DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR, az összesített bizottsági állásfoglalás ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt állami számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2006. évi költségvetés végrehajtásának teljesítését nem elég pusztán a számok tükrében látni. Ez az az év, amikor gondosan, alaposan elemezve mögé kell nézni ezeknek a számoknak.
Tudjuk, hogy egy költségvetési gazdálkodási időszak alfája a költségvetési törvény, 2006-ban azonban egy felzárkózási, egy konvergenciaprogrammal is gazdagabbak vagyunk, így ennek a két szabályozásnak az elegyeként alakult, és próbáljuk meg megítélni a 2006. évi gazdálkodást.
A gazdaság növekedésének változásán még nem igazán volt érzékelhető a kiigazítások hatása, de az éven belüli trend már mutatta a visszaesést: az utolsó negyedév 3,2 százalékos értéket ért el. A költségvetés rendbetétele miatt visszafogott állami kiadások és az adó- és járulékbevételek növekedésével kapcsolatos döntések, bár az eredeti tervnél számos területen kedvezőtlenebb adatokat eredményeztek, az év végére várt teljesítmények mégis biztatóak az intézkedések hatásait illetően.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Így 2006-ban mindezen problémák ellenére nem volt érdemi növekedési áldozat, az éves 3,9 százalékos GDP-növekedési mutató illeszkedik hazánk hosszú távú növekedési trendjébe, átlagába. A hiány eredményszemléletben 9,2 százalék volt a GDP arányában. Itt is érzékelhető a kettősség, míg az eredeti előirányzatot lényegesen meghaladó ez a mérték, a konvergenciaprogramban várt, előre jelzett mértéket azonban lényegesen alulmúlja.
Fontos szempont, hogy ez az érték a pénzforgalmi szemléletű hiánytól már érdemben nem tér el. Nagyon kicsi a pénzügyi híd, sikerült ezt a célt ebben a tekintetben legalább elérni. Az elemzés során a későbbiekben sem kerülhető el, hogy a 2006 októberében végre elfogadott magyar konvergenciaprogram értékeit ne vegyük figyelembe, hiszen a folyamatok megítélése és az uniós forrásokhoz való hozzáférés vonatkozásában meghatározó azok betartása.
A költségvetési hiány mértéke ugyan nem közelítette meg az elmúlt évek európai csúcsait, de 2006-ban nem sok versenytárs akadt, még világméretekben sem. Csak néhány példával azért ezt szemléltetném. 2000-ben Szlovákiában 12,3 százalékos volt a hiány, ma azért sokan mintaállamnak tekintik; 2004-ben Norvégiában volt 11,5 százalékos hiány, és közel egy évtizeden keresztül Törökországban 10 százalékot meghaladó mértékű volt a hiány, 2001-ben például 33 százalékos. (Domokos László közbeszól.)
A részben szerencsésen alakuló adósságállomány is ennek a hiányadatnak a következtében alakult, részben természetesen erőteljesen emelkedve, elérve a 66 százalékos GDP-arányos mértéket. Azonban úgy tűnik, valószínűsíthető, hogy ezen a szinten maximumnak tekinthető, már 2007. és a további évek vonatkozásában csökkenő tendenciát fog mutatni. Részben azonban a szerencsésen alakuló árfolyamok következtében határozottan alacsonyabb, mint a felzárkózási programban jelzett 70 százalékos mérték, és történt mindennek ellenére, hogy az önkormányzati szektor váratlanul a korábbi időszakra jellemző néhány tizedes hozzájárulásával szemben 0,7 százalékkal járult hozzá az államadósság növekedésének 2006. évi mértékéhez. (Babák Mihály: Oka van annak is!)
A külkereskedelmi és a fizetési mérleg adatai kifejezetten kedvezően alakultak. A kivitel dinamikusan, 18 százalékkal bővült, magasan meghaladva a behozatal 12,6 százalékos emelkedését, és ez drasztikusan javította az egyenleget is, amely reális közelségbe hozta, hogy a Magyarország számára lényeges problémát jelentő ikerdeficit egyik lába belátható időn belül megszüntethető.
A foglalkoztatás 2006-ban szintén növekedett, ha csekély mértékben is, 0,1 százalékkal, mintegy 42 ezer fővel. Ám kedvezőtlen tendencia is érvényesült azzal, hogy a munkanélküliségi ráta 7,5 százalék lett: 13 ezer fővel több a munkanélküli. Mint látjuk, mindez az inaktívak rovására történt, hiszen a foglalkoztatás és a munkanélküliek száma is emelkedett. Az aktivitás javulásának a hozadéka, ám a munkahelyet keresők számának alakulása ellentétes mindezek ellenére a térség jellemző folyamataival, még ha ezen belül a foglalkoztatás szerkezete javult is, hiszen a közszférában egy 2,2 százalékos csökkenés, a versenyszférában ezt felszívó hatással egy 0,6 százalékos növekedés érvényesült.
Még kedvezőtlennek nevezhető az a fordulat, ami a termelékenység változásában bekövetkezett. Ütemvesztés történt, a korábbi időszak 4 százalékos hatékonyságjavulásával szemben 2006-ban csak 3,2 százalékkal javult ez a hatékonyság.
Az infláció éves lefutása is jó és kedvezőtlen hatások elegye. Míg áprilisban majd' negyedszázados minimumára csökkent a pénzromlás üteme - 2,3 százalék volt, mint emlékszünk -, később azonban növekedésnek indult, és az év átlagában nemcsak a tervet, az előző évet is meghaladó mértékben 3,9 százalékon alakult.
(13.10)
A tőkebefektetések mértéke 4,9 milliárd forint volt, ami szintén elmaradt a 2005. évi, ámbár akkor kiugróan magas, eredményes esztendő értékétől, de ez továbbra is, ahogy már a növekedésnél említettem, illeszkedik a Magyarország közelmúltjára jellemző tőkevonzó képesség átlagába. A beruházások alakulásán azonban látjuk, ez előrejelzi már a 2007. évi folyamatokat, itt a növekedésben egy 1,8 százalékos lassulás következett be.
Amilyen ellentmondásosan alakultak a makrogazdasági adatok és folyamatok, olyan a különféle költségvetési előirányzatok teljesítése is. Nem véletlen, hogy többször is módosítani kellett a költségvetési törvényt. Ismét bebizonyosodott, hogy a felülről nyitott előirányzatok rendszere már eleve magában hordozza a túlteljesítés lehetőségét és igényét is. Döntően ez okozta 2006-ban az eredeti előirányzat 39 százalékkal történő túllépését, és immár hagyományosan nem sikerült egyensúlyban tartani, még ha a végső tervek tekintetében kereteken belül is maradtunk, a nyugdíjkasszát, 111 milliárd forintos a hiány az egészségügyi alapban, és a költségvetés ugyan jelentős összegekkel járult hozzá mindkét kasszához, ezt mégsem sikerült a szándékolt nulla, illetve egy viszonylag kisebb hiány szintjén tartani. Némi vigasz ugyanakkor, hogy a nyugdíjak reálértéke viszont 2,5 százalékkal növekedett a 2006. év egészére, ami azonban még a rövid távú célok megoldását nem teljesen hozza össze a hosszú távú egyensúlytalanság számos problémájával, amelyet majd később ebben az évben, következő évben meg kell oldanunk.
Az adó- és járulékbevételek megfelelően alakultak, egyik-másik adónem bizonyos mértékű elmaradását pótolta más adók többlete. Tény azonban, hogy ehhez az eredményhez szükséges volt az évközi beavatkozás, a korábbi tartósnak szánt adószisztéma átalakítása, a közterhek emelése. Az év közepére kialakult költségvetési helyzetre egy stabilizációs csomag volt a válasz, amely az ősz során elfogadott konvergenciaprogram első lépéseinek tekinthető.
A költségvetési gazdálkodás feltételrendszerének szigorítása ütemezett módon 2010-ig vetíti előre azokat az intézkedéseket, amelyek az egyensúly elérése, a hitelesség visszaszerzése érdekében halaszthatatlanná váltak. (Babák Mihály: Az nincsen.) A bevételek kezdeti nagyobb mérvű növekedése mellett a kiadások, így a különféle támogatási rendszerekben levő kiadások, a fogyasztói árkiegészítések, az energiaköltségek kompenzációja vagy például a lakástámogatási rendszer csökkentését kívánta meg. Bár 2006-ban még az eredeti terveket túllépte a mérték, azonban a szándékolt csökkenések, a szándékolt kordában tartás már érzékelhető volt. A kiigazítások még az év végére meghozták az eredményt. Nem volt tehát hiábavaló mindannyiunk áldozata, a várt kedvezőtlen adatok, ha nem is jól, de jobban alakultak. (Babák Mihály: Hülyeséget beszélsz.)
Azt gondolom, hogy részben 2007-re is tekintve, e helyütt is köszönetet kell mondani mindazoknak, akik ebben az áldozatvállalásban részt vállaltak, akik viselték ezeket a terheket 2006-ban is. (Babák Mihály: Csak éppen belerokkantak.)
A folyamatot erősítette a kiadások funkcionális átalakítása, az államigazgatás, az állam működésének részaránya csökkent, és a nagyjából stagnáló jóléti ráfordítások mértéke mellett a gazdasági funkciók irányába csoportosult át a kiadások rendszere. Sajnos, az adósságszolgálattal kapcsolatos kamatkiadások is mintegy 134 milliárd forinttal növekedtek.
Megemlítendő, hogy az év második felében tapasztalt szigorú gazdálkodás mellett az utolsó negyedévben a gazdaságban tapasztalható fehéredés is segítette a gyorsabb stabilizációt, illetve ennek megteremtését. Fontos azt is megemlíteni, hogy a költségvetésben folyamatosan görgetünk magunk előtt egy úgynevezett maradványt, ami a 2005. év végén 530 milliárd forint nagyságrendben alakult. Ez 2006. végére, a kötelezettséggel terhelt és annak hiányában meglevő maradványértékek együttes összege mindössze 420 milliárd forint, tehát rendkívül jelentős előrelépés történt ezen a területen.
Az uniós kapcsolatok viszont kiválóan alakultak pénzügyi szempontból is. Természetesen pozitív költségvetési szaldó keletkezett, sőt 31 milliárdos befizetési megtakarítás keletkezett az uniós költségvetés szufficitje, többlete miatt. A nemzeti fejlesztési terv első változatának végrehajtása is sikeresen haladt, a források 103 százalékos mértékben kerültek kötelezettségvállalással lekötésre, 100 százalék feletti a hatályba lépett szerződések mértéke, és már 54 százalékot meghaladó értékű a kifizetések mértéke, amely háromnegyed részben számlával, tehát teljesítésalapon került lefedésre. 2006-ban zárult az utolsó PHARE-programok köre is, amit ha összesítünk a teljes időszakra, egyértelműen sikerként könyvelhetünk el. Magyarország több mint 96 százalékos arányban tudta kihasználni a teljes keretet. Remélem, a jövőbeli, a jelenbeli uniós forrásokat is ilyen eredményesen és sikeresen használjuk fel.
Néhány bizottság véleményéből szeretnék kiemelni egy-két gondolatot. Az egészségügyi bizottság a nemzeti kockázatközösség erősítésében látja az egészségügyi reform jelentős hozzájárulását az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi egyensúlyának javításához. A gyógyszer-gazdaságossági törvény, a járulékfizetési fegyelem erősítése korlátok közé szorította a túlteljesítés lehetőségét. Ugyanakkor az APEH adatszolgáltatása ezen a területen még csak a kiadási, illetve bevételi főösszeg tekintetében tekinthető megfelelőnek, sajnos a részletek vonatkozásában még nem elegendő.
Az európai ügyek bizottsága egyrészt hangsúlyozta, hogy a költségvetés tervezése után a zárszámadás is egy fejezetben tárgyalja az uniós kifizetéseket. Ahogy említettem, pozitív a szaldó, véglegesen, most már vita nélkül, gondolom, ebben mindenki egyetért a korábbi évek kételyeinek hangsúlyozása után, a támogatások és visszatérítések összege 310 milliárd forintot ért el, míg a befizetések 185 milliárd összegben alakultak, és ugyanakkor a költségvetésen kívüli tételek, tehát a közvetlen termelői támogatások mértéke még további 113 milliárdos bevételt eredményezett a gazdálkodók számára.
A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság hangsúlyozta, hogy a bruttó átlagkeresetek 8,1 százalékban, a nettó átlagkeresetek 7,5 százalékban alakultak, ezt érdemes összevetni a 3,9 százalékos inflációval, ez utal a reálbér mértékének változására, azaz annak pozitív voltára. A 15-64 éves korosztály aktivitása, ahogy erre már utaltam korábban is, 62 százalékra emelkedett, a foglalkoztatási ráta pedig 57,3 százalékra nőtt, azonban ez még mindig elmarad az uniós, nagyjából 65 százalékos mértéktől.
Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság a szociális területen megmutatkozó reformra hívta fel a figyelmet; egyrészt a korábban háromelemű rendszer igazságosabb újraelosztására, de emellett a családi támogatások előző évet 145 milliárd forinttal meghaladó többletkiadására. A szociális kiadások mellett még megemlíthető a babakötvény befizetése, ami közel 4 milliárdot vett igénybe 2006-ban.
A másik ilyen nagy kör a nyugellátások rendszere, ahol a nyugdíjkassza kiadása a GDP 10 százalékát érte el. Ez részben a 13. havi nyugdíj teljessé válásának a következménye, részben az év eleji 4,3 százalékos, majd novemberben az inflációkövetés további 1,2 százalékos nyugdíjemelésének a következménye.
(13.20)
Ezek mellett valósult meg a nyugdíjak korrekciós célú emelése, amely az özvegyi nyugdíjakat a nyugdíjak 55 százalékára emelte, 237 ezer embert átlagosan havi 3600 forint többletnyugdíjban részesítette. Ha ezt a korrekciót figyelembe vesszük, akkor nem is 2,5 százalékkal, hanem 3 százalékkal nőtt a nyugdíjak reálértéke.
Sajnálatos, de tény, hogy a normatív lakásfenntartási támogatásban részesülők köre 50 százalékkal emelkedett, elérvén a 205 ezer fős igénybevevői létszámot. A munkavállalásra ösztönzésnél pedig a bizottság megjegyzi, hogy 2006-ban még igen, 2007-ben már ez korrigálásra került, magasabb lehetett a családi szintű segély összege, mint az egyéni szintű nettó minimálbér, ami nem ösztönözte a munkavállalást e területen.
A mezőgazdasági bizottság véleményéből pedig a mezőgazdasági teljes kibocsátás növekedését, ami közel 6 százalékos javulást mutatott, emelném ki. Ez jelentősen javított az exportképességén a mezőgazdaságnak, ami így 300 milliárddal járult hozzá az élelmiszerexporton keresztül a pozitív egyenleghez. És mindenképpen megemlítendő, hogy az ágazat termelőinek nyereségessége mind az egyéni, mind a társas vállalkozások esetén javult.
Végül megköszönve az ÁSZ minden évben kiváló teljesítményét, a vizsgálati jelentésük újfent rámutat a költségvetés készítésének és végrehajtásának típusbetegségeire, a túl nagy előirányzat-átcsoportosítási szabadságra, a felülről nyitott tételek alultervezésének veszélyeire vagy a szankciók hiányára. Örvendetes, hogy még a fejezeti szintű pénzügyi szabályszerűség ellenőrzésére a kiadási főösszeg 83 százaléka esetén kerülhetett sor. Szintén kedvező tény, hogy összességében megbízhatók a zárszámadási adatok, csökkenő mértékben azonban 2006-ban is kellett élni korlátozó vagy elutasító záradékkal.
Remélhetőleg a szabályalapú költségvetési gazdálkodás parlamenti pártok által támogatott új rendszere hatékonyan fogja segíteni a konvergenciaprogram vállalásainak betartását, és 2006 mindenkit kijózanított a tekintetben, hogy nem kísérli meg letéríteni Magyarországot a stabilitáshoz s egyben a felzárkózáshoz vezető útról. Ezzel együtt az Országgyűlés bizottságainak többségi álláspontja az, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas, azt az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
