DR. KOZMA JÓZSEF
DR. KOZMA JÓZSEF
DR. KOZMA JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégeink! Valóban, ahogy erre Botka Lajosné képviselőtársunk utalt az oktatási bizottság előadójaként - pontosan idézve a Szülőföld Alap rendeltetését -, itt egy nagyon-nagyon fontos eszközről van szó a nemzetpolitikai törekvések érvényesítése érdekében. Persze, ha valaki azt gondolná, hogy a Magyar Köztársaságnak és annak kormányának, illetve a mindannyiunk által is támogatott nemzetpolitikai törekvéseknek egyetlen pontja, amit itt vizsgálni kell a parlamentben, az a Szülőföld Alap, nyilván téved, bár most szükségképpen a figyelmünket a Szülőföld Alap működésére irányítjuk, hiszen az erről szóló beszámoló van napirenden. De nem téveszthetjük szem elől, hogy a Szülőföld Alap a támogatáspolitikának - a nemzetpolitikai célok érdekében - egy fontos eszköze, egy fontos költségvetési eszköze, egy garanciális eszköz arra, hogy bizonyos források a meghatározott célokra a határon túl célba érhessenek.
(10.30)
De azt is látni kell, hogy ez az eszköz egy teljes rendszer része, általában a nemzetpolitikai törekvéseknek, a nemzetpolitikának, a mindannyiunk által így vagy úgy elképzelt - közös pontokban azért alapvetőn mégiscsak összetalálkozó - nemzetpolitikának része, és mert ezt közösen csináljuk határon túl élő kollégáinkkal, közösen csináljuk a határon túl élő magyarság képviselőivel, ez egy nagyon széles értelemben vett politikának több lépcsőn, több áttéten keresztül működő eszköze.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy föl kell hogy oldódjon a Szülőföld Alap működtetésével kapcsolatos felelősség egy általános kormányzati politikában, hanem azt akarom mondani, hogy mindenben, ami történik az egymilliárd forint fölhasználása, kifizetése, a róla való döntések során, tükröződnie kell a nemzetpolitikai céloknak.
Az a meggyőződésem - és a mai vitában, remélem, ezt senki nem fogja kétségbe vonni -, hogy azok a célok, amelyek érdekében éppen a határon túli képviselők, a határon túli szervezetek kérésének és igényeinek megfelelően is ezeket a forrásokat fölhasználták, nos, azokban a célokban és azon igények jogosságában mindenki egyetért. Ilyen értelemben természetesen marad az a nem kevésbé fontos kérdés, hogy mennyire hatékonyan és mennyire a nemzetpolitikai célok érdekében sikerül működtetni ezt az alapot.
Hogy másképp működik ez az alap, mint korábbi intézményrendszerek és eszközök, az nyilvánvaló, de azt is mindenki pontosan tudja - és ma már a napirend előtt utaltam arra éppen a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának a Ház elé idézésekor -, hogy igen, mindannyian tudjuk, hogy megváltozott a helyzet. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar közösségek által lakott régiók különböző mértékben, de benne vannak egy euroatlanti integrációs folyamatban. Vannak, akik európai uniós tagország polgáraiként vagyis uniós polgárokként, vannak, akik még csak tágabb, de integrációs szervezethez tartozó országok polgáraiként, és vannak, akik az integráció perspektívájának egy távolabbi reményével élik a mindennapjaikat.
De mindannyian részesei vagyunk egy folyamatnak. Mindannyian részesei vagyunk annak a folyamatnak, amelyből teljesen világosan látszik, hogy az Európai Közösség tagjaként valójában az Európában való érvényesülésben, a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutásban egészen más perspektíva nyílik a Kárpát-medencei magyarság számára és egyáltalán a magyarság számára, mint amelyhez egy egymilliárdos alap egyébként lehetőséget tud nyújtani.
Tévedés ne essék! Nem lebecsülöm, de azt mondom, hogy ezt az egymilliárdot többek között azért kell nagyon hatékonyan felhasználni, hogy helyzetbe hozzon és esélyt teremtsen a nagyságrendileg legalább százszoros pénzeszközökhöz, forrásokhoz való hozzájutásban. Helyzetbe hozza a magyarságot, hogy tudják úgy megtartani a kultúráját, tudja úgy megtartani a magyarságukat a civil szervezetek, a mindennapi élet feltételeit megteremtő gazdálkodó szervezetek, a kulturális intézmények, hogy fölvértezzék a XXI. század Európájában mindazokkal - az identitásmegőrzés mellett - a versenyképességet, a magyarság versenyképességét szolgáló ismeretekkel, képességekkel és készségekkel, amelyekkel azután a nagyságrendekkel nagyobb forrásokhoz hozzájutva a magyarság nemcsak egyik évről a másikra, hanem hosszabb távon is meg tud maradni. És én itt most a teljes magyarságról beszélek.
Teljes magyarságról beszélek a határokon innen és túl. Mert azért az világos - létrehozásának időpontjában is világos volt célként -, hogy a Szülőföld Alap az alkotmányosan vállalt, alkotmányosan ránk rótt kötelezettség alapján a szolidaritás alapja, kétszeresen is. Először is azért, mert ebben, az alapnak az évenkénti feltöltésében kifejezi a Magyar Köztársaság parlamentje azt - és az elköltés során, a mechanizmusok működtetése során a Magyar Köztársaság kormánya -, hogy felelősséget vállal és képvisel nap mint nap a határon túli magyarságért. Ez a szolidaritás egyik és a Magyar Köztársaság irányából megfogalmazható eleme.
De van a szolidaritásnak egy másik, sokkalta szélesebb megnyilvánulása is, hiszen az alap lehetőséget biztosít minden magyarországi állampolgár számára, hogy támogassa adója 1 százalékának felajánlásával - vagy ha úgy akarja, nagyobb összegekkel is támogatásokat helyezzen el -, és ma már itt el is hangzott, hogy bizony-bizony ez összességében mintegy 270 milliós forrást teremtett a vizsgált időszakban ahhoz, hogy a magyar állampolgárok szolidaritását, együttműködését, támogatási szándékát tegye nyilvánvalóvá.
Úgy gondolom, hogy az alap működtetése során ez a kettős szolidaritás a működtetőktől természetesen kettős felelősséget is vet föl, mert itt már nemcsak a kormányzatnak, nemcsak a Szülőföld Alapot működtető adminisztratív szervezeteknek van felelősségük saját tevékenységük iránt, hanem mindazok iránt - ahogy ez a mai vitában már elhangzott -, mindazon magyar állampolgárok iránt is, akik adójuk 1 százalékával kevesebb vagy több pénzzel kívánják támogatni ezt a nagyon fontos célt.
Azon mindig lehet vitatkozni, hogy ez a bizonyos kiegészítő állampolgári felajánlás, ami mintegy 35 ezer polgártársunk felajánlása, sok vagy kevés. Lehetne több, de örülök neki, hogy nem kevesebb. Ez persze a magyar parlament pártjai részéről is igényel egyfajta - azt gondolom, mindannyiunk megfogalmazhatja ezt feladatnak - aktívabb munkát. Hiszen ha saját polgártársaink körében több felajánlásra tudunk ösztönözni, akkor ez az alap nemcsak a köztársaság költségvetése, hanem az állampolgári befizetések révén is akár talán még meg is duplázódhatna.
Ezen általánosabb megfontolások után, ami azzal kívánt számot vetni, hogy az alkotmányos kötelezettségünk és a szolidaritás így 2007-ben hogyan tud tükröződni az alap működésében, engedjék meg, hogy néhány, az alappal kapcsolatos speciális észrevételt is tegyek. Az alapok - nyilván céljuknak megfelelően - nagyon különböző követelményeknek kell hogy megfeleljenek. De tekintettel arra, hogy a Szülőföld Alap a nemzetpolitika céljait szolgáló intézmény, ezért azt kell hogy mondjam, hogy azok a speciális követelmények, amelyeket elvárunk az alap működése során, különösen nagy felelősséget rónak mind kormányzatra, mind az ellenőrzésben illetékes parlamentre.
Arra gondolok, hogy az alap működése során éppen a nemzeti jelentőség miatt a kiszámíthatóság, a szakmaiság követelménye az a követelmény, hogy az érintettek, a célzott régiók érintett képviselői bevonásra kerüljenek a döntések meghozatalába; az a követelmény, hogy az identitás megőrzése mint elsődleges cél ne csak általában, hanem minden egyes döntésben tetten érhető és ellenőrizhető legyen; és az a cél, hogy a határon túli magyarok támogatása ne csak egy évről évre visszatérő és évről évre ismétlődő vagy új típusú aktivitások egyedi támogatása legyen, hanem valóban álljon össze egy sokak által hiányolt - azt gondolom, sokak által talán nem kellően fölismert - nemzetpolitika ügyében. És itt a perspektíváról van szó. Arról van szó, hogy azok a szervezetek és azok az egyének, akik a támogatáspolitika kedvezményezettjei, világosan érthessék, hogy ez nemcsak 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben, hanem hosszú távon is kiszámítható eszközként rendelkezésre fog állni, ilyen értelemben egy valódi perspektívát tudjon mutatni a Magyar Köztársaság.
Kolber államtitkár úr utalt már arra, hogy ennek a Szülőföld Alapról szóló törvénynek a koncepciója egyfajta olyan rugalmasságot követelt meg a parlamenttől, amelynek az elmúlt évek során - azt gondolom - sikerrel eleget tudtunk tenni. Világossá vált, hogy a megváltozó és elsősorban az integrálódási folyamat során folyamatosan változó környezetben az alap működését - beleértve az alap működésének szabályait is - igenis változtatni kellett.
(10.40)
Így jutottunk el oda, hogy a Magyar Köztársaság kormánya nem kívánja sem alapvetően meghatározni, végképp nem kívánja felülírni azokat a törekvéseket, amelyeket a magyarok által lakott egyes régiókban megfogalmaznak az ott élők. Valójában tehát arról van szó, hogy az újonnan felállt Regionális Egyeztető Fórum már azon törekvésekhez kívánja a milliárdos támogatásból a forrásokat odacsoportosítani, amelyeket az egyes régiókban kellő autonomitással és kellő önállósággal meg tudnak fogalmazni.
Ismerve természetesen a mi Kárpát-medencei valóságunkat, azt kell hogy mondjuk, hogy köszönet ezért a határon túli magyar szervezeteknek és a magyarság képviselőinek, mert hiszen ez egy egyáltalán nem könnyű feladat. Egyáltalán nem könnyű a sok-sok cél közül meghatározni, hogy az adott évben szlovák területeken, a Felvidéken, a Bánátban, a Székelyföldön, a Vajdaságban vagy Kárpátalján most éppen a média ügyeire, civilszervezeti támogatásra, oktatási kérdésekre kellene többet koncentrálni ezekből a forrásokból.
Úgy látom - és a köszönet másik része ezért illeti meg a határon túli szervezeteket ebben az együttműködésben -, hogy igenis vállaltak olyan felelős döntéseket az alap működtetése során, hogy nem lehet egyszerre mindent magas szinten támogatásban preferálni, hanem kiemeltek régiónként egy-egy olyan feladatot, amit az adott évben előtérbe állítottak. Ilyen értelemben a döntések meghozatalában mindenki értelmesen, értelemszerűen vállalja és vállalni fogja, úgy gondolom, a jövőben is a rá eső felelősséget. A szolidaritás ezzel a felelősségvállalással nyer igazán teljes értelmet.
Az átláthatóság kérdésében, a honlap dolgaiban néhányan - három bizottság képviselői is - megjegyzéseket tettek. Én azt gondolom, ez az ügy is azon részletek közé kell hogy tartozzon, amelyben menni kell az elvárások, a mindenki jogos elvárásának való megfelelés irányába, vagyis akkor a honlapot fejleszteni kell, azt az igényt kell megfogalmazni a kormányzat irányába a parlamentnek mint a beszámolót tárgyaló és elfogadó fórumnak, hogy igenis a nyilvánosságot ebben az értelemben javítani kell, hogy azok az elvárások semmilyen kérdésben, egyetlen régióban és egyetlen ügyben se vethessenek föl az átláthatósággal kapcsolatos bármilyen problémát.
A nyilvánosság nem merülhet ki a honlapban és a nyilvánosságnak egy ilyen szűk fórumában. Arra gondolok, hogy a nyilvánosság akkor lesz teljes, ha mindannyian világosan látjuk, hogy a Szülőföld Alap működtetése közügy, a fontosságának megfelelő közügy, akkor, ha világossá tesszük határon átnyúló együttműködésekben, az európai területi együttműködésekben, az IPA-források tárgyalása, odaítélése során, amikor az egyes régiókban működő testületek, amikor a Bajnai miniszter úr által vezetett testületek javaslatokat hoznak, és mi a döntésekhez támogatásokat biztosítunk, hogy igen, hogyan áll össze teljes egésszé a határon túli magyarság támogatása, hogyan áll össze egésszé egy fejlesztésalapú nemzetpolitika egy, a céloknak megfelelő támogatáspolitikával. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Remélem, hogy ilyen megközelítéssel a Magyar Köztársaság parlamentje megtalálja azokat az eszközöket a jövőben is, és ezek között föl fogja ismerni a Szülőföld Alapot, amellyel szolgálhatja a nemzet érdekeit.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
