DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban érdemes talán, képviselőtársaim, kedves pénzügyminiszter úr, egy kicsit a gazdaságpolitikát számba venni, hiszen az adótörvény kifejezi egy kormány gazdasági filozófiáját, és bizony ezen keresztül megfigyelhetjük, hogy amikor önök felzárkózásról beszélnek, az valójában az emberek, a vállalkozások számára a leszakadást és a kiszolgáltatottságot jelenti.
Amikor képviselőtársam az SZDSZ-ből azt mondja az SZDSZ álláspontjaként, hogy az Alkotmánybíróság elutasítása ezen új adónem esetében kényelmetlen helyzet, akkor a jogállamiság alapelveihez való viszonyát is elárulja egyúttal egy politikai erő, hogy amikor gazdaságpolitikáról van szó, ott milyen jogi környezetet képzel el. Ha hozzátesszük azt, hogy ez, mondjuk, 15 milliárd forintról szól, évközi új adó bevezetése, amikor 1700 milliárd forint hiányt tervez a kormányzat, az 1 százalékát sem éri el még jó szándékkal sem annak az adóbevétel-dézsmának, amit most ez a törvény megcéloz, ekkor hivatkozni konvergenciaprogramra, felzárkózási kritériumokra, azt gondolom, hogy ez szűken véve is legalábbis egy vakságot jelent, rosszabb esetben pedig a gazdaságpolitikához való teljesen téves hozzáállást (Babák Mihály: Kormányzati dilettantizmust!) - mondhatnánk azt is, ahogy képviselőtársam itt mellettem mondja, hogy kormányzati dilettantizmust.
(11.10)
Milyen gazdaságpolitikát folytat a kormány? Vegyük számba! A gazdasági növekedés fékezése a gazdaságpolitika egyik célja és eredménye, azáltal, hogy adót emel és új adónemeket vezet be. Miközben Európában a környező országokban kedvező gazdasági klíma veszi körül a magyar gazdaságot, és amelyhez szorosan kapcsolódva, azt szoktuk mondani, kitett gazdaság a magyar gazdaság, amikor a kedvező folyamatok zajlanak az európai gazdaságban, a környező országok közül nem egy országban 6-8 százalékos növekedés van a nemzeti jövedelemhez viszonyítva, akkor Magyarország 4 százalék körüli, a sereghajtók közé sorolódó növekedést produkál.
A Fidesz azt mondja ezzel szemben, hogy a gazdasági növekedést élénkítő megoldásokat kell keresni, hiszen ez hozza a beruházásokat, ez hozza az új munkahelyeket, ezért ezt adóváltozásokkal, adócsökkentéssel kell inkább szolgálni, mint adóemeléssel.
A mai kormányzati gazdaságpolitika a munkanélküliség növekedését vonja maga után. Mi azt mondjuk, annál jobb gazdaságpolitika nincs, mint amelyik új munkahelyeket hoz létre a foglalkoztatásban, és a munkanélküliséget csökkenti. Ezzel szemben tudom, hogy ugyan önök is azt mondják, hogy a foglalkoztatást növelni akarják, a tények mégis azt mutatják, hogy a munkanélküliség nő, egyre több ember egyre nehezebben tud megélni a munkaerőpiacon, egyre nagyobb a kiszolgáltatottság, még azoknál a munkavállalóknál, munkásoknál is, akiknek ma munkahelyük van, hiszen bizonytalan, hogy a cégük képes lesz-e kifizetni az új adókat, képes lesz-e a piaci versenyben megfelelni, képes lesz-e a magyar belpiac válságában versenyképes válaszokat adni. Általában igen, ez számukra több munkát, kevesebb bért és több adót jelent, ami egyértelműen a teljesítmények visszafogásához vezet a gazdaságpolitikában. A Fidesz azt mondja, hogy a munkanélküliség csökkentéséhez kell gazdaságpolitikai eszközöket, ösztönzést hozzárendelni, és ez biztos, hogy nem az elvárt adó bevezetése irányába mutat.
A szocialista kormányzat inflációt pörget, mégpedig jelentős pénzromlást hoz létre, hiszen egy évvel ezelőtthöz képest háromszorosára nő az infláció mértéke, ami a legméltánytalanabb, a legigazságtalanabb adó, ahogy igazából szoktuk mondani, a szegények adója, hiszen ezt nem kerülhetik ki. És ha hozzávesszük, hogy a nyugdíjasok esetében ez 12 százalékot meghaladó, éppen most, március végével mért adatok szerint, akkor azt gondolom, ténylegesen alátámasztottnak tekinthetjük, hogy ez a kormány nyugdíjellenes, szegényellenes, és kimondottan a gazdasági növekedés ellen tesz, szakmai mázzal, jogászkodással bevonva.
Önök megszorításnak álcázott reformokról beszélnek. Világos, hogy ha minden hozzáértő reformálni, átalakítani akar, azt nem lehet válsághelyzetben megtenni, hiszen válsághelyzetben valóban az egyensúlyt kell javítani. Márpedig az átalakítások mindig többletpénzbe kerülnek, akár egy vállalatról, akár egy önkormányzatról, akár pedig a magyar gazdaság bármelyik ágazatáról vagy akár az egész gazdaságról van szó. Ehhez mindig egyszeri, jelentős többletkiadásokat kell hozzárendelni, miután ebben komoly minőségi változás jöhet létre.
Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a reformokat pedig akkor lehet megcsinálni az állami kiadási oldalon, amikor megvan ehhez a hozzárendelt pénz. Viszont amikor éppen a hiány csökkentését szolgálják, akkor nem lehet megtenni ezt, ez egyszerűen pénzbehajtást vagy egyszerűen megfojtást jelenthet egy-egy gazdasági ág, egy-egy munkahely irányába, ami egyszerűen a munkahelyek felszámolását és megszorításokat jelent. Akkor ne hívjuk reformnak! És azt gondolom, így is helyes, hogy amit ma önök egészségügynek vagy államigazgatási átalakításnak, reformnak hívnak, az valójában pénzbehajtást, megszorítást, leépítést jelent.
Ez a két gazdaságpolitika fordul egymással szembe, és azt gondolom, világosan körvonalazódik, hogy a Fidesz miért utasítja el markánsan a - KDNP-vel közösen - ezt az adópolitikát, amely az elvárt adó kapcsán nem adómódosítást jelent - jelzem, ilyen is elhangzott -, ez egy új adónem bevezetését jelenti.
És ahogy a bizottsági vitában is kiderült, bizony nagyon sokaktól itt a kommunizmusra történt visszautalás; az egészségügyi reform kapcsán éppen a napirend előtti vitában az SZDSZ vette ezt a bátorságot. Akkor én hadd mondhassam azt nyugodtan, hogy a kommunizmus vészkorszakainak gazdasági szemléletét idézi ennek az egész adórendszernek a bevezetése, amelyet önök - gyakorlatilag politikai alapon válogatva - bármikor, bárki ellen folytathatnak, aki abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nincs nyeresége, és ráadásul olyan helyzetben van, hogy az adóhivatal megvádolja, hogy elkerüli az adót, és utána annak a szerencsétlennek kell bebizonyítania, igazolnia, hogy ő nem adóelkerülő. Ez ’90 előtt volt, kedves SZDSZ-es, liberális politikustársaim! 1990 után a jogállamiságban ez a teher, ez a jogelv megváltozott.
Én azt gondolom, joggal számíthatunk arra, hogy még általános vitára sem alkalmas adótörvényt nyújtottak be. Én nagyon remélem, hogy vissza tudunk térni ahhoz a ’90-ben megfogalmazott jogelvhez, hogy mindig annak kell bizonyítania, aki vádol. Ha az APEH azt mondja, hogy valaki adóelkerülő, akkor az APEH-nak kelljen ezt bizonyítania. Ezzel szemben azt gondolom, hogy egy konzervatív, kiszámítható, nyugodt gazdaságpolitika ellenpárja ez a kommunizmus vészkorszakait idéző gazdasági szemlélet.
Nézzük a konkrét adótörvényhez kapcsolódó kérdéseket! Én azt gondolom, hogy ha a mellékletben megnézzük, hogy a kormányzat mit tekint egyféle adóelkerülő költségeknek, amit a mellékletben kaptunk meg utólag a törvényhez kapcsolódóan, és kimondottan csak a munkavállalók oktatására, képzésére fordított költségek igazságtalanságát, méltánytalanságát és szakmailag is elfogadhatatlan megközelítését hozzuk fel - hiszen amikor egyébként szakmai vita van, mindenki egyetért azzal, hogy a szakképzettség szintjét javítani kell, jobb, magasabb tudásra van szükség, segíteni kell a munkavállalókat abban, hogy minél magasabb szaktudással tudják a munkájukat ellátni -, ha erre egy vállalkozás költ, ez mint kockázati tényező merül fel, és ezáltal adóellenőrzés jogalapjává teszi.
Szeretnék egy idézetet hozni, mert valóban az egyik képviselőtársam, Szatmáry Kristóf jelezte a kormányzat hiteltelenségének azon legutolsó példáját, ami egy újságban, a címlapon vagy legalábbis főcímben jelent meg: „Kóka nemet mond az elvárt adóra.” Ezzel a címmel márciusban nagy kampány zajlott az SZDSZ-ben. Jött egy új elnök, utána elfelejtette az ígéreteit, és újból az adóemelést, új adónem bevezetését szavazzák meg. Ez az, amit a kormány megcsinált egy évvel ezelőtt áprilisban is: hirdette, hogy nem lesz új adó - talán emlékszünk -, hogy nem fognak adót emelni, a gazdaság dübörög, talán még ez a fiatalúr is itt van a képen, aki ezt mondta. (Felmutatja.) És utána meg azzal szembesülünk, hogy bizony „méltányos az, amit egyébként még a választások előtt méltánytalan közteherviselésnek” említett - szó szerinti idézetet mondtam.
Azt gondolom, joggal mondhatja a Fidesz, hogy nem állja meg a kormány a helyét, az elvárt adót nem lehet bevezetni Magyarországon. Kérem ehhez a támogatásukat.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
