DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előírásoknak megfelelően a kormány elkészítette beszámolóját arról, hogy hogyan gazdálkodott az állam az elmúlt esztendőben. Bevezetőmben azonban e beszámoló értelmezéséhez hadd mondjak néhány olyan mondatot, tegyek néhány olyan megállapítást, amely nélkül bizonyosan nem tudnánk helyes ítéletet alkotni.
2006 rendkívül ellentmondásos év volt az államháztartás szempontjából. A reálgazdaság jó teljesítménye mellett az államháztartás hiánya lényegesen magasabb lett a vártnál, és csakúgy, mint 1990 óta valamennyi választási évben, megközelítette a GDP 10 százalékát. Ez rendkívüli méretű hiány, de sajnos Magyarországon nem rendkívüli. Az államháztartás finanszírozási igénye a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint 1994-ben 12,1 százalék, 1998-ban 9,4 százalék, 2002-ben 10,7 százalék, 2006-ban 10 százalék volt. A korábbi ciklikussághoz képest azonban alapvető különbség, hogy a kormány eldöntötte, szakít a korábbi gyakorlattal, megteszi azt, amit az előző 16 esztendőben korábban senki sem tett meg: nem egyszeri kiigazítást visz végbe, hanem olyan reformokhoz lát hozzá, amelyek lehetetlenné teszik, hogy 2010-ben újra hasonló helyzet álljon elő. Ez is a 2006. év részét képezi.
Tisztelt Országgyűlés! Ennek fényében ajánlom megítélni a 2006. esztendőt, annak államháztartási teljesítményét, amely kétségtelenül ellentmondásos, nagy egyensúlyvesztést eredményezett, de egyben kiindulópontját is jelentette egy olyan folyamatnak, ami elvezet a fenntartható növekedéshez, Magyarország további gyors felzárkózása feltételeinek biztosításához.
Kezdjük az elején! 2005 végén a 2006. évi költségvetés készítésekor a kormány abból indult ki, hogy bár két, sok vonatkozásban ellentétes elvárásnak kell megfelelni, vagyis biztosítani kell a megkezdődött felzárkózás folyamatosságát, ugyanakkor javulást kell elérni az egyensúlyi feltételek alakulásában, ez az adott feltételek és gazdaságpolitikai keretek között megvalósítható lesz. 2006 első felében azonban, elsősorban a tb-alapok hiánya és a kamatkiadások növekedése miatt, bebizonyosodott, hogy az eredetileg tervezett egyensúly-javítási elképzelések nem teljesülnek. Egyértelművé vált, hogy az adott kiadási és bevételi struktúrában még a nemzetközi átlagnál magasabb növekedés mellett - ez utóbbi még 2006 egészére is jellemző volt Magyarországon - sem lehetséges a bérfelzárkóztatásra és a gazdaság infrastruktúrájának modernizálására irányuló állami erőfeszítések megvalósítása az egyensúly romlása nélkül.
A választások után megalakult új kormány ezért elkerülhetetlennek tartotta egy évközi gazdaságpolitikai fordulat végrehajtását. Eszerint rövid távon az államháztartás egyensúlyi helyzetének rendezése vált a legfontosabb teendővé, míg a hosszú távú államháztartási egyensúly fenntarthatóságának biztosítása, és az államháztartás szolgáltatásai minőségének növelése érdekében a kormány a második félévben a közszolgáltatások több területén megindította a szükséges, ám több évtizede halogatott reformokat. Az új kormány, azon kívül, hogy már 2006 nyarán érdemi lépéseket tett a költségvetés bevételeinek növelésére és a kiadások mérséklésére is, 2006 szeptemberére elkészítette, decemberben pedig aktualizálta konvergenciaprogramját, melynek kiindulópontja az, hogy a következő két-három éves időszakban a gazdaságpolitika centrumába az erőteljes egyensúlyjavulást kell helyezni, még akkor is, ha ez rövid távon megtör bizonyos kedvező növekedési trendeket.
A kormány világossá tette, hogy a kiigazítás időszakában nem lehet egyszerre jelentős egyensúlyjavulást és ugyanakkor az eddigiekhez hasonlóan magas növekedést elérni, tehát a kiigazítás átmeneti növekedési áldozattal jár. Az egyensúly gyors megteremtése érdekében a kiadások csökkentése mellett a programidőszak elején a bevételek növelésére, így az adóterhelés átmeneti emelésére is szükség van. Az adószint emelkedése, másrészt a reformlépésekből, továbbá a még szükséges árkonvergencia által igényelt árstruktúra-átalakításból is következő mozgások az infláció csökkenésének ideiglenes megszakadását vonják maguk után.
A fölsorolt, önmagukban kedvezőtlen, ám az igazi stabilitás megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges átmeneti jelenségek már a 2006. évi makrogazdasági folyamatokra is hatással voltak. A legfontosabb makrogazdasági mutatók esetében jelentkező eltérések az eredetileg számított és a megvalósult értékek között tehát legtöbb esetben egy tudatosan vállalt évközi váltás következményei. E tényeket az értékelés során szükséges figyelembe venni; mint ahogy azt is, hogy a kormány a szükséges gyors kiigazítás kedvezőtlen mellékhatásait kezdettől fogva csillapítani igyekezett. A gazdaságpolitika az egyensúly helyreállítása mellett különböző eszközökkel törekedett az óhatatlan növekedési veszteségek csökkentésére, ösztönözte a magánszektor beruházási aktivitását, a következő években jelentősen bővülő uniós források hatékony felhasználását. A negatív foglalkoztatási hatásokat a kedvezőtlen munkapiaci helyzetű csoportokat segítő Start-programok indításával kívánta mérsékelni.
Tisztelt Ház! 2006 egészét tekintve a GDP növekedése 3,9 százalékos volt, ami nem sokkal maradt el az eredetileg számítottól, annak ellenére, hogy az év második felében már jelentkezett az egyensúlyjavító intézkedések növekedésszűkítő hatása. A növekedési ütem fékeződése mögött a növekedési szerkezet változása volt megfigyelhető. A belső fizetőképes kereslet csökkenése következtében a lakossági fogyasztás és a beruházások növekedése az év egészében a költségvetés elfogadásakor a becsültnél kisebb lett. Ezt nagyrészt ellensúlyozta, hogy a kedvező konjunktúra jó kihasználása lehetővé tette az export volumenének a vártnál sokkal magasabb, 17,9 százalékos ütemű növekedését. A külső egyensúly javulása irányába hatott az, hogy az import ugyanakkor csak 12,4 százalékkal növekedett, így a külkereskedelmi mérleg hiánya csaknem 1 milliárd euróval csökkent 2005-höz képest.
(12.10)
E teljesítmény jelentőségét az is növeli, hogy 2006-ban az energiahordozók áremelkedése következtében a magyar cserearány 1,4 százalékkal romlott, és ez a külkereskedelemben eleve igen jelentős, szintén 1 milliárd euróhoz közeli méretű veszteséget okozott.
Az áruforgalmi mérleg ilyen alakulásának döntő szerepe volt abban, hogy a fizetési mérleg hiánya a GDP arányában mérve az eredetileg prognosztizált 7,7 százalék helyett 5,8 százalék lett, 1 százalékponttal kevesebb, mint 2005-ben volt.
A külföldi tőkebefektetések értéke 4,9 milliárd euró volt, ami több mint 1 milliárd euróval kevesebb a megelőző évinél. A csökkenés mögött azonban nem tőkekivonás áll, hanem az, hogy néhány multinacionális cég a korábbi években bevont működőtőkét tulajdonosi hitelekké alakította át.
2006 első fél évében a forint több mint 10 százalékkal gyengült. Ezt a jelentős szerepet játszó, a feltörekvő piacok fizetőeszközeire negatívan ható külső okok mellett rossz egyensúlyi helyzetünk idézte elő. Az év második felében viszont a forint tartós erősödésbe kezdett, és év végére a 2005. év végi szint fölé erősödött. E pozitív változásban az is jelentős szerepet játszott, hogy a külföldi partnerek hitelesnek fogadták el a kormány félévkor bejelentett kiigazító programját, és ősszel az Európai Bizottság, illetve az Európai Pénzügyminiszterek Tanácsa is elfogadta a benyújtott konvergenciaprogramot.
Az infláció éves átlagos üteme 3,9 százalék volt, magasabb az eredetileg prognosztizált növekedésnél. Ennek oka alapvetően a kiigazító intézkedések, elsősorban a háztartási energiaár-emelések és az adóváltozások egyszeri árnövelő hatásában rejlik. Az egy keresőre jutó reálbér az eredetileg prognosztizáltnál magasabb infláció ellenére 3,5 százalékos ütemével elérte, sőt némileg meghaladta a költségvetés kialakításakor számított értéket.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2006. évi költségvetési törvény az államháztartás pénzforgalmi hiányát a GDP 6,8 százalékában határozta meg. Az első félévi költségvetési folyamatok azonban a tervezettnél nagyobb hiány kialakítását valószínűsítették, ezért a kormány júniusban azonnali egyenlegjavító intézkedésekről döntött a kiadások visszafogása és a bevételek növelése érdekében.
A kiadások visszafogását szolgálta egyrészt az egyes fejezeti kezelésű előirányzatok és a költségvetési intézmények működési támogatásának csökkentése, másrészt a GDP 0,3 százalékának megfelelő mértékű államháztartási tartalék elvonása, valamint a központi szerveknél megkezdett létszámcsökkentések és szervezeti átalakítások.
A bevételek növelése érdekében sor került egyes adó- és járulékmértékek növelésére. Az év második felében az adó- és járulékbevételek többletének köszönhetően az államháztartás helyi önkormányzatok nélkül számított pénzforgalmi egyenlege az előzetes prognózisnál rendre kedvezőbben alakult.
A jelentősebb bevételi többletek két fő területen jelentkeztek. Egyrészt az intézkedések hatására a számítottnál erőteljesebb volt a gazdaság fehéredése. Ez megmutatkozott a jövedékiadó-bevételek fokozott ellenőrzéseinek köszönhető többletében, de főként a járulékbevételek tervet meghaladó jelentős többletében. Másrészt viszont a vállalkozások bevételeihez, nyereségéhez köthető befizetések az egyszerűsített vállalkozói adó kivételével a vártnál magasabb mértékben teljesültek. Mindezek alapján az elmúlt évben az államháztartás eredményszemléletű hiánya a GDP 9,2 százalékára teljesült.
Tisztelt Országgyűlés! Az európai uniós költségvetési kapcsolatok 2006. évi mérlege az Állami Számvevőszék megállapítása alapján is 2005-höz hasonlóan ismét jelentős aktívumot mutat. Tavaly több mint 423 milliárd forint uniós támogatás került a kedvezményezetteknek kifizetésre, illetve az agrártámogatások esetében megelőlegezésre. Ezzel szemben az Unió költségvetése felé teljesített nemzeti hozzájárulásunk mintegy 186 milliárd forintot tett ki.
2006-ban lezárult két, még csatlakozásunk előtt megnyílt eszköz, a SAPARD- és a PHARE-programok támogatásainak felhasználása. A SAPARD-program esetén a Magyarország rendelkezésére álló összes uniós forrás kifizetésére sor került, a PHARE-programok esetében pedig 1990 és 2006 között az összes forrás mintegy 90 százalékát használta fel országunk. Ezen érték jelentősen meghaladja a 2004 májusában az Unióhoz csatlakozott új tagállamok átlagos teljesítményét.
2006 - egyes régi támogatási programok befejezésének évén túl - a 2004-től megnyíló fejlesztési célú források felhasználása szempontjából is kiemelkedő, hogy maradéktalanul teljesült az úgynevezett n+2-es szabály, vagyis a 2004. évi keretösszegek 2006 végéig kifizetésre kerültek.
Tisztelt Országgyűlés! A központi költségvetési szervek gazdálkodása minden évben önálló témaként jelentkezik a törvényjavaslat vitája során. A központi költségvetési szervek és a fejezetek által kezelt egyes jogcímeken megjelenő programok, feladatok, támogatások 2006. évi kiadásaira fordított összeg közel 3900 milliárd forint, az előző évi kiadásokat mintegy 17 százalékkal haladta meg. E kiadások több mint 67 százalékát költségvetési támogatás, közel 8 százalékát uniós forrás, további 4 százalékát a társadalombiztosítási, illetve elkülönített állami pénzalapoktól származó forrás, a fennmaradó közel 21 százalékát a működési, szolgáltatási és vállalkozási bevétel fedezte. A saját bevételeknek az előző évhez képest 3 százalékponttal való növekedése az EU-s források 50 százalékos bővülésének köszönhető.
A központi költségvetési támogatások részarányának csökkenése évek óta tartó és egyben pozitívan értékelendő tendencia. A fejezetek költségvetésében rendelkezésre álló fejezeti államháztartási tartalékokból összesen mintegy 83 milliárd forint, az illetmények 2006. évi javítására, illetve a kormány által engedélyezett egyéb célokra összesen 80,6 milliárd forint került felhasználásra.
A központi költségvetés általános tartalékának 93,4 százaléka, azaz 38 milliárd forint a központi költségvetési fejezetek támogatását növelte. E forrás fedezte sok más mellett az árvíz és belvíz elleni védekezés feladatait 13,4 milliárd forint értékben, a belvízvédelmi közmunkaprogram támogatását 2 milliárd forint összegben, a madárinfluenza miatti rendkívüli piactámogatást és a magyar baromfiágazat megsegítését 3,7 milliárd forint értékben, a Honvéd Kórház rekonstrukciós beruházásainak folytatását 3 milliárd forint értékben.
Azoknál az úgynevezett felülről nyitott előirányzatoknál, amelyeknél a költségvetési törvény törvénymódosítás nélkül megengedi a túllépést, 2006-ban a tervezetthez képest 104,4 milliárd forinttal volt magasabb a kifizetés. Ez mintegy két és félszerese a 2005. évi értéknek, ami kedvezőtlen változás, de ha a belső megosztást is értékeljük, akkor valamelyest pozitívabb a kép. Közel 36 milliárd forintot ugyanis az APEH és a VPOP beszedési teljesítményét ösztönző támogatás túllépése, 26 milliárd forintot pedig a víz- és környezeti kárelhárítás előirányzatot meghaladó felhasználása tett ki.
A központi költségvetési szerveknél teljes és részmunkaidős foglalkoztatottak éves átlagos létszáma 267 ezer fő, az előző év létszámához képest összességében közel 10 ezer fővel csökkent. Az ebből eredő többletkiadások kompenzálására szolgáló céltartalék terhére 14,4 milliárd forint került kifizetésre.
A 2006. évi illetmények alakítása során az elért bérszínvonal reálértékének megőrzése volt a cél. Az egy főre jutó összes személyi juttatás a közszféra egészére nézve, a 2005. évi teljesítéshez képest azonos szerkezetű összehasonlításban 9,3 százalékos mértékben nőtt. Ez részben a létszámcsökkenés eredménye is.
A szociális támogatások körében a 2006. év a nagy átalakítások éve volt. Jelentősen változott a családtámogatási rendszer, a közgyógyellátás, a gáz- és távhőszolgáltatás támogatási rendszere, valamint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását segítő támogatások rendje is.
A kormány a korábbi háromelemű, azaz a családi pótlékból, rendszeres gyermekvédelmi támogatásból és adókedvezményből álló családtámogatási rendszerből alapvetően egyelemű, a családi pótlékra építő, alanyi jogon járó rendszert alakított ki. 2006. január 1-jétől a családipótlék-összegek, megtartva a családtípus és a családban nevelkedő gyerekek száma szerinti differenciálást, átlagosan 84 százalékos mértékben emelkedtek.
(12.20)
A családi pótlék előirányzata 2005-höz képest 2006-ban 122,3 milliárd forinttal, 318,2 milliárd forintra nőtt, amelynek forrását az egy- és kétgyermekesek megszűnő adókedvezménye, illetve a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mellett mintegy 20 milliárd forintos költségvetési többletforrás jelentette. A családi pótlékra fordított kiadások a tervezett előirányzatnak megfelelően alakultak. A módosítás érintette a gyermekgondozási segély rendszerét is. Ennek alapján azok a kisgyermekes szülők is hozzájutnak a gyeshez, akik teljes munkaidőben dolgoznak. A változtatás költségvetési kiadásokat érintő hatása hosszabb távon fog jelentkezni.
A közgyógyellátás 2006. július 1-jén hatályba lépő új rendszerében immár nem a kiváltandó gyógyszerek listáját korlátoztuk, hanem a közgyógyellátottaknak krónikus betegségeikre tekintettel egyéni gyógyszerkeretet hoztunk létre. A jogosultak a kereten belül térítésmentesen válthatják ki a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszereket. 2006-ban a közgyógyellátással kapcsolatos központi költségvetési kiadások 105 százalékra teljesültek az előirányzathoz képest, összességében 21,1 milliárd forint volt a kiadások összege.
A gáz- és távhő-támogatási rendszer átalakításának célja az volt, hogy az általános, árba épülő támogatásról fokozatosan áttérjünk egy igazságosabb és fenntarthatóbb, szociális alapú támogatási rendszerre. A folyamat első, 2006-ban elfogadott átmeneti eleme az egyes szociálisan rászorult személyek számára gázár- és távhőtámogatás nyújtása volt, miközben az egységes ártámogatás módosított formában fennmaradt. Gázártámogatásra évi 1500 és 5000 köbméter fogyasztási határok között a jogszabály által meghatározott rászoruló csoportok voltak jogosultak. A távhőtámogatást a nyugellátásban, baleseti ellátásban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülő személyeken kívül a gázártámogatás jogosultjai is igényelhették. Míg a gázártámogatást a jogosultak természetben kapták, a távhőtámogatás fix összegben került megállapításra. A fenti szabályozás a 2007. január 1-jén bevezetett, immár teljes mértékben szociális alapú kompenzációs rendszerrel hatályát vesztette.
A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatásában 2006 az átmenet éve volt, amikor még együtt létezett a korábbi és az új támogatási rendszer. Az átállás kisebb nehézségeit mutatja, hogy az új támogatási formákra szánt költségvetési kereteket csak részben sikerült kihasználniuk az érintett szervezeteknek. A foglalkoztatók többsége arra törekedett, hogy a korábbi támogatási formára, a dotációra szerezzen jogosultságot. Ez mutatkozott meg a támogatás dotációra fordított részének túlteljesülésében - 38 milliárddal szemben 42 milliárd forint -, összességében azonban az e célra szolgáló előirányzatok nem lépték túl a tervezettet. Az új rendszerre való átállás lépcsőzetesen történt, amelynek két legjelentősebb állomása, hogy 2006 májusától már csak a megfelelő akkreditációs tanúsítvánnyal rendelkező, kijelölt célszervezetek kaphattak kiemelt dotációt, illetve hogy 2006 júliusától szétválasztásra került a szociális intézményekben szerveződő úgynevezett szociális foglalkoztatás és az egyéb gazdálkodó szervezetek által folytatott piaci foglalkoztatás támogatása.
Tisztelt Országgyűlés! Röviden szeretnék kitérni az államháztartás társadalombiztosítási alrendszere 2006. évi költségvetésének teljesülésére is. Az alrendszer eredetileg tervezett hiánya 31,8 milliárd forint volt, ez év közben 158,2 milliárd forintra emelkedett. A teljesítés a megemelt prognózisnál kedvezőbb lett, a tb-alapok hiánya 130,8 milliárd forintot tett ki, a módosított előirányzatnál 27,4 milliárd forinttal kevesebbet. Az eltérés nagyobb, 19,3 milliárd forintot kitevő részét a tervezettet meghaladó bevételek magyarázzák, a kiadások 8,1 milliárd forinttal lettek kisebbek emellett. Az összesített deficithez az Egészségbiztosítási Alap 114,3 milliárd forinttal, a Nyugdíj-biztosítási Alap 19,5 milliárd forinttal járult hozzá.
A költségvetési kiigazítás részeként a járulékszabályok szeptember 1-jétől változtak, az év utolsó hónapjaiban elősegítve az államháztartási konszolidációt is. Év közben más változások is történtek. A központi költségvetés fokozottabb szerepet vállalt a kiadások fedezetének biztosításában. Ez abban is tükröződik, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap 112,7 milliárd forinttal megnövelt nyugellátási kiadásait teljes egészében a központi költségvetési támogatás emelése fedezte. A kiadási oldal legnagyobb előirányzatát a nyugellátási kiadások képezték, összegük 2006-ban 2358 milliárd forintot tett ki, ami az alrendszer összes kiadásainak több mint 62 százaléka. A bruttó hazai termékhez viszonyított arány eléri a 10 százalékpontot.
A nyugellátási kiadások a megelőző évhez viszonyítva 9,9 százalékkal nőttek, a módosított előirányzatot 3,3 milliárd forinttal haladták meg. A jelentős növekedést okozó tényezők a következők voltak. Januárban a törvényi előírások értelmében 4,3 százalékos nagyságú nyugdíjemelés történt, ami közel 3 millió ellátásra jogosultra terjedt ki. Novemberben a nyugdíjemelést meghatározó makrogazdasági paraméterek tervezettől eltérő alakulása miatt kiegészítő és visszamenőleges hatályú emelésre került sor. Ennek mértéke 1,2 százalék volt. Ebben az évben fejeződött be a tizenharmadik havi nyugellátás fokozatos kiterjesztése, ami azt jelentette, hogy 2006-ban ezen a címen már egy teljes havi összeghez jutottak a nyugdíjasok. 2006-ban megkezdődött a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvény végrehajtása, ennek keretében megtörtént a 2006. január 1-je előtt megállapított 50 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjak 55 százalékos mértékre emelése. Ez az intézkedés közel 240 ezer főre terjedt ki. Az említett intézkedések együttesen az 5 százalékos mértékű, a nyugdíjasok fogyasztására számított árindex figyelembevételével számolva, a reálérték 3 százalékos nagyságú növekedését eredményezték a nyugdíjasok esetében.
Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok a közfeladat-ellátás jelentős letéteményesei, ezért a zárszámadás során - mint minden évben - érdemes néhány szót szólni külön is az önkormányzatok gazdálkodásáról. A helyi önkormányzatok 2006-ban közel 3250 milliárd forint bevételből gazdálkodtak, ami mintegy 8 százalékkal magasabb az előző évinél. A tavalyi gazdálkodásról általánosan megállapítható, hogy az a korábbi évek gyakorlatát folytatva döntő többségében fegyelmezett és takarékos volt. Az önkormányzatok a bevételi tartalékaik messzemenő feltárásával tudták megőrizni működőképességüket. Céljaikat az intézmények átszervezésével, szigorúbb adóztatással, a működést és a fejlesztést segítő pályázati lehetőségek kihasználásával és nem utolsósorban a közös feladatellátás választásával tudták elérni. Ez utóbbit jól mutatja a többcélú kistérségi társulások számának dinamikus növekedése. Együttműködésüket először 2004-ben támogatta a központi költségvetés, két év alatt érték el, hogy a közszolgáltatási feladatok ellátásában betöltött integráló szerepük csaknem teljes körűnek tekinthető az országban. Ennek erősítésére 2006-ban a normatív kötött támogatások között 15,4 milliárd forintos keretet biztosított a központi költségvetés. E támogatás nemcsak az általuk ellátott közoktatási, szociális, kulturális, belső ellenőrzési feladatokhoz, de a koordinációs feladatokat ellátó munkaszervezet működéséhez is biztosított forrást.
A költségvetési törvényben előírt feltételeknek megfelelő igénylés alapján 154 többcélú kistérségi társulás részesült normatív támogatásban. A 2006. évi feladatellátáshoz általában is a döntő forrást a központi költségvetési hozzájárulások és támogatások, valamint az átengedett személyi jövedelemadó 1327 milliárd forintos együttes összege jelentette. Ennek túlnyomó része a működéshez járult hozzá, míg mintegy 120 milliárd forint fejlesztési támogatás a közel 380 milliárd forint összegű beruházási tevékenységet segítette. Az önkormányzatoknak az államháztartási törvényben meghatározott szabályok szerint kell elszámolniuk a költségvetésből származó bevételeikkel. Saját bevallásukon túl az Állami Számvevőszék számos esetben tárt fel szabálytalanságot, és egyenlegében közel 500 millió forint állami támogatás visszafizetésére tett javaslatot. A számvevőszéki vizsgálatok emellett a pénzügyi szabályozás számára is hasznos tapasztalatokat hoztak, melyek az elkövetkező önkormányzati tervezési munkák során hasznosulni fognak.
(12.30)
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány szót szólni az Állami Számvevőszék zárszámadáshoz kapcsolódó megállapításairól is. A Számvevőszék - a korábbi évek gyakorlatának megfelelően - nagy volumenű, körültekintő munkát végzett a 2006. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat ellenőrzésében, melyet ezúton is megköszönök. A Számvevőszék a zárszámadási dokumentum törvényességi, számszaki, illetve annak helyszíni vizsgálata során tapasztalt kedvező változásokra és a még fennálló hiányosságokra egyaránt felhívta a figyelmet.
Felhívnám a figyelmüket arra, hogy a számvevőszéki jelentésben a pénzügyminiszternek javasolt feladatok végrehajtásával kapcsolatban a szükséges intézkedéseket már megtettük, illetve folyamatosan figyelemmel kísérjük az intézkedések végrehajtását.
Szeretném elmondani, hogy az Állami Számvevőszék javaslatát elfogadva módosításra kerül az adósságátvállalásra vonatkozó szabályozás. Ennek lényege az, hogy az átvállalás előtt felhalmozódott kamat a továbbiakban nem a kamatkiadások között, hanem az adósságátvállalások között kerül majd feltüntetésre.
Végezetül hangsúlyoznám, hogy a Számvevőszék további fontos javaslatokat fogalmaz meg a kormány és szinte valamennyi miniszter részére, amelyek vizsgálata és lehetőségek szerinti bevezetése folyamatban van.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a napirenden lévő zárszámadási törvényjavaslatot vita után elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
