DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előzőeket hallgatva nekem az jutott eszembe, hogy előttünk van ez a nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat, de hatástanulmány ezzel kapcsolatban nem készült, pedig ez egy 25 éves távlatot nyit meg. Egy szociológus egyetemi tanártól olvastam néhány gondolatot, amelyet szeretnék megosztani önökkel, mert figyelemre méltó, és szó szerint idézném az ő írásából azokat a gondolatokat, amit hét pontban összefoglalva én kijegyzeteltem magamnak.
Ő azt írja, hogy a gyermekszegénység napjaink leghangsúlyosabb problémája, de igazából vajmi kevés történik. Aztán: a gyermekszegénység azért is mélyül, mert épp azokra a leszakadó társadalmi rétegekre kerül még nagyobb teher, amelyek amúgy is roskadoznak a saját gondjaik alatt. Egyértelműen igaz, hogy aki szegény családba születik, elkerülhetetlenül maga is örökös szegénységben fog élni.
A gyermekek több mint 60 százaléka él teljes reménytelenségben, hiszen családjuk számára a napi élelem megszerzése is gondot jelent. Az is megdöbbentő, hogy a gyermekes családok 15 százalékában a felnőtteknek nincs semmilyen kimutatható jövedelme. A gyermekszegénység kiváltó oka szembetűnően az alacsony foglalkoztatás, vagyis kevés keresőre sok eltartott jut, alacsony az iskolai végzettségük, és a szakmai képesítés is nagyon soknál hiányzik. Ehhez járul a társadalom mérhetetlenül rossz egészségi állapota és a fogyatékossággal élők magas száma.
A magyarországi szegényeknek több mint a fele, a gyermeket nevelők 55 százaléka él a falvakban. Ez nem csak romaügy, hiszen a szegény gyermekek mintegy kétharmada, a legszegényebbeknek pedig a fele nem roma származású. Közismert tény, hogy az iskolázatlan családok gyermekei kevés eséllyel végeznek a szüleikhez képest legalább két fokozattal magasabb iskolai szintet, míg a szegényebb, illetőleg a legmélyebb szegénységben élők 40 százaléka az általános iskolát sem fejezi be. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
És végül megjegyzi, hogy amennyiben a társadalmi folyamatok nem vesznek radikális fordulatot, a gyermekszegénység mélyülése megállíthatatlan, annak minden szociális következményével együtt. Valamit tenni kell, mert egyébként sajnos még tovább mélyül ez a szegénység.
Köszönöm a figyelmet.
