DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kékkői képviselő úr említette ismét az iskolatej kérdését. Tisztelt Képviselő Úr! Én elfogadom, hogy a napi két deci tej az egészséges táplálkozáshoz fontos. (Pettkó András: Így van.)
(18.00)
Azt is elfogadom, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelem egyik kézenfekvő módja, hogy az éhes gyerekeket az iskolában tízóraira egy pohár tejjel meg egy kiflivel, ha jól nem is lakatjuk, de valamit adunk nekik enni. Idáig rendben van. Ha tehát az iskolatej a szociális kérdéseknél, egészségügyi kérdéseknél vagy urambocsá!, az iskolával, oktatáspolitikával kapcsolatos kérdéseknél merülne fel, akkor tökéletesen érteném azt, amit önök mondanak. Ám ezzel szemben minden alkalommal az agrárium, a mezőgazdasági termelés ügyében merül fel, mintha bizony arról volna szó, hogy a magyar tejnek állami úton kell többletkeresletet teremteni, fel kell vásárolni a tejfölöslegeket, és ha már úgyis ott van, akkor odaadjuk a gyerekeknek az iskolában. (Kékkői Zoltán József: Ott van a tehén.)
Na most, tisztelt képviselő úr, én nem vagyok egy agrárszakember, de azt azért pontosan tudom, hogy magyar tejből nem túlkínálat, hanem túlkereslet van, a boltok tele vannak szlovák, lengyel és szlovén tejjel. Tessék szíves lenni nekem megmondani: ugyan miért kellene a magyar költségvetésnek pótlólagos keresletet támasztania a lengyel tejtermelők termékei iránt? Tessék szíves lenni nekem megmondani! Igaz, hogy az Európai Unióban vagyunk mind a ketten. Igaz, hogy nincsenek határok, áruk és szolgáltatások szabadon mozognak. Tehát nem lehet megakadályozni, nem is kéne megakadályozni, hogy a lengyel tej bejöjjön Magyarországra. De hogy miért kellene az államnak az adófizetők pénzéből keresletet teremteni a lengyel gazdák tejére, ezt, tisztelt képviselő úr, föl nem foghatom. Ha megmagyarázná nekem, megköszönném.
Köszönöm. (Kékkői Zoltán József: Elő kell venni az FVM fejezetét, ott van, el kell olvasni.)
