DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Nagyobb felszólalásom lenne ma, de félek, hogy nem jutok odáig, ezért két percben szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. A stratégiára szeretnék utalni, ógörög szóval a strategia hadviselést, harcot jelent. Ha ezt úgy értelmezzük, hogy a meglévő szegénységet, gyermekszegénységet egyaránt föl kell számolnunk, mégpedig hadműveletek során, akkor ezzel egyetértek, egyébként nem illik ide.
A másik, amit szeretnék megjegyezni, hogy miniszterelnökünk nem is olyan régen kijelentette a gyermekszegénységgel kapcsolatosan, hogy az öt zászlóshajó, vagyis a kiemelt programok egyikének nevezte az Országgyűlésben a gyermekszegénység visszaszorítását - és most jön, amiért ezt mondom -, amely a tervek szerint 2013-ig a mai 20 százalékos arányt 15 százalékra fogja csökkenteni. Ez olyan kijelentés, amely minimum számtechnikailag és számítástechnikailag és mérésileg egy nagyon fontos mutató. De hogy fogjuk ezt elérni? Ebből a stratégiának nevezett határozattervezetből ez nem derül ki. Nem derül ki az sem, hogy milyen rendszerszemléletben gondolkozik. Nem látjuk azt, hogy milyen motivációs paradigmaváltást próbál megvalósítani, mert az eddigi módszerek alkalmatlanok voltak.
Kiemelem azt is, rendkívül fontosnak érezve, hogy amikor a 2005-től számított javulást jelzi, akkor megkérdezem, hogy 2005-től a gyermekszegénység milyen módon mérhetően hogyan javult, hogyan változott. Tudniillik éppen 2005-ben például 40 ezer gázórát, 60 ezer villanyórát kapcsoltak ki, és 100 közül 3-4 gyermekes család közmű nélkül maradt. A jelen helyzet figyelembevételével a változások trendjének elnyújtása a gyermekszegénység megoldásában, úgy tűnik, hogy ennek a javaslatnak semmiképpen sem jelzi a garanciáját. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért azt gondolom, és azt gondoljuk, hogy ezt a javaslatot, ezt a tervezetet át kellene dolgozni és újra elővenni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
