RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A 2006. év költségvetése kapcsán mára kiderült, hogy 2005 decemberében a világ legfelelőtlenebb és legpopulistább költségvetését fogadták el az MSZP-SZDSZ képviselői itt Magyarországon 2006-ban. Azért merem ezt állítani, mert a számok alátámasztják. A világon ugyan csak a második legnagyobb költségvetési hiány volt Magyarországon, hiszen Libanon, ahol 2006-ban háború tört ki, megelőzött minket, és ezért az ő költségvetési hiánya valamivel magasabb lett, de ha még azt is beleszámítjuk és figyelembe vesszük, hogy azt a költségvetési hiányt, amit 2006-ban produkáltak Magyarországon, úgy sikerült elérni, ahogy Karsai képviselőtársam mondta, hogy év közben többször hozzányúltunk a költségvetéshez, hozzányúltunk az adókhoz, és így a világ második legnagyobb költségvetési - (Az MDF-ből érkező jelzésre:) ötször, mutatják az MDF-es képviselőtársaim - hiányát produkáltuk 2006-ban. Tisztelt Képviselőtársaim! Önöknek ilyenkor nincsen lelkiismeret-furdalásuk, nem szégyellik magukat a világ nem tudom, hány száz országából ezért a dicséretes teljesítményért, vagy esetleg büszkék továbbra is magukra?
Azt gondolom, hogy jelentős átszabás történt azon a költségvetésen, amit 2005 decemberében elfogadtak. Emlékeznek, önök egy nagyszerű, öt évre szóló adócsökkentési törvénycsomagot is elfogadtak, de ez még nem volt elég, közpénzen ezt a törvénycsomagot kipostázták a hazai kis- és középvállalkozóknak, hogy milyen nagyszerű adókönnyítések várnak rájuk a következő öt évben.
Ezt követően jött 2006, elmúltak a választások, adócsökkentésből semmi nem lett, hanem fogták magukat és felemelték az adókat. A számokat nem mondom el, Karsai képviselőtársam már elmondta. De ragadjunk ki egy példát, például óriásplakátokon ezerszámra hirdették, hogy 25 százalékról 20 százalékra csökkentették az áfa felső kulcsát. Hurrá, nagyszerű, nagyon jó lesz a magyarországi embereknek, választóknak! Igen ám, de a választások után - nyilván mély szociális meggyőződésükből fakadóan, ahogy egy ilyen nagyszerű baloldali kormányhoz illik - az alapvető fogyasztási cikkek, élelmiszerek, gyógyszerek, gáz áfáját 15-ről 20 százalékra felemelték. Önök ezt természetesen minden lelkiismeret-furdalás nélkül tették meg, hiszen már besöpörték azoknak a szavazatait, akiket ezekkel a választási ígéretekkel megtévesztettek, azokét, akik egyébként a legnagyobb vesztesei lettek ezeknek a folyamatoknak. Hiszen milyen nagyszerű dolog, hogy most a másfél évvel ezelőtti helyzethez képest például olcsóbban lehet helikoptert venni! De a kieső államháztartási bevételeket például a parizer, a kenyér és a gyógyszerek áfáján visszapótolják a költségvetésbe.
És nyilvánvalóan - Iván László képviselőtársamhoz csatlakoznék - ennek a nagyszerű baloldali programnak az eredménye egyébként az is, ha megnézzük a nyugdíjas fogyasztói kosáron mért inflációt, akkor az egész évben 3-3,5 százalékkal haladja meg az átlagos inflációt. Még egyszer mondom, az átlagos inflációt. Ez azt jelenti, ha a jobbmódúaknak külön tudnánk mérni az inflációját, akkor az nem 3,5, hanem körülbelül 4-5 százalékkal lenne a nyugdíjas fogyasztói kosáron mért infláció alatt. Azaz önök mély baloldali meggyőződésükből fakadóan összehoztak 2006 közepétől egy olyan nagyszerű programot, olyan nagyszerű döntéseket, ami azt eredményezte, hogy a társadalom egyébként is szegényebb rétegeit jóval nagyobb mértékben sújtja a KSH adatai szerint... (Göndör István: Butaságot beszél, képviselő úr! A nyugdíjas fogyasztói kosarat kell mérni. Az van a törvényben szó szerint! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Majd szót kap!) De ez nem gond, ezt mondom éppen, képviselő úr, hogy mérjük a nyugdíjas fogyasztói kosarat... (Göndör István: Azt mérjük! Az van a törvényben!) Így van! És ha látná a számokat, akkor a nyugdíjas fogyasztói kosáron mért infláció 3-3,5 százalékkal magasabb, mint az átlagos infláció.
(15.50)
Nem tudom, feltűnt-e képviselő úrnak. És még egyszer… (Göndör István: Csak el kell olvasni a zárszámadást!)… ezt mondom, 3,5 százalékkal magasabb, képviselő úr.
Az a helyzet, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosáron mért infláció egyébként nemcsak a nyugdíjasokat érinti, tisztelt képviselő úr, hanem ez pontosan az az infláció, amit leginkább a szegények is éreznek, tehát a szegényeket, a nagycsaládosokat, a kevés jövedelemmel rendelkezőket lényegesen jobban sújtja az infláció egyébként, mint a jobbmódúakat. Még egyszer mondom, hogy ez egy tipikus baloldali kormányra jellemző vonalvezetés volt.
Ha az oktatásra rátérhetnék egy rövid időre, akkor nyilván itt is két dolgot kell vizsgálni, nevezetesen hogy a költségvetésben jóváhagyott pénzt hogyan is költötte el a kormány, a másik pedig az, hogy milyen folyamatokat indított el ez a költségvetés, illetve az előző kormány, hogyha egy kicsit hosszabb időtávban gondolkodnának.
Az Állami Számvevőszék jelentéséből olvasnék néhány mondatot. Az Oktatási Minisztérium nem készítette el teljeskörűen a gazdálkodási feltételrendszert meghatározó szabályzatokat. A jelentést nem készítette el, az ellenőrzés részére nem tudta átadni, például a megszűnő álláshelyek nem azonosíthatóak be.
A megbízási szerződésekből mintegy 45-50 darab több hónapi munkaviszonyszerű munkavégzést ír elő, folyamatos feladatellátási kötelezettséggel, ezáltal színlelt munkaviszonyt létesítve. Pénzügyi ellenjegyzés az ellenőrzött szerződések közel 50 százalékán, tehát a felén nem található meg; a jogszabály által előírt alakiságok megsértésével kötött szerződés egyébként semmis - állapítja meg a Számvevőszék.
A járulékkötelezettség megállapításánál nem minden adóköteles tételt vettek figyelembe, a reprezentációs kiadások adókötelezettségét a határidő lejárta után három hónappal állapították meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kérdezzem meg, hogy ha egy egyszerű állampolgár követné el azokat a hibákat, amiket itt az Állami Számvevőszék az Oktatási Minisztériumnál felsorolt, akkor mi lenne ennek a következménye? Vagy például itt a Zuschlag-ügy kapcsán nekem ez jutott eszembe, azt mondja, hogy: a szakmai főosztályok a rendszeres és eseti támogatások, illetve az átadott előirányzatok felhasználásának elszámoltatása során nem követelték meg a szerződésekben előírtak maradéktalan teljesítését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez gratulálunk, mivel meglehetősen nagy összegről van szó, ezért talán az 5-20 évig terjedő szabadságvesztés, ha egy kicsit jobban megkapargatnánk az ügyeket, talán itt is játszik.
De egyébként még ennél is sokkal súlyosabb az, ami az Innovációs Alapnál történt. Itt nem akarom azt a sok hiányosságot mind felolvasni, csak néhányat: az elszámolt költségek eredeti számláját nem tudták bemutatni. Az elszámolás olyan költségeket tartalmazott, amelyek az utolsó elszámolási határidő után merültek fel. A vizsgált pályázat költségeinek terhére egy másik pályázat elkészítéséhez kifizetett megbízási díjat számoltak el. A kedvezményezett nem tudta igazolni, hogy a kifizetés mögött valós teljesítmény volt. Az elszámolt rezsiköltségek meghaladták a pályázati kiírásban meghatározott támogatási összeg mértékét. Előfordult párhuzamos finanszírozás, és a kedvezményezett által hamis adatközlés. Ugyanazon tevékenységeket kétszeresen számolták el. Az elszámolt költségek nem a támogatott célt szolgálták. A könyvelés szerint elkülönített nyilvántartás adatai eltértek a nyilatkozatban közölt adatoktól. Tovább én már nem is akarom olvasni, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy mind Hiller Istvánnak, mind Kóka Jánosnak, akihez az Innovációs Alap tartozik, ebből sürgősen le kell vonnia a következtetéseket.
Nagyon röviden, itt még sok mindenről lehet beszélni, de a folyamatokról, hogy milyen folyamatokhoz vezetett egyébként ez a teljesen felelőtlen költségvetési gazdálkodás, azt hiszem, az a legjobb, ha erre egy klasszikus szavait idézzük.
Vasárnap este “A szólás szabadsága” vendége volt Hiller István. Tehát hogy az önök ötéves tevékenysége mit váltott ki az oktatásban, azt hiszem, a legjobb, ha ezt az önök pártelnökének, Hiller Istvánnak, oktatási miniszternek a szavaival írjuk le. (Csizmár Gábor: Nem ő a pártelnök!)
Baló György kérdezi, hogy Magyarországon a több mint 3 ezer iskolából hány felelhet meg az EU-s átlagnak vagy követelményeknek. - Hiller István: Ha a felszereltségre és az oktatás színvonalára gondol, úgy érzem, a fele. - Baló György: A fele? - Hiller István: Igen. - És ön szerint, mondjuk, öt évvel ezelőtt egy átlagos magyar középiskola közelebb vagy távolabb volt Európától, mint ma? - Hiller István: Úgy gondolom, hogy valamivel közelebb volt. - Akkor közelebb volt? - Igen. - Tehát visszaesünk? - kérdezi Hillert. - Igen. - Miért? - Azért, mert az úgynevezett alapkészségek dolgában, ami az általános iskola legfontosabb feladata, hogy a gyerekek jól megtanuljanak írni, jól tudjanak olvasni, számolni, értsék az elolvasott szöveget, ez az alap, ha ez az alap, akkor erre biztosan lehet a későbbiekben építeni. - Ez világos, de miért romlott el ez az alap öt év alatt? Kevesebb a gyerek és több a pedagógus. - Túlságosan sok olyan helyi és országos döntés született, amelyek ellentmondásosak voltak. S a többi, s a többi, s a többi.
Ez azért a vereség egyfajta beismerése - mondja Baló György. Mire Hiller István: Én azt gondolom, ez már több annál: ez továbblépés. - Egyik pillanatról a másikra nem megy - mondja egy kicsit később -, de ma két azonos tehetségű gyermek közül egy jómódban élő nagyvárosi fiú és egy kistelepülésen élő, szegény sorban élő roma leányzó között hét és félszeres érvényesülési különbség van. - Hét és félszeres? - kérdezi Baló György. - Hét és félszeres, ugyanolyan tehetséggel, ugyanolyan korban, ugyanebben az országban. Mire Baló György ismét megkérdezi: Azt kérdezem öntől, hogy egy falusi iskolából valakinek öt évvel ezelőtt vagy most van nagyobb esélye, hogy egyetemre jusson. Mire Hiller István őszinteségi rohamában elmondja: Igen, öt évvel ezelőtt nagyobb lehetősége volt.
Azt gondolom, hogy tovább nem is nagyon érdemes ragozni, hogy önök mit műveltek az oktatásban. Azt hiszem, hogy Hiller István szavai önmagukért beszélnek, és ennek egy része volt ez a 2006-os költségvetés is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
