DÉR ZSUZSANNA
DÉR ZSUZSANNA
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégia előttünk álló feladatait és programját szakmámból adódóan és annak okán, hogy azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottságában dolgozhatok, én egy kicsit speciális nézőpontból közelítem meg.
A szegénység elleni küzdelem az én megítélésem szerint elképzelhetetlen jó minőségű bölcsőde, óvoda, oktatási, nevelési és gyermekgondozási intézmények nélkül. A társadalom és benne az állam kizárólag arra vállalkozhat, hogy feltételeket teremt. Az embereknek nem adhat utasítást, ugyanakkor a feltételek megteremtésével a körülményekre megítélésem szerint mindenképpen hatnia kell.
A gyermekbarát népegészségügyi intézkedések sorában a „Közös kincsünk a gyermek” program szakmai célkitűzései között szerepelt, hogy az egészséges életmódra és helyes táplálkozásra neveléssel csökkenjen a túlsúlyos gyermekek száma. Az egészségfejlesztési programok a gyermek- és ifjúsági korosztály számára már 2005-2006-ban is komoly eredményeket hoztak. Ha semmi mást nem tekintünk, csak az egészséges táplálkozás elterjesztésére való törekvést, elmondhatjuk, hogy népegészségügyi szempontból fontos volt rendeletben szabályozni az iskolai büfék élelmiszer- és ételválasztékát, hogy jobban szolgálja a gyermekek egészségét.
Ez a rendelet, az oktatási miniszter iskolai büfékre vonatkozó rendelete 2006. január 1-jén lépett hatályba. Most már az én megítélésem szerint az a feladat, hogy a kezdeti lelkes és lelkiismeretes ellenőrzés folytatódjék, hogy a fenntartók, az önkormányzatok, az ellenőrzésre hivatott hatóságok újra és újra győződjenek meg arról, hogy a cél megvalósult-e, az egészséges élelmiszer- és ételválaszték továbbra is jelen van-e az iskolai büfékben.
Meggyőződésem, hogy ezt az utat folytatni kell. A neveléshez, oktatáshoz kapcsolódó szociális támogatások rendszerében a rászorultság elvét hangsúlyosan kell érvényesíteni, úgy, hogy meg kell teremteni a hátrányos helyzetű gyerekek szociális támogatása növelésének feltételeit az étkeztetés területén is. A képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segíti a napközbeni ellátások, szolgáltatások fejlesztése. A szegénység és kirekesztés újratermelődésének megállításához is hozzájárulhat a közösségi étkeztetés fejlesztése. Az egészséges életmód, életszemlélet kialakításával az iskolai eredményesség javítható, egészségesebb gyermekkor biztosítható.
Hogy mi kell ehhez az én megítélésem szerint? Elsődlegesen szemléletváltoztatás. Szemléletváltozás abban, hogy a közösségi étkeztetésre fordított önkormányzati pénzek ne a minimumszint teljesítését tegyék csak lehetővé, ha a közbeszerzési pályázatok kiírásánál és elbírálásánál végre nem a legalacsonyabb ajánlatot tevő lesz a nyertes pályázó, ha az intézményfenntartó önkormányzatok végre számon kérik, hogy a közösségi étkeztetés során a szolgáltató gondoskodott-e megfelelő napi energia- és tápanyagbevitelről, ha ellenőrzik, hogy a szolgáltatott ételek napi vitamin- és ásványianyag-szükségletét fedezi-e az élelmiszer-alapanyag felhasználás.
Természetesen mindennek, amit én elmondtam, ára van, az árat pedig meg kell fizetni minden társadalomban az igénybevevőnek és a szolgáltatást megrendelőnek. De mint minden szolgáltatás igénybevételénél, itt is igaz kell legyen, hogy aki anyagi lehetőségei folytán megteheti, az vállaljon nagyobb terhet; a leszakadók, a szegények, a kirekesztettek pedig kapjanak további szociális támogatást, a rászorultság elvét figyelembe véve.
Ha komolyan vesszük, és én mint a szocialista frakció tagja komolyan veszem, és tenni akarok azért, hogy legyen jobb a gyerekeknek, ha a közösségi étkeztetésre több figyelmet, anyagiakat fordítunk, akkor meggyőződésem, hogy egészségesebb nemzedék nő majd fel, javul a gyerekek fogainak állapota, nem küszködnek gyomorfájdalmakkal, magas vérnyomással, nem lesz annyi cukorbetegségben szenvedő és időnap előtt idegbeteg gyermek. Már gyermekkorban hozzászoknak az egészséges és rendszeres táplálkozáshoz. Megtanulnak közösségben, kulturáltan étkezni. Hatnak a család étkezési szokásaira, étkezési kultúrájára. A gyermek hozzászokik, és a továbbiakban elvárja, megköveteli a minőségi ételt, természetes lesz számára, hogy amit elfogyaszt, az ízletes, gusztusos és élelmiszer-biztonsági szempontból kifogástalan. A szolgáltató pedig reményeim szerint rákényszerül, hogy kifogástalan alapanyagokból, az élelmiszer-biztonsági követelményeket maximálisan betartva, korszerű technológiával, egészséges ételválasztékot nyújtson.
Ezért javaslom, hogy e témát is, a gyermekszegénységet is komplex módon kezelve, kerüljön sor a szemléletváltás kapcsán a közösségi étkeztetések megrendelésekor az élelmiszer-biztonsági és táplálkozás-egészségügyi szempontból, valamint gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiírására és befogadására. Ha ezt megtesszük, akkor egy nagyon apró, de komoly lépést teszünk, és valóban jobb lesz a gyerekeknek. Ezért is javaslom a „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégia elfogadását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
