DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Törvényt hozni és törvényeket hozni tudomány és művészet. Mi ezt gyakoroljuk, néha kompetensebben, s néha kevésbé. Igen örülök és megtisztelő, hogy része lehettem ennek az értekezésnek, ami itt az elmúlt órákban lefolyt. Néhány hozzászólás, amivel idejöttem, részben elhangzott, részben vitába szállnék azzal, amit hallottunk.
A miniszter úrnak azt ajánlanám, ha ajánlhatnám, ha ezt a törvényjavaslatot alkalmasnak tartanám arra, hogy az Országgyűlés érdemben foglalkozzon vele, talán azzal kezdeném, mint egy mottóval, hogy adóelkerülés ne legyen senkinek érdeke. Miniszter úr, olyan törvényekre volna szükségünk, olyan adórendszerre, amikor adóelkerülés nem érdeke senkinek sem. (Dr. Veres János: Melyik országban?)
Tehát nem úgy írnám, ahogy a miniszter úr munkatársai írták, hogy a kormány tudatosan szűkíti... - egek ura, a szűkítés egy megszorító, diszciplináló (Dr. Veres János: Aktív cselekvés.) folyamat. Én pedig azt szeretném látni, azt tanácsolom a Magyar Országgyűlésnek, hogy hozzunk olyan törvényeket, amikor az állampolgárok és a nem állampolgárok, akik ebben az országban gazdasági tevékenységet folytatnak, úgy érezzék, hogy önérdekük adót fizetni. Önérdekük.
Miért lehet önérdeke mindegyikünknek adót fizetni? Azért, mert az adórendszernek két nagy feladata van, az egyik az, hogy az adó ellenében szolgáltatást kapunk a kormányzattól. A kormányzat szolgáltatást nyújt nekünk, utat mutat, biztonságot nyújt, és a hosszú listája jön mindannak, amit „megveszünk” - idézőjelbe teszem - a kormánytól azért az adópénzért, amit befizetünk.
A másik pedig, ami nem kevésbé jelentős, bár sokkal vitatottabb, a beszedett adó újraelosztási szerepe, jelentősége. Ha ezeket a szempontokat olvasta volna a törvényhozó, ahogy a kezünkbe került a kormánytól, talán megóvtuk volna magunkat jó sok vitától, vagy nem is vitától, az jó dolog, hanem sok rossz mellékvágánytól, felesleges mellékvágánytól.
Ugyanis az egyik példa erre az, amit Kékesi képviselő úr mondott - sajnálom, hogy nem mondhatom neki itt most -, hogy az adó mértéke, mennyisége ebben az országban, más országban, az Európai Unióban aszerint változik, ahogy a körülmények változnak, aszerint módosítják, alakítják az adórendszert.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Azt szeretném tanácsolni, hogy ezt felejtsük el, ez nem jó! Az adó befolyik, befizetődik, annak nyomán, amit az emberek tesznek. Hogy aztán abból kincstári felesleg vagy hiány keletkezik, az egy rendkívül fontos dolog, de ha ahhoz adjusztáljuk az adórátát, az adóbegyűjtést, hogy hogyan áll a Kincstár egyenlege, akkor nagy bajban vagyunk. Akkor olyan lesz, mint hogyha a betegnek, aki megmérgezte magát, mert túl sok valamilyen vitamint vagy nemkívánatos dolgot bevett, még többet adunk neki.
A kincstári egyensúly nyilvánvalóan úgy jön helyre, ha az egy öngyógyító folyamat, s annak az alapja a gazdaság, ahogy szakszerűen mondhatnánk: a GDP az adóalap. Tehát ha több gazdasági tevékenység van, akkor több az adóalap, és nem kell ügyeskednie az APEH-nek, a pénzügyminiszternek és az Országgyűlésnek, mert akkor befolyik, befolyik az adó, a pénz.
Ha erre emlékeztettük volna magunkat, akkor úgy látna bennünket az állampolgár, aki ideküld bennünket, az ország és a vállalkozó, aki végzi a maga dolgát, a hazai vagy a külföldről idejövő vállalkozó azt látná, hogy mi tudjuk, hogy mit csinálunk, és nem pedig mellékvágányra tévelygünk el. A Magyar Országgyűlésről és a magyar kormányról beszélek. Én többször azonosítom magam a hozzászólásomban a Magyar Országgyűléssel, a magyar kormánnyal, mert felelősséget érzek az egészért.
Hogy az adórendszer itteni módosítása milyen mértékig formálja a dolgainkat, jó volna, ha észrevennénk ezt a kettős szerepét: ez lehet ösztönző vagy fékező. Az ösztönző, a fékező erők - és amit ebben a törvényjavaslatban látunk, olvasunk, és amit ma itt hallottunk már órákon keresztül -: bizony a fékező elemek többségben vannak, sőt ókulával kell keresni az ösztönzőt.
(13.00)
Olyannak látszik ez, a napokban elbeszélgettem néhány szakemberrel erről a témáról, és valaki azt tette az asztalomra, hogy hát olyasmit csináltok ti törvényhozók, mintha egy masina volna valahol, és a csavarokat adjusztáljátok, lazítjátok, szorítjátok, kicserélitek, de hogy mi is a gépezet, mi is a mechanizmus, annak a megértése mintha hiányozna.
Ahhoz, amit az előbb mondtam, tisztelt képviselőtársaim, hogy az adórendszer ösztönző legyen arra is, hogy befizetni kívánja az adófizető, ne pedig elkerülni kívánja - mert tudja, hogy ha elkerüli, akkor kiteszi magát hatósági nyomozásnak, bírságnak, s nem érdemes annak a kockázatát vállalni, inkább fölvilágosult önérdek nyomán befizeti az adót -, persze az adórendszernek olyannak kell lenni, hogy így azonosuljon vele az adófizető. Ha ide jutunk, akkor észrevesszük, hogy az adófizető nem nyereségből fizet.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg, ezt én többször hallottam a mai napon itt, és vitába szállok ezzel a nézettel: az adót nem nyereségből fizeti az adófizető, az adó egy operációs költség; ahogy fizet munkabért, energiát, mi mindent, termelési költséget, úgy adót is. Az adó, ahogy már az előbb említettem fölszólalásom elején, egyfajta szolgáltatásnak a megvásárlása az államtól. Ha ebben az összefüggésben látjuk, akkor észrevesszük, azonosulunk azzal a nézettel - amit egyébként, ha a diákjaim nem tudnák az egyetemen, megbuknának -, hogy az adó termelési költség. Ha mi, adórendszert alakító törvényhozók ezt látjuk, akkor azt hiszem, kevesebb olyan csapdába esünk, ami kísértő, különösen a most elhangzott néhány fölszólalás kapcsán.
Rövidre fogott hozzászólásom befejezéséül, tisztelt Országgyűlés, nem baj az, hogyha föltartjuk a tükröt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt mondjuk, hogy bizony nem jól nézünk ki, mert ezzel tartozunk magunknak is meg a világnak is, és ennek révén hitelképesebbek leszünk.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
(Szűcs Lajost a jegyzői székben Pettkó András váltja fel.)
