SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS
SZABÓ VILMOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Bár nem lepődtem meg, de őszintén sajnálom, ahogyan a Fidesz vezérszónoka a témához viszonyult, és sajnálatosan egy meglehetősen kicsinyes belpolitikai vitává silányította az előttünk fekvő témát és kérdést, tele csúsztatásokkal. Németh Zsolt azt mondta, hogy politikai bazárról van szó, én meg azt tudom mondani, hogy savanyú a szőlő, hiszen arról a szemléletről van szó, hogy ha nem mi hoztunk valamit létre, lett légyen bármilyen is az eredmény, nem számítanak a tények, nem zavarják meg a tisztánlátásunkat, az nem lehet jó, az csak rossz lehet, mert hát hiszen mi az az egymilliárd, mi az a kétmilliárd? Semmi.
Sőt Németh Zsolt képviselőtársam elment odáig, hogy mint egy személyes példamutatásával elmondta, hogy márpedig ő eddig se adta az adó egy százalékát, ezután se adja. Mintha arra szólítana fel innen a parlamentből, hogy nyilván mások se adják, nehogy tegyék ezt, hiszen ez nem nemzeti szolidaritás, hiszen az igazi nemzeti szolidaritás nyilván csak az lehet, ami arról az oldalról jön.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Én ezt nagyon szomorúnak tartom, azt kell mondjam, hogy felháborítóan szomorúnak tartom ezt a hozzáállást. Azt gondolom, lehet arról vitánk és kell is, hogy legyen, hogy milyen a nemzetpolitika egésze, hogy hogy legyen és hogy ne legyen, de ha valami jó, jussunk már el odáig, hogy mondjuk azt, hogy jó, mert hasznos, mert az érintettek is annak találják. És mondjuk ki rá, hogy akkor ez jó, és az összes többi másban pedig vitában állunk egymással.
És még egy gondolatra maradt időm, a nemzeti konszenzusra. Nem így van. 2004 novemberére véget ért a nemzeti konszenzus, képviselő úr, és ebben önöknek fájdalmasan nagy szerepük van.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
