DR. KOZMA JÓZSEF
DR. KOZMA JÓZSEF
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Valóban ötpárti konszenzus állt elő ebben a Házban. Láttak már ilyet ezek a falak, és reméljük, fognak is még. De hogy ezt napirend előtt szóvá kell tennünk, annak az az oka, hogy az ügy, amelyben ez a konszenzus kialakult, a magyarok számára az egyik legfontosabb, a nemzet politikájával, a nemzet stratégiájával kapcsolatos egyetértés volt. Persze, az az alapkérdés így a XXI. század elején is, hogy ha ezer évig a magyarság meg tudott maradni itt, ezen a helyen, akkor a következő időszakban képes lesz-e erre. És mindennap fel kell tennünk a kérdést, hogy tudunk-e példát mutatni, és a példák mellett tudunk-e olyan gyakorlatot kialakítani a mindennapi politizálásban, amelyik lehetővé teszi ezt, amelyik egyáltalán esélyt ad erre a magyarságnak itt, a Kárpát-medencében.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról talán sokan nem tudják, hogy több az, mint egyszerűen az öt magyarországi parlamenti pártnak egyféle összejövetele és konzultációja. Több, hiszen a Kárpát-medencében megválasztott parlamenti, képviselőházi, szenátusi képviselők alkotják ezt a testületet, és a magyarságnak azokban a régióiban, ahol parlamenti képviselettel nem rendelkeznek, ott más, őket kellőképpen reprezentáló személyek vesznek részt a konzultáción. Melyek voltak ennek a sikernek az összetevői? Ezek reális számbavétele segít bennünket abban, hogy a jövőben tudjunk támaszkodni a Házban elért eredményekre. Talán először is az a felismerés, hogy világossá vált mindenki számára, tudtuk ezt mindig is, de hangsúlyozni kell, hogy ha mi, a magyarság megválasztott képviselői itt, a Kárpát-medencében nem tudunk megegyezni a nemzetstratégia alapvető kérdéseiben, akkor más helyettünk egyezségre jutni nem fog. Egyszerűbben fogalmazva: ha a magyarság ügye nekünk, a megegyezésig eljutva nem elég fontos, másnak ugyan hogy lenne az?
Ez a munka persze nem öt éve indult, és nyilván a garanciák, az eredmények indokai között ezt is meg kell találnunk, öt éve fáradozott már ezen a Ház vezetése, Szili Katalin elnök asszonnyal együtt, hogy egy sajátos munkamegosztásban, nemzetpolitikai kérdésekben megtalálja a képviselők számára alkalmas terepet, és együttműködjön nemzetpolitikai kérdésekben a kormánnyal, együtt tudjon működni a civil szervezetekkel és a pártok képviselőivel. Az alapkérdés az volt a fórumon is, hogy milyen a helyes nemzeti politizálás, érzelmi alapon vagy talán pragmatikusan kell megközelíteni ezeket a kérdéseket. A helyes választ minden politikus tudja. A képviselők fórumán, mivel itt alapvetően parlamenti képviselők vannak jelen, gyakorolták is, hogy egyszerre kell tudni, mi a jelentősége a Himnusznak, mi a jelentősége a magyar lobogónak, mi a jelentősége a nyelvhasználatnak, az iskoláknak, a kultúrának az identitás megtartásában, és azt is, hogy ez a megmaradásunkat csak akkor fogja tudni szolgálni, ha az iskolák fala is, a közlekedéshez az út is, az élethez a munkahelyek is rendelkezésre fognak állni. Vagyis egy nemzetstratégiában ezeknek az elemeknek legalább ilyen fontossággal meg kell jelenniük.
Természetesen más tapasztalásuk van a Magyarországon élő képviselőknek, még ezen belül is, ha valaki nagyon akarja, keresheti azt, hogy egy jobb- és baloldalon álló képviselőnek, de az egészen biztos, hogy egy Nyírségben élő vagy egy Szegeden élő, vagy a Zalában élő képviselőnek más tapasztalatai vannak a magyarsággal szembeni kihívásról, mint mondjuk egy, a szórványban élő, a Bánátban vagy a Székelyföldön élő képviselőnek. Vagyis mindezek a szempontok együtt tudtak jelentkezni, mindezek a szempontok együtt érvényesültek, és ez a nemzeti közös tudás, ez a nemzeti közös tapasztalat volt, ami el tudott odáig jutni, hogy kezdeményezni tudta egy brüsszeli lobbiiroda felállítását, világossá tette, hogy a nemzeti sorskérdésekben nagyon is gyakorlati lépésekkel kell az első tennivalókat megtenni.
Hogy miért most és miért ebben az összetételben? Nyilván az európai integráció folyamatában elértünk egy olyan fázisba, amikor a nemzetközi szervezetekben, az Európa Tanácsban, az Európai Parlamentben, az EBESZ-ben és egy sor más helyen a mi képviselőink, magyarok szerte a Kárpát-medencéből és a világból már tapasztalatokat szereztek abban, hogy nemzetközi szinten hogyan lehet eredményeket elérni. És ez kellő felelősséggel is felvértezett mindannyiunkat. Azt gondolom, hogy ennek a felelősségnek az érzete, együtt a tapasztalatokkal és együtt a kihívásnak való megfelelés szándékával juttatott el bennünket oda, hogy konszenzusra jutottunk a Házban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
