SCHWARTZ BÉLA
SCHWARTZ BÉLA
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány az elmúlt évben benyújtott és elfogadott törvényjavaslataival bizonyította, hogy határozottan fel kíván lépni azok ellen, akik a közteherviselés alól megpróbálnak kibújni. Az adózói bázis szélesítése, a szürke- és feketegazdaság teljesítményének felmérése, számbavétele, adóztatása valamennyi magyar állampolgár érdeke.
Kimagaslóan szembetűnő adat, hogy ma Magyarországon a társas vállalkozásoknak majdnem a fele és az egyéni vállalkozások több mint a fele az éves beszámolóikban veszteséget mutat ki, vagy egyáltalán nem fizet adót. E vállalkozások jó része évek óta hasonló eredménytelenségről ad számot, miközben részt formál magának a társadalmi közkiadások igénybevételére. A vállalkozás folytatásának elve a haszon, illetőleg a jövedelem megszerzésének gyakorlatára épül, ami ismétlődő, több évet érintően veszteséget produkáló vállalkozások egy részének esetében felveti az adókikerülés problematikáját. Azt gondolom, ez teljességgel tarthatatlan és igaztalan valamennyiünkre nézve, de különösen azokra, akik ezáltal a közteherviselés szempontjából nagyobb terhet kénytelenek vállalni és teljesíteni. Hiszen a hőn áhított adó- és járulékcsökkentés csak akkor következhet be, ha előbb rendbe tesszük a jelenlegi adóalappal kapcsolatos kötelezettségeket, és beszedjük az államot megillető bevételeket.
Ezt a célt szolgálta az elmúlt évben benyújtott és elfogadott elvárt adó. Bár az Alkotmánybíróság 8/2007. számú határozatában bizonyos részeit alkotmányellenesnek ítélte meg, az elvével változatlanul egyet tudunk érteni. Az Alkotmánybíróság nem elvi alkotmányossági alapon ítélte el a törvényt, hanem abból a megfontolásból, hogy a tényleges helyzet bizonyításának feltételeit az adó megfizetésére kötelezett részére biztosítani kell.
A jelenlegi törvényjavaslat kiküszöböli az Alkotmánybíróság által megállapított hiányosságot. Biztosítja az adózók részére azt a lehetőséget, hogy bizonyítsák, vállalkozási tevékenységük eredménye miért nem éri el a törvényjavaslatban meghatározott mértéket. Aki tehát bizonyítani kívánja az adóbevallásában, hogy az adózás előtti eredménye nem éri el a jövedelemminimumot, az nyilatkozatot tesz. Aki pedig adóalapnak elfogadja a jövedelemminimumot, az aszerint adózik. Azt gondoljuk, hogy az Alkotmánybíróság által kifogásolt vélelmezés helyett a most benyújtott változat megadja az adózónak a bizonyítás lehetőségét. Úgy is mondhatnánk, hogy amíg a nyilatkozattétel bizonyítási lehetőséget tartalmaz, a jövedelemminimumot elfogadók részére viszont legalizálási lehetőséget ad.
Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi törvény vitájában is, de a jelenleginél is ellenzéki képviselőtársaim egy része a mindenáron való pénzbehajtást vetik a kormánypártok szemére. Ezzel az állásponttal lényegében egy kalap alá veszik azokat a veszteséges vállalkozásokat, amelyek különböző gazdasági okok miatt valóban veszteséget realizáltak, és sajnos azokat is, amelyek esetében az adóellenőrzés adóhiányt állapíthat meg.
A másik visszatérő szempont az, hogy a törvény a minimumjövedelmet valóban túlzó mértékben állapítja-e meg. Nos, az APEH ilyen irányú vizsgálatai ezt a véleményt nem támasztják alá. A veszteséget realizáló vállalkozások egy része a bevételek eltitkolásával kurtítja meg az adóalapot. Így tehát akkor, amikor az adóalany eltitkolja a bevételeit, akkor az adóalapjának a bevételekből történő levezetése nem is a legszerencsésebb módszer. Ebben az esetben azt is mondhatnánk, hogy a bevételét elfogadjuk realizált bevételnek, pedig éppen az eltitkolt bevétel az adómegrövidítés egyik meghatározó eleme.
Sajnos, szintén az Alkotmánybíróság által megsemmisített házipénztári adó állományára vonatkozóan is igaz, amit elmondtam. Tehát a házipénztári állomány kialakulásának és felduzzadásának is egyik jele a bevételek eltitkolása. Ezért én azt gondolom, hogy hasonlóan a minimumadóhoz, új formában szükséges azt a törvényt is újra napirendre tűzni.
Visszatérve a jelenlegi törvényre: érdekes, hogy a kiadásokat egyetlen vállalkozás sem titkolja el. Ezért azoknak, akik a bevétel alapján történő adóalap-megállapítást kifogásolják, azt mondom, hogy az előterjesztők magatartása talán túlzottan megengedő is lehet, hisz a kiadások, elszámolt költségek állománya is lehetne az adó alapja.
Ez annál is inkább elképzelhető, mert vannak olyan költségelemek, amelyeket akkor is el kell számolni, amikor a vállalkozás veszteséges. Tehát az elszámolás nem függ attól, hogy a bevételekből megteremtődik-e a költség forrása. Ilyen tétel például az amortizáció, amit a képviselőtársaim ismernek.
Hasonlóan a társas vállalkozásokhoz, a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozókra is vonatkozik a jövedelemminimum megállapítása. A törvényjavaslat meghatároz egy sajátos eljárási rendet a minimumadóval kapcsolatban. Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatainak feldolgozását követően kockázatelemző program segítségével kiválasztja azokat az adózókat, amelyeknél valószínűsíthető az adóelkerülés veszélye.
Itt szeretnék visszatérni arra, hogy a kiválasztás mennyire véletlenszerű. Annyiban nem az, hogy a kockázatelemzés eredményét az adózó által szolgáltatott adatok határozzák meg, tehát lényegében az adózó tevékenysége, illetőleg az abból szolgáltatott adatok alapvetően befolyásolják a kiválasztást. Ha az adatok nem a valóságot tükrözik, szubjektivitással egyedül az adózó vádolható. Fontos tudni: a kiegészítő bevallás vizsgálata nem minősül átfogó vizsgálatnak az APEH részéről.
Összességében a törvényjavaslat megvalósítja véleményem szerint azokat a célokat, amelyeket a bevezetőjében megfogalmaztunk, ezért az elfogadását javaslom. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
