DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Első hozzászólóként talán egy kicsit rendhagyó leszek. Tudniillik az a sajátos helyzet állt elő, hogy ennek az előterjesztésnek a vitáját ilyen sok részletben folytatjuk le, és lehet, hogy néhányan egy kicsit már elfelejtettük, miről, mi mindenről beszéltünk az előterjesztés idején. Elhangzottak a vezérszónoklatok, elhangzottak a bizottsági támogatások, javaslatok, és ott kellett befejeznünk a vitát. Nem volt módunk arra, hogy amikor a tisztelt frakciók vezérszónokai elmondták mondókájukat, akkor arra érdemben reagáljunk.
Ezért arra készültem, kedves képviselőtársaim, hogy sorra vettem mindazokat a - úgy véltem, nagyon fontos - kijelentéseket, amelyeket szeretnék itt részletesen megbeszélni, megvitatni azokban a kérdésekben, amiben úgy látom, hogy messze nem volt igaza az azokat a mondatokat elmondónak.
Engedjék meg, hogy a megszólalás sorrendjében először a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának mondatait idézzem, illetve válaszoljam meg, véleményem szerint a helyes mondatokat mondjam. Pelczné dr. Gáll Ildikó frakcióvezető-helyettes asszony volt a Fidesz vezérszónoka, aki mindjárt azzal kezdte a beszédét, hogy nem az a baj, ami ebben a stratégiában szerepel, hanem az a baj, ami a stratégiából kimaradt, mert nem szerepelnek pénzeszközök, időtávok, nincs konkrétum ebben a javaslatban. Ehhez azt szeretném elmondani önöknek, hogy itt műfaji vita van köztünk, amennyiben a beterjesztett anyag a stratégia nevet viseli, aminek ha megnézzük a jelentését, egyfajta módszertervezet, egyfajta szisztéma.
Ez azt jelenti, kedves képviselőtársaim, hogy az volt ennek az előterjesztésnek a célja, hogy valamilyen stratégiában, tervben meg tudjunk állapodni. Szedjük össze a gyermekek iránt érzett felelősségünkből mindazokat a gondolatokat, amelyekben biztosan meg tudunk állapodni, ezeket a fontos gondolatokat rögzítsük le, és majd eljön annak az ideje is, amikor a levert cölöpök közé fel tudjuk építeni a házat, meg tudjuk beszélni a részleteket, és meg tudjuk vitatni, hiszen a több frakció között éppen az a különbség, hogy nem pontosan és nem egyformán látjuk a célhoz vezető utat. Amikor a kormány az úgynevezett cselekvési tervet önök elé be fogja nyújtani, akkor fogjuk tudni majd ezeket a konkrétumokat, a konkrét lépéseket megbeszélni. Méghozzá hogyan? Hát nem 25 év távlatában; képtelenség 25 évre előre részletes lépésekkel, mellérendelt pénzekkel operálni. Ezek csak rövidebb időszakaszokra vonatkozhatnak. Ez az a bizonyos, a beterjesztésben három évre szereplő cselekvési terv.
De folytatnám; frakcióvezető-helyettes asszony azt mondotta, hogy bár a szegénység elleni program már 2005-ben kialakításra került, és ezt a kormányprogramba is beemelték, ami azóta történt a kormány tevékenysége kapcsán, az a kitűzött, és ebben a programban kitűzött célokkal szöges ellentétben hat. Erre szívem szerint azonnal válaszoltam volna, hiszen az nyomon követhető és látható, hogy a szociális területen nem voltak megszorítások, sőt a családtámogatás területén jelentősen növekedett az ellátás értéke. A családtámogatási rendszer átalakításával egyidejűleg, önök pontosan tudják jól, duplájára emelkedett a családi pótlék, kiterjesztettük a kedvezményes étkeztetést és a tankönyvellátást a rászoruló gyermekek körében, nevezetesen: mind a bölcsődében, mind az óvodában térítés nélkül étkeznek ezek a gyerekek, megkapják a tankönyveket. Babakötvényt, tehát újabb lehetőséget hoztunk létre a rászorult gyerekek számára, a gyes melletti munkavégzésről hoztunk jogszabályt. Tehát szeretném cáfolni ezt a mondatot, a legkevésbé sincs szöges ellentétben a kormány cselekvése a tervekkel.
Folytatja frakcióvezető-helyettes asszony: joggal merül fel a kérdés, feltételezhető-e, hogy a mai közigazgatási káoszban lesz olyan intézményrendszer, ami hatékonyan koordinálja majd magát a stratégia megvalósítását. Igen, kedves képviselőtársaim, sikerült megtalálni azt a szervezetet, azt a koordináló erőt, amely nincs tárcák alá rendelve, hanem a tárcák mellé, vagy mondjam így, hogy a tárcák fölött áll, ez a Miniszterelnöki Hivatal. Tehát megtaláltuk azt a mechanizmust, amelyik majd koordinálni fogja ennek a munkának a lényegét. Folytatja a kedves képviselőtársnőm, azt mondja, hogy az 1-3 éves korosztály számára alternatív ellátási formát biztosító családi napközik száma 2005-ben a százat sem érte el. Ezzel szemben, megint csak nyomon követhető és látható a statisztikában, 2003-ban 357 családi napköziről vannak adatok.
Még egy gondolatot e tárgyban, nagyon fontos mondat volt számomra, azt mondta képviselőtársnőnk, hogy mindezen túl a stratégiából alapjaiban kimaradt a család. Azért a stratégia elkészítése során a szakemberek szembesültek azzal, hogy valamennyi ismert és alkalmazott fogalom, mérőeszköz kizárólag csak a háztartások jövedelmét, ezen belül a háztartások szegénységét tudja mérni, közvetlenül a gyermekszegénységet nem. A ma rendelkezésre álló fogalmaink és mérőeszközeink szerint a gyerekek éppen annyira szegények, mint a szüleik. A gyermekszegénység döntő tényezője éppen az, ami a szülők szegénységének. A szegénység döntő oka és alapvető tényezője pedig a rendszeres pénzkereső foglalkozás, a munka hiánya.
Mindebből azt a következtetést vonták le, vontuk le, hogy a gyermekek szegénységét csak azzal és annyiban lehet javítani, amennyiben a szülők szegénységén lehet javítani. Ezek a jövedelemfelmérések is azt mutatták a munka során, hogy bármilyen alacsony bérű is legyen a foglalkoztatás, a legális munkaviszony, a legális pénzkeresési lehetőség még mindig a legjobb pénzforrás a családok számára, és a legjobb elkerülési lehetősége a tartós szegénységnek.
(18.00)
Ezért tehát azt mondom, hogy a gyerekeknek, a családoknak az egy tekintet alá esése olyan magától értetődő dolog, hogy külön talán többet nem is kell rá kitérni. A stratégia címe azért foglalkozik kizárólag a gyermekkel, a gyermeket nevesítette meg, hogy tudjuk, ő van a középpontban, s mindaz, amit nekünk tenni kell, amit teszünk, az értük történik.
Soltész Miklós képviselő úr felszólalásával hadd folytassam! Valószínűleg félreértés volt kedves képviselőtársam mondataiban, mert azt mondja, hogy ki kell mondani valóban, hogy a szegregáció elfogadhatatlan, ha hátrányos megkülönböztetést okoz. Ilyen volt egyébként Gyurcsány Ferenc másfél évvel ezelőtti mondata, amikor a generációs lánc megszakításáról beszélt. Szerinte ez az igazi szegregáció.
Feltételezem, hogy a képviselő úr csak valamit félrehallott vagy félreértett, de ez az egész stratégia egyik legfontosabb része, hogy azt is tudnunk kell, hogy ma már - nem ma már, egyszerűen - nem lehet a gyermekszegénységet úgy kezelni, hogy adunk egy kicsivel vagy akár többel több pénzt is. Tudniillik nemcsak pénzkérdés, hanem az az óriási feladat áll előttünk - s nem véletlen a 25 év távlata -, hogy azt a bizonyos láncot, hogy a szülő munkanélküli, ezt a példát örökíti át. A gyermek nem fogja megtanulni, nem látja, hogy mi a rendszeres munka; mi az, hogy reggel fölkelni, munkát végezni, és délután a családhoz visszatérni. Ez öröklődik tovább, ő maga is munkanélküli lesz.
A rendszerváltás óta ma már lassan a harmadik olyan generáció van előttünk, amelynek nincs példa a családjában arra, hogy a szülő dolgozna. A legfontosabb feladat, hogy ezt a bizonyos generációs láncot törjük meg, és a gyerekeinknek megadjuk azt az esélyt, hogy dolgozhassanak, tanulhassanak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)
Bizonyára nagyon sokat fogunk még foglalkozni a felvetéssel, ami a családi adókedvezményről szólt ebben az előterjesztésben. A képviselő úr fölvetette, hogy ez egy olyan alapvető dolog lenne, nem érti, hogy miért nem gondolkodunk ebben. Nagyon sok felmérés készült a családi adózás kérdésében, és mindegyik azt bizonyította, hogy a családi adózásnál ott tartanánk, hogy valóban megint csak a jobb módúaknak lehetne lehetőségük arra, hogy valamennyi adókedvezményt visszakapjanak. Szeretném önöket emlékeztetni, hogy az egész családtámogatási rendszert is azért alakítottuk át annak idején, mert úgy szólt a támogatás az adókedvezmények miatt, hogy minél több jövedelme volt egy családnak, annál jobban, annál ügyesebben és szerencsésebben és jogszerűbben tudta visszaigényelni az adót, tehát annál több támogatás jutott az ő családjába.
