DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Egy ország akkor tekinthető politikai közösségnek, ha vannak olyan alapvető ügyek, amelyekben igen, egyetértés van.
A Kis János által 17 éve meghirdetett liberális minimum sajnos távolabb van, mint valaha - de mit tudnának ma a liberálisok ajánlani, amely talán elfogadható mindenki számára? Ma, a holokauszt emléknapján ilyen ajánlat lehetne a halottak tisztelete. A holokauszt kapcsán, ám nem kizárólag a holokauszt áldozataival kapcsolatban mondom, hogy ebben a ma mélyen megosztott országban óriási szükség van a halottak, egymás halottainak is a tiszteletére.
(14.00)
Kérem, ebben az országban a XX. században embert öltek. Én hinni akarok abban, hogy ebben a Házban nemcsak a fejüket szavazatmaximáláson törő politikusok, hanem gondolkodó, érző és felelősségteljes emberek ülnek. Elfogadom, hogy jelképeink mást és mást jelentenek mindannyiunk számára, ám néhány tízezer szavazat nem érheti meg, hogy bárki is olyan szimbólumot használjon - igen, az Árpád-sávos zászlóra gondolok -, amely alatt sok százezer honfitársunkat lemészárolták, és akik nem fértek fel a marhavagonokra, azokat itt, ettől a Háztól nem messze lőtték a Dunába. 1944 után az Árpád-sávval kapcsolatban minden más érvelés olyan, mintha ma Németországban ma valaki a horogkeresztet mint ősi ázsiai jelképet védelmezné. Az Árpád-sávval kapcsolatos korábbi pozitív élményeket a nyilasok az áldozatokkal együtt belelőtték a Dunába.
Az ajánlatunk tehát az, hogy ne kelljen egyetlen magyar politikusnak sem védekeznie az antiszemitizmus vádjával szemben, ám minden politikai erő tegyen meg minden lehetségest annak érdekében, hogy az Árpád-sávos zászlók eltűnjenek köztereinkről, a pártrendezvényekről. Ezt követeli meg a halottak iránti tisztelet.
Ám ha nemcsak a holokausztról emlékezünk meg, hanem általában a halottak iránti tiszteletről beszélünk, hozzá kell tennem, hogy létezhet bármekkora nosztalgia, jelenthessen bármennyi szavazatot, ebben az országban nem lehet Kádár Jánost sem szociáldemokratának nevezni. Megismétlem: azért nem, mert ebben az országban öltek. És ha a halottak iránti tiszteletben, legalább ebben egyet tudunk érteni - ez a mai napirend előtti erre talán optimistává tesz bennünket -, akkor talán sikeresebben tudnánk egymással szót érteni, és eleget tudunk tenni a mandátumunknak is. Mert miért küldtek bennünket a választók az Országgyűlésbe? Azért, hogy a jövő felé forduljunk, olyan törvényeket hozzunk, amelyek életünket kiszámíthatóbbá, sikeresebbé teszik; hogy sikeres, vonzó és szerethető Magyarországot teremtsünk.
Semmi kétségem, ebben a Házban mindenki szereti a hazáját, hogyne, mindenki szereti a gyerekeit is - nem igaz? -, mégis egyik szülő így, a másik úgy neveli a gyerekét. Az a szülő, aki nemcsak szereti, de okosan szereti a gyerekét, arra törekszik, hogy a gyerek felnőve képes legyen megállni a saját lábán, legyen képes sikerrel venni az akadályokat, legyen képes helytállni és erősnek lenni a versenyben. Nos, mi, szabad demokraták, magyar liberálisok éppen így szeretjük a hazánkat is, azt akarjuk, hogy legyen erős, tudjon alkalmazkodni a kihívásokhoz, győztes legyen a versenyben; ehhez sok mindent meg kell változtatni.
Tisztelt Jobboldal! Nem lehet egyszerre el is vetni a múltat és elutasítani a változtatást is. Mi, liberálisok változtatni akarunk, változtatni az egészségügyön, hogy egészségesek legyünk, hogy hatékonyan gyógyuljunk és tovább éljünk; változtatni az oktatáson, hogy gyermekeink felkészültebbek, sikeresebbek legyenek. Vannak előttünk jó példák, ezeket nem másoljuk, ám szívesen tanulunk belőlük. A Szabad Demokraták Szövetsége, Kóka János pártelnök, személyem és az itt ülő teljes szabad demokrata frakció elkötelezett abban, hogy a koalíció végrehajtsa a szükséges átalakításokat; hogy megvívja a harcot azokkal, akit ezt a missziót szem elől tévesztik, ám mindenkivel kész együttműködni, akik e célok elérésében partnereink lehetnek, és meggyőződésem, hogy ez sikerülni is fog.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
