DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt valóságosan, tiszta szívből óhajtja, hogy legyen jobb a gyerekeknek, mert a kereszténydemokrácia magyar történelme is erre predesztinál bennünket.
Hiszen már Giesswein Sándor 1898-ban létrehozta az első keresztény szociális szervezetet, aztán hat év alatt 1444-et. Az a Giesswein Sándor, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, nyolc nyelven beszélő tudós, nemzetközi fórumok megbecsült előadója, katolikus pap, győri kanonok, és aki 1905-től haláláig 18 éven keresztül a Magyar Országgyűlésben országgyűlési képviselőként a munkásügyi bizottság elnökeként képviselte a legelesettebbek érdekeit.
Aztán húsz év múlva ezt a Giesswein Sándor-i utat választási programmá emelte a mi 63 éves pártunk legendás vezetője, Barankovics István, és ez a program, amely nem volt se jobb-, se baloldali, hanem egyszerűen kereszténydemokrata értékeken nyugvó program, győzött 1947-ben. Csak a történelmi hűség kedvéért, zárójelben jegyzem meg, annak, hogy mégsem lett kereszténydemokrata kormány, egyetlen oka volt: az akkori baloldaliak ismert kékcédulás választási csalása - zárójel bezárva.
Barankovics István megfogalmazta ebben a programban, hogy a nyomor méltatlan az Isten képére teremtett emberhez. Mi is, ma is ezt valljuk. Azt is megfogalmazta, hogy természetjogban gyökerezik a tisztes szegénységhez való jog, amely felesleggel nem bír, de a szükségest nem nélkülözi. Mi is, ma is ezt valljuk. S azt is megfogalmazta, hogy a tisztes szegénység biztosítása a mindenkori kormányok feladata, és mi is, ma is ezt valljuk.
De hogy visszatérjek a gyermekszegénység problematikájához, idéznék az országgyűlési határozati javaslatból, amelyben hivatkozik Szilvásy György miniszter a Magyar Köztársaság kötelezettségvállalásaiban foglaltakra, a nemzetközi egyezményekben és ajánlásokban megfogalmazottakra. Több szempontot kiemelve én egyet fogok idézni: „A gyermek különleges védelmet élvez, amelynek érdekében minden eszközzel biztosítani kell a gyermek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését.”
(19.10)
Önként adódik a kérdés: hol biztosítható a leghatékonyabban a gyermek kellő szellemi, lelki, testi, erkölcsi és társadalmi fejlődése? Hát a családban! Azt gondolom, ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, és ezt a kormányzati oldalon ülő képviselőtársaim is elfogadják. Ha igaz, márpedig igaz, hogy a gyermek kellő szellemi, lelki, testi, erkölcsi és társadalmi fejlődése a családban biztosítható, akkor adódik a megoldás kulcsa: a családpolitikát kell megváltoztatni, mert nincs olyan gazdag család, ahol éhezne a gyermek, és nincs olyan mélyszegénységben élő család, ahol jóllakhatna a gyermek. Én tehát azt mondom, hogy legyen jobb a családoknak, de most, azonnal.
A gyermekszegénység felszámolásával kapcsolatos nemzeti stratégiában a következőt olvasom: „A gyermekszegénység komplex és mélyen beágyazott jelenség. Csökkentése rövid és hosszú távon egyaránt akkor válik lehetségessé, ha van tartós kormányzati elszántság, ha jelentős források mozgósíthatók erre a célra.” Bár nagyon őszintén szeretnék hinni a kormányzati elszántságban, de a tények - amelyek kemény dolgok és megcáfolhatatlanok - megakadályoznak engem ebben. Nem tudok hinni a kormányzat őszinte elszántságában akkor, amikor a 2007-es költségvetés súlyosan megszorító, amikor drasztikus gázár-, villany- és élelmiszer-áremelésről tanúskodnak a számok. Az egészségügy és az oktatás fizetőssé tétele leginkább a gyermekeket nevelő családokat sújtja, és legjobban természetesen a nagycsaládosokat. Azt olvasom, hogy a nagycsaládosok 60 százaléka él létminimum alatt, és a szegény gyermekek 45 százaléka a nagycsaládokból jön.
De nem csökkenti a kormányzattal szembeni bizalmatlanságomat az a tény sem, hogy nem látok rövid távú programot. Pedig a ma éhező gyereken tegnap kell segíteni. Tehát mindenképpen kell egy rövid távú program, egyrészt ezért, másrészt pedig azért, mert fundamentum nélkül a ház összedől. Mire építjük a középtávú programot, egyáltalán az egész stratégiát, ha nem tudunk fölmutatni rövid távú programot? Tehát nem nélkülözheti a középtávú program megalapozása sem a fundamentumot jelentő rövid távú programot.
Rendszeres vád a kormányoldal részéről, hogy az ellenzék csak kritizálni tud, nem ad javaslatokat. Mi adunk. Módosító indítványainkat benyújtottuk, és kérjük a kormányzati oldalt, hogy támogassák azokat. Azt is kérjük, hogy a családpolitikát változtassák meg, hogy legyen jobb a családoknak, mert akkor lesz csak jobb a gyermekeknek. Ezzel kapcsolatban tegyék lehetővé a családi adózás választhatóvá tételét, hiszen igazságosabb is, mert nemcsak azt nézi, hogy mennyi a kereset, hanem azt is, hogy abból hány ember él. Ezért igazságosabb, mert figyelembe veszi az eltartottak számát. A gyermeknevelés költségeiből a francia minta szerint vállaljon át a kormányzat, és a gyerekeket nevelő szülők részére biztosítsa a részmunkaidőt és a többi.
Összefoglalva: a gyermekeket nevelő családok terheinek komoly csökkentésével érhető csak el a gyermekszegénység csökkentése, illetve megszüntetése. S ezzel nemcsak a gyermekszegénység lenne kezelhető, hanem a kormány lemondhatna a demográfiai célú, egymillió ázsiai betelepítésének tervéről is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
