GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Össztűz alatt van a Magyar Országgyűlés, sok egyéb kérdés mellett legújabban újra a képviselői költségtérítések és a parlamenti munkarend ügyében is. Mi, parlamenti képviselők persze számos olyan információval rendelkezünk - mivel ismerjük a saját munkavégzésünk körülményeit -, amelyek képesek árnyalni a parlamentről kialakult, sokszor nagyon-nagyon negatív és sokszor bizony előítéletes képet.
Hogy egy konkrét példát mondjak, egy rendszerint elhangzó választói kritika az, hogy milyen kevesen ülnek bent az Országgyűlés padsoraiban, amiről mi persze tudjuk, hogy adott esetben egy-egy szaktörvény tárgyalásakor bőven elég, ha az a kéttucatnyi képviselő bent van, aki ért ehhez a kérdéshez, és aki a saját frakciójában ezzel foglalkozik. Persze azt is tudjuk, hogy attól, hogy egy képviselő nem ül itt bent az ülésteremben, még bőven dolgozhat valahol, akár az irodájában, akár kint terepen, a választókerületében, találkozhat civil szervezetekkel, folytathat tárgyalásokat, végezhet munkát. (Közbeszólás: Bizottsági ülés.) Bizottsági ülés, erről is fogok beszélni. Tehát magunk sok-sok olyan információ birtokában vagyunk, amelyek kevésbé látványosak az Országgyűlés működésével kapcsolatban, és éppen ezért sokszor minden kívülről megfogalmazott kritikát eleve jogtalannak érzünk.
Azonban azt gondolom, az a társadalmi vita, amely, mondjuk, a képviselői költségtérítések körül kialakult, másik történet. Ott olyan kérdésről van szó, ahol a Magyar Országgyűlésnek igenis kötelessége szembenéznie azzal, hogy jogos állampolgári igények fogalmazódnak meg. Jogos az az állampolgári igény, hogy ne legyenek kivételezettek, hogy a szabályok egyformák legyenek. Ha az embereknek egy országban el kell számolniuk a költségtérítésekről, akkor ne legyen az embereknek egy kisebb csoportja, akik felmentést élveznek e szabály alól. Jogos az az állampolgári igény, hogy átlátható legyen a rendszer, hogy tisztán lehessen látni, mit mire kapnak meg a képviselők. Ideje lenne végre kimondani e Ház falai között is azt, hogy el lett rontva ez a rendszer a rendszerváltás idején, hiszen Európában példátlanul alacsony képviselői alapdíjat állapított meg, és hozzá, ezt kiegészítendő tettek az akkori jogalkotók egy meglehetősen nehezen követhető, meglehetősen bonyolult pótlékolási és költségtérítési rendszert. Tisztába kell ezt tenni egyszer s mindenkorra.
Ez az őszintétlenség fontos probléma. Ha őszinték vagyunk, azért azt is ki kell mondani, hogy a képviselői alapdíj körülbelül akkora ma Magyarországon, mint amit egy minisztériumban egy előadói gyakornok kap, és akkor nem beszéltünk egy minisztériumi osztályvezetőről vagy egy kistelepülési jegyzőről. Mi, liberálisok azt gondoljuk, hogy rendbe kell tenni ezt a kérdést, és készek vagyunk tárgyalni erről, természetesen nyitottak vagyunk a konkrét javaslatokra. El tudjuk képzelni, hogy a sokat vitatott lakhatási költségtérítésnél álljon vissza az a korábban működtetett rendszer, hogy a szerződést és a számlát be kell erről mutatni, és az általános költségtérítés tekintetében pedig természetesen várjuk a többiek javaslatát is. Magunk el tudunk képzelni például egy bruttósítást, amely tisztába teszi ezt a dolgot, vagyis adókötelessé teszi ezt a jövedelmet.
Hadd szóljak még a parlamenti munkarendről is, és itt egy olyan problémát szeretnék felvetni, amelyet a liberális frakció képviselői házbizottsági üléseken és máshol, sok helyütt, belső fórumokon már jeleztek. Nem örülünk neki, hogy erről a plenáris ülés nyilvánossága előtt kell beszélni, de nem tartható tovább az egynapos parlament gyakorlata. Nem tartható tovább az, hogy a plenáris ülések alatt folyjanak bizottsági ülések, hogy a hétfő délelőtti frakcióülések számára fenntartott idő alatt 8-9 parlamenti főbizottság ülésezzen, aztán természetesen meg lehet fogalmazni kívülről azt a kritikát, hogy a képviselők nincsenek jelen a bizottsági ülésen, de a képviselő is ember, és egyszerre csak egy helyen tud jelen lenni.
A bizottsági ülésezési rendet is rendbe kell tenni. Vissza kell állítani a bizottsági munka presztízsét és tekintélyét, meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amely most működik. A mostani gyakorlat egyetlen szempontja az, hogy egy, maximum két napnál többet ne kelljen a képviselők egyik felének a parlamentben, a fővárosban töltenie, ez pedig nem lehet egy parlamenti munka szervezésének fő szempontja.
Befejezésképpen hadd említsek meg gyorsan két olyan skandalumot, amely megítélésünk szerint szintén alkalmas arra, hogy rontsa a Ház tekintélyét. Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Súlyosan rontja a Ház tekintélyét az, hogyha közvádas ügyben nem adjuk ki saját képviselőtársunkat mentelmi ügyben - ez tegnap este példátlan módon előfordult -, mint ahogyan súlyosan rontja a Ház tekintélyét az, hogyha a másik oldalról pedig megpróbáljuk kiadni a miniszterelnököt egy olyan ügyben, amely egyértelműen egy zaklató, rágalmazó jellegű ügy, amelyben nem szokás - és nem is szabad - kiadni a képviselőket a mentelmi jog hatálya alól.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
