SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves jelen lévő Vendégeink! Nekem az a véleményem - természetesen a KDNP nevében is fogalmazva -, hogy bár lehet, hogy technikai jellegű határozati javaslatról van szó, én azt gondolom, hogy ez mégis egy lehetőséget teremt arra mindannyiunk számára, hogy itt, a Magyar Köztársaság Országgyűlésében egy nagyon-nagyon fontos kérdésről beszéljünk, amely kérdésről vagy területről, vagy témáról bizony nem beszélünk olyan sokat, mint amennyire fontos.
Tehát engedjék meg, hogy amikor a Szülőföld Alap beszámolója kapcsán mondom el a gondolataimat és hozzászólásomat, akkor kicsit tágabb ölelésű legyen ez a hozzászólás, mint ahogy ezt többen meg is tették, nyilvánvalóan a témából adódóan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy abban nincsen közöttünk semmiféle vita, hogy minimum 12 esztendőn keresztül - de más időpontot is hallottam a mai napon, ami nyilván szintén helytálló és legitim -, hosszú-hosszú éveken keresztül a magyar parlamentben konszenzus volt a határon túli magyar közösségek támogatása, segítése és nyilvánvalóan alkotmányos kötelezettsége tekintetében.
2003 után, de különösen 2004 novemberében-decemberében, illetve a népszavazás után, ez a hosszú éveken keresztül stabilan működő konszenzus megrendült, sőt azt gondolom, úgy is fogalmazhatnánk, hogy megrendült a bizalom a határon túli magyar közösségek és az anyaország között. Azt gondolom, hogy ez a tény is hozzátartozik ahhoz a körülményhez, amely körülveszi most ezt a mai vitánkat, és amely közepette beszélgetünk és vitázunk az előterjesztés felett.
Azt is tudjuk, és azt is látjuk, hogy az elmúlt esztendőkben volt egy konkrét folyamat, amit a kormány úgy nevezett, hogy radikális változtatás ezen a területen. Mindenesetre tényként kell vagy lehet elkönyvelnünk, hogy megszűnt a MÁÉRT, megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala, megszűnt az Illyés Közalapítvány, azok az intézmények és azok a hosszú-hosszú éveken keresztül jól működő mechanizmusok, fórumok, amelyek megelégedéssel és konszenzussal működtek. Ezt szükségesnek érzem és szükségesnek tartom leszögezni, mert természetesen ez is befolyásolja ezt a mai beszélgetést és vitát.
Mára mindez a múlté - bár majd a hozzászólásom vége felé még visszautalok arra, hogy nem is biztos, hogy a múlté. Azt tapasztaljuk ezen a területen is, hogy egyfajta kormányzati centralizáció kezd érvényesülni, miközben egy dezorganizációs folyamat részesei és tanúi vagyunk. Azok a színes, különböző formában megjelent és megjelenő állami, kormányzati, parlamenti támogatási mechanizmusok, amelyek előtte működtek, és mégis összeálltak egy kiszámítható komplex támogatási és együttműködési rendszerré… - ezen a területen egy dezorganizációs folyamat részesei vagyunk.
És ha már pénzről van szó, akkor azt is látnunk kell, hogy miközben azt hallottuk, hogy majd a Szülőföld Alap megoldja a különböző problémákat, és fantasztikus nagyságrendű támogatásokkal tudja segíteni a határon túli magyar közösségeket, azt kell leszögeznünk - és itt most utalok a zárszámadási törvény vitájára egyébként, ami párhuzamosan folyik a parlamentben -, azt kell konstatálnunk, hogy általában jelentősen csökkennek a források a határon túli magyar közösségek támogatására.
Tehát a Szülőföld Alaptól függetlenül vagy annak a nagyságrendjétől függetlenül itt már utalás történt arra, hogy a felsőoktatási intézmények támogatására, finanszírozására jelentős forráskivonás történt, több mint 17 százalékos forráskivonás; a kedvezménytörvényben meghatározott oktatási támogatások 14 százalékos, a csángó magyar közösség támogatására 50 százalékos támogatáscsökkenés valósult meg. Azt gondolom, hogy ez semmiféleképpen nem pozitív üzenet, és semmiféleképpen nem a hagyományos határon túli magyar közösségek támogatását és az ő szülőföldön való boldogulásukat szolgálja.
Tehát azt kell látnunk, hogy az elmúlt években a támogatási és az együttműködési mechanizmusok nem szélesedtek, hanem szűkültek, nem színesedtek, hanem szürkültek. Tehát pontosan abban az időszakban, amire többen is utaltak, hogy Magyarország és több velünk csatlakozott ország az Európai Unió tagállama lett, tehát újabb lehetőségekkel bővült tulajdonképpen a mozgásterünk, aközben azt érzékeljük, azt látjuk és azt tapasztaljuk a magyar anyaországi támogatási politikában, illetve együttműködési mechanizmusoknál, hogy nem szélesedik ez a kör, hanem inkább szűkül, nem színesebb és komplexebb módon próbáljuk segíteni a határon túli magyar közösségeket esetleg, hanem ez inkább szürkült.
Azt is hadd jegyezzem meg, hogy amikor mi a Szülőföld Alapnak egyrészt a létrehozását, másrészt a működtetését és tevékenységét kritizáljuk, természetesen nem a célokat kritizáljuk. Ezt Kozma képviselőtársam nagyon jól mondta, hogy ebben nyilvánvalóan egyetértünk, és nem erről szól a dolog, hanem a leginkább arról, hogy míg a konszenzusos együttműködési mechanizmusokban - Illyés Közalapítvány, MÁÉRT - a magyar ellenzéki pártok is részt vehettek, részesei voltak partneri együttműködésben, és azt gondolom, hogy normális dialógusban, aközben a Szülőföld Alap tekintetében ez megszűnt, és ki lett zárva tulajdonképpen ebből a hivatalos együttműködésből az ellenzék.
Hiányzik tehát a konszenzus, az, hogy mindenki, aki valamilyen formában érintett, aki valamilyen formában benne kell legyen ebben az együttműködésben, az jó lelkiismerettel, teljes szívvel és lelkesen vegyen részt benne. Hiányzik ez a fajta konszenzus, ez a fajta alap, amely hosszú-hosszú éveken keresztül mégiscsak jelen volt, mégiscsak megvolt. Arról már nem is beszélek, hogy természetesen itt alkotmányos kötelezettsége van nemcsak a kormánynak, hanem az Országgyűlésnek is, és azt gondolom, hogy ilyen formában ez mégsem jó, hogy az ellenzéket a kormánypártok kizárták ebből az együttműködésből.
Időközben létrejött a KMKF, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amelyre sokszor hivatkoznak mostanában a kormánypárti képviselők, és amely szerintünk is egy nagyon fontos lépés volt, de minden fontossága ellenére az a véleményünk, az az álláspontunk, hogy a KMKF nem helyettesítheti azokat a testületeket, azokat a fórumokat, azokat az intézményeket, azokat az együttműködési mechanizmusokat, azokat az állami és nemzeti mechanizmusokat, amelyek időközben megszüntetésre kerültek.
Félreértés ne essék, tehát örömmel üdvözöltük, és örömmel veszünk részt a KMKF munkájában, de még egyszer mondom, az nem helyettesíti és nem helyettesítheti a megszüntetett intézményeket, a KMKF nem állhat a MÁÉRT helyére, a HTMH vagy akár az Illyés Közalapítvány és annak alkuratóriumi rendszere helyére.
(11.20)
Ebben a környezetben kell látni tehát a Szülőföld Alap létrehozását és annak működését, tevékenységét. Nyilvánvalóan a létrehozáskor a határon túli magyarság szervezeteinek egy része támogatta a Szülőföld Alap létrehozását, nyilvánvalóan látva azokat a folyamatokat, azokat a kormányzati elképzeléseket, amelyek reálisan körülvették a Szülőföld Alap létrehozását. A szervezetek másik része természetesen várt, hogy majd a gyakorlat megmutatja, mi is lesz ebből a Szülőföld Alapból. Nyilvánvaló - és ezt zárójelben jegyezzük meg -, hogy a határon túli magyar szervezetek kicsit kiszolgáltatottak az anyaország mindenkori kormányzatának, tehát természetes, hogy nem a konfliktust keresik az anyaország kormányzatával, hanem igyekeznek mindenkor együttműködést gyakorolni.
A legnagyobb probléma tehát a Szülőföld Alappal megítélésünk szerint az, hogy nem egy független, nem a napi aktuálpolitikától független pénzügyi, nemzetstratégiai alapként tevékenykedik, hanem egy kormányzati alapként, ha tetszik, egy kirakatként, ha tetszik, egy hiánypótló intézményként.
Engedjék meg, hogy befejezésül néhány gondolatot mondjak a nemzetstratégiáról; megítélésünk szerint mi a feltétele annak, hogy valóban nemzetstratégia lehessen itt a parlamentben, közösen. Azt gondolom, hogy két dolog a feltétele ennek a nemzetstratégiának: az első, hogy konszenzus legyen, a másik pedig a bizalom. Hogy folyamatos dialógus és egyenrangú partnerség valósulhasson meg a határon túli magyar közösségek támogatásával kapcsolatosan, illetve az alkotmányos kötelezettségünk megvalósításával kapcsolatosan, és nemcsak egyik irányból a másik irányba természetesen, hanem a határon túli magyar közösségeknek az anyaország irányába való tevékenysége is konszenzussal történhessen. A bizalom pedig az egymás iránti tisztelet, felelősség, és ha nem mondok nagy szót itt ebben a Házban, akkor a szeretet, az egymás iránti tisztelet, felelősség és szeretet megvalósulása kell hogy legyen a határon túli magyar közösségekkel egyetemben.
A nemzetstratégia célja csak az identitás megőrzése lehet. Mindennek ezt a célt kell szolgálnia. Többek között az európai forrásoknak is, akár még a fejlesztésközpontú forrásfelhasználásnak is, a versenyképességnek is, amiről itt hallottunk többek részéről, illetve különböző dokumentumokban ezek olvashatók; nagyon fontos a fejlesztés, nagyon fontos a versenyképesség, nagyon fontos az európai uniós források minél jobb és minél optimálisabb felhasználása. De mindezek csak eszközök, csak olyan eszközök, amelyek kifejezetten a határon túli magyar közösségek identitásának a megőrzését szolgálhatják.
Végezetül, hogy alátámasszam a mondandómat, egy közösen elfogadott dokumentumból is szeretnék idézni, a KMKF szeptember 14-én elfogadott nemzetpolitikai és nemzetstratégiai dokumentumából három gondolatot. Az egyik gondolat a bizalom helyreállításáról szól. Ennek a dokumentumnak a 8., illetve 9. oldalán található ez a gondolat, hogy “a koherens nemzetpolitikai jövőkép kidolgozásával és hiteles képviseletével helyreállítsa az anyaország és a magyar társadalom határon túli részei közötti kölcsönös bizalmat”. Ha ez a dokumentum, amit közösen elfogadtunk, arról beszél expressis verbis, hogy helyre kell állítani egy megbomlott bizalmat, akkor mégiscsak valami történt az elmúlt években, és én azt gondolom, fontos, hogy ezt kimondjuk.
A 13. oldalán ez a dokumentum a következőképpen szól, szó szerint, a MÁÉRT-ról beszél: “égető szükség mutatkozik a működési zavarok elhárítására és a testület - mármint a Magyar Állandó Értekezlet - mielőbbi összehívására”. Ezt is közösen fogadtuk el, és ez is ebben a dokumentumban található, szó szerint; illetve a 14. oldalon pedig beszél a kárpátaljai és a vajdasági magyarok helyzetének mielőbbi rendezéséről az európai uniós csatlakozással, illetve Schengennel összefüggésben, hogy tudniillik megfelelő jogszabályok megalkotásával haladéktalanul fel kell készülni erre. Ezt évek óta mondjuk egyébként, és örülünk annak, hogy ebben a dokumentumban ezt most már közösen elfogadtuk és mondjuk.
Tehát összefoglalva, befejezésül azt tudom mondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt leginkább azt hiányolja a Szülőföld Alap működésével kapcsolatban, hogy az nem egy független, kormányzati aktuálpolitikától független nemzetstratégiai alap, illetve nemzetstratégiára, konszenzussal és bizalommal elfogadott nemzetstratégiára van szükségünk, amelyhez mi mindent megadunk, mindenféleképpen támogatjuk, de ahhoz, hogy ez a konszenzus és ez a bizalom helyreálljon és valóban létrejöjjön, ahhoz cselekedni kell, kormányzati cselekvésre van szükség.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
