DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Van egy híres album, egy magyar zsidó család, egy magyar zsidó kislány elhurcoltatásának fényképes tára. Valószínűtlen, mégis fennmaradt. Fennmaradt, és azóta az egész világ Auschwitz-albumként emlegeti. Ma Izrael Állam egyik legféltettebb kincse. Mióta felbukkant, mióta megtalálták, egyetlenegyszer sem, csupán 2004-ben hagyta el Izrael Államot.
Tisztelt Parlament! Vannak, sokan vannak, és nyilván nem ok nélkül, hanem joggal mondják: Magyarországon egymást követő kormányok a politikájukban, a hozzáállásukban, a véleményalkotásukban, a világlátásukban, Magyarországról, Európáról és a világról alkotott véleményükben sokban különböztek egymástól. Biztos így is van.
(13.30)
Ennek taglalása folyóiratokban és napi felszólalásokban gyakran tetten érhető. Ez is rendjén van. Vannak azonban olyan tételek, vannak azonban olyan ügyek, amelyek minket összekötnek, tartozzunk bármely kormány híveihez, legyen bármelyikünk bármely párt tagja, vagy ahogy a nagy többség: egyiknek sem, egyszerűen magyar ember. Érdemes tehát azt mondani, hogy igen, vannak olyan dolgok, amelyek összekötnek, és ezek nem egyszerűen csak elvek.
Tiszteletre méltó és helyes döntés volt, amit önök annak idején hoztak, személy szerint, mivel ön volt az oktatási miniszter, tiszteletre méltó dolognak tartom a kezdeményezését, az önök kormányának akkori kezdeményezését, hogy a holokauszt emléknapjává nyilvánították, és az iskolákba is kivitték a holokauszt megemlékezésének ügyét. Úgy érzem, helyes dolog volt, és legalább ilyen fontos ügy, hogy a borzalmak után 60 évvel a Páva utcában fölavattuk - és ugye emlékeznek? - együtt a Holocaust Dokumentációs Központot, múzeumot. Akkor és azóta is egyetlenegy alkalommal külföldön a mi országunkba került az Auschwitz-album, amelyet ott néhány órán keresztül együtt őriztünk, aztán még aznap éjjel elhagyta a hazánkat, és visszament Izraelbe, tudják, annak a magyar zsidó családnak, annak a gyermeknek, sorsának albuma.
Ha fölszólalásának címeként azt választotta, hogy tekintsünk előre, akkor azt gondolom, hogy bizonyos kérdésekben és ilyen ügyekben, mint a holokauszt, az az előre, amelyet közösen vallottunk, vallunk, és őszintén remélem, együtt fogunk vallani; amit önök tettek az emléknappá nyilvánítással, amit mi tettünk a Holocaust Dokumentációs Központ és múzeum létrehozásával, azzal, hogy tegnap tudtunk együtt emlékezni és azzal, hogy ma az elnök asszony megemlékezésénél, a miniszterelnök felszólalásánál, az ön felszólalásánál és az én mondataimnál mindannyian itt együtt ültünk a Magyar Országgyűlés termében.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
