BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Bár nem szándékoztam hozzászólni, de mint a kulturális bizottság tagja, Ékes József képviselőtársam felszólalására szeretnék néhány dologban reflektálni.
Abban teljesen egyetértünk, hogy egy új nemzetpolitika kell, és ezt a körülöttünk lévő világ megváltozása igényli. Teljesen egyetértek önnel, hiszen az uniós tagsággal, Románia csatlakozásával - Szlovákia eddig is bent volt az Unióban - egészen más helyzet alakult ki, másképp kell a határon túl élő magyarokat támogatni, más rendszerben, más szisztémában. Azt hiszem, ebben semmiféle vita nincs közöttünk.
Számomra még az lenne az érdekes, ha sikerülne összefésülni, hogy a költségvetésben összesen milyen forrásokat fordítunk a határon túl élő magyarság támogatására, nemcsak a Szülőföld Alap keretében, hanem más területeken is, hiszen ez egy rendkívül gazdag program, de a költségvetésünk sajnos meglehetősen szétszórtan tartalmazza ezeket, és nincs lehetőségünk arra, hogy a költségvetésen belül akár elektronikus formában lekérdezzünk bizonyos információkat, és adott esetben azt mondjuk, az az információ lényege, hogy milyen támogatásokat kapnak a határon túl élők, bár ez nagyon jó lenne. Korábban is próbáltunk ilyen tevékenységet folytatni, mások is próbálták ezt összegyűjteni a kulturális ágazatban és más területeken, de nem igazán jártak sikerrel, ami nem csoda, hiszen hihetetlen nagy mennyiségű költségvetési tételről van szó, amit nehéz áttekinteni.
Teljesen egyetértek önnel abban, amit mondott az egyetemek fejlesztéséről, hiszen ennek éppen az a célja, hogy az ott élő magyarok ott találjanak otthont, ott eresszenek gyökeret, s ne abban keressék a megoldást, hogy Magyarországra jönnek, nem mintha nem látnánk itt szívesen őket, és nem dolgoznánk velük szívesen együtt.
Az új schengeni rendszer bevezetése kapcsán a bizottsági ülésen elhangzott, hogy ez az alap tulajdonképpen elkezd differenciálni. Azt mondják az alap készítői, illetve azok, akik felosztják az alapot a különböző határon túl élő magyar szervezetek között, hogy elsősorban Ukrajnára és a szerb vajdasági területekre koncentrálnak, hiszen az itt élők sokkal nagyobb szükséget szenvednek ebben a támogatásban, mint ott, ahol megnyíltak a határok, és sokkal szabadabb a mozgás, ahol nem korlátozzák őket. Kicsit zavarban vagyok, mert nem akarok olyan szavakat használni, amelyekkel bármelyik országot vagy bármelyik nemzet vezetését, kormányát megsérteném. De ők ennek tudatában vannak. Nagyon szimpatikus volt nekem az alapítvány vezetői részéről az az elképzelés, hogy bevonják mind az Ukrajnában, mind a Vajdaságban működő magyar szervezeteket, és velük egyeztetve alakítják ki a támogatási politikát. Ha ők azt mondják, hogy X. vagy Y. szervezet vagy iskola részére kell megadni a támogatást, akkor így is döntenek a kuratórium tagjai, tehát elsősorban azok kapják meg, akiket ők javasolnak. Ez abból a szempontból érdekes, mert nyilván ők tudják leginkább, hogy ki érdemli meg, illetve hol hasznosul a legjobban ez a támogatás. Ezért én ezzel teljes mértékben egyetértek.
Újfajta taktika és újfajta politika. Szeretném megemlíteni, hogy Szili Katalin elkezdett egy ilyen típusú újfajta nemzetpolitikát felépíteni, amely tudomásom szerint ötpárti megegyezéssel jött létre. Ez a politikai változás tehát megindult. Ezt nyilván még össze kell fésülni, meg kell egyeznünk ezekben a dolgokban. Mi a magunk részéről maximálisan támogatni fogjuk, hogy ez valóban megvalósuljon.
Amit képviselőtársam Verespatakkal kapcsolatban említett, azt én ebből a szempontból nem tartom annyira lényeges dolognak, itt ugyanis általában van szó a természet-, illetve környezetszennyezésről, ezek a dolgok tehát egy kicsit elkülönülnek. Ezt én nem magyar-magyar vagy magyar-román kérdésnek tartom, hanem elsősorban olyan környezetszennyezésnek, amire feltétlenül oda kell figyelnünk.
Az, hogy a magyar tőke hogyan jelenik meg ezeken a területeken, illetve a befektetők milyen támogatást kapnak, nos, véleményem szerint elég jól megy a magyar tőke e területek felé. Éppen azért vannak meg ezek a lehetőségei, mert ott az anyanyelvi kapcsolatok miatt nem jelentkeznek a nyelvi problémák. Inkább azt látom, hogy a fogadó országok, főleg az ottani nacionalista körök részéről van egy bizonyos fokú ellenszenv, és a magyar tőkét megpróbálják visszaszorítani abból a megfontolásból, hogy a magyarok mintegy második honfoglalóként jelennek meg ezeken a területeken, pedig a tőke nem így gondolkodik. A tőke nem nemzetiségben gondolkodik, hanem haszonban, és ha megéri ezeken a területeken bármiféle befektetés, akkor ezt meg is teszi. A fogadó országok részéről is jellemző az, hogy átalakult a gondolkodásuk, tehát inkább szívesen fogadják, és nem azt nézik, hogy a tőke éppen magyarul, angolul, szlovákul vagy horvátul beszél. Ezt komoly előrelépésnek tartom. És látok lehetőséget arra, hogy a szomszédságban élő nemzetek, ezek a kis kelet-európai nemzetek a következő években végre békében éljenek egymással, amire igen nagy szükségük van önmaguk fejlődése, a gazdasági jólét megteremtése érdekében. Ennek ez az alap igazából csak egy kis szeletét tudja biztosítani, bár őszintén szólva lényeges szerepet tud vállalni, melynek segítségével nagyon hatékonyan tudnak dolgozni. Egy-egy jókor érkező támogatás akár egy kis magyar iskola identitását segítheti megőrizni, és segítheti az ottani közösséget kialakulni és fejlődni.
Összességében ennyit szerettem volna hozzátenni az ön által elmondottakhoz. A kulturális bizottságban megvitattuk a kérdést, és azt még szeretném elmondani, azt kifogásoltuk, hogy amikor kerestük a honlapot, hogy megnézzük, milyen szinten működik, azt láttuk, hogy nem igazán fejlett és korszerű. Kértük is, hogy frissítsék fel a honlap működését, hiszen nem itt, Magyarországon nézzük elsősorban ezt a honlapot, hanem a határon túl élő magyarság, és nekik bizony kellenek azok az információk, amiket az internet segítségével leolvashatnak.
Elnök úr, köszönöm szépen.
