SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A kétpercesekben elég sok minden elhangzott, amit el szerettem volna mondani, de azért néhány gondolatot engedjenek meg még a törvényjavaslat kapcsán. Azzal kezdeném, a vitában a kormánypárti oldalon elhangzott egy olyan mondat, hogy ennek a törvénynek a mellékleteként szereplő adatlap, amit azoknak a vállalkozóknak kell kitölteni, akik veszteségesek, és úgy gondolják, hogy nem tudják ezt megfizetni, nem jelentős munka. A kezemben tartom a kétoldalas adatlapot, ez a könyvvizsgálók első jelentése szerint igenis igen komoly pluszmunkát jelent az adózóknak, mivel a mérlegadatokból nem lehet ezt kitölteni. (Dr. Veres János: Tévedés!) Tehát ne próbáljuk ezt úgy beállítani, hogy semmiféle adminisztrációs tehernövekedést nem jelent a vállalkozóknak; már csak azért se, mert a magyar vállalkozók adminisztrációs terhei európai viszonylatban is igen magasak.
Amikor a hazai vállalkozások versenyképességéről beszélünk, akkor nem utolsó szempont az a hátrány, amit a magyar adórendszer bonyolultsága és a magyar adminisztrációs rendszer bonyolultsága miatt ezek a vállalkozások kénytelenek elviselni. Itt már utalás történt rá, sajnálatos módon az elmúlt egy-másfél éves ciklus alatt elég sok, a vállalkozásokat általában és döntő többségében hátrányosan érintő adómódosítás kapcsán egyetlenegy komolyabb hatástanulmányt nem nyújtott be a minisztérium a javaslataihoz, amelyek valóban azzal foglalkoztak volna, hogy az adott javaslat milyen hatással van konkrétan az adott vállalkozói rétegre. Ez azért is fontos, mert egyébként a kkv-król szóló törvény ezt kötelezővé teszi. A kormány ide se hozhatná ezeket a javaslatokat anélkül, hogy előzetes hatástanulmányt ne mellékelne.
Az előző felszólalásomban már említettem, hogy ezt a konkrét javaslatot az összes szakmai szervezet elutasította, pontosan azért, mert azt mondták, hogy ilyen kapkodó módon, hatástanulmányok nélkül nem lehet, nem szabad egy törvényt bevezetni. Arról beszélünk, hogy körülbelül 10-15 milliárd forintot szeretne a kormány beszedni a vállalkozóktól. A legfőbb probléma az - természetesen ellenzéki képviselőként is, annak tudatában -, hogy egy költségvetési krízisben van az ország, fontos, hogy az adóbevételek beérkezzenek. A kormányzatnak viszont az a felelőssége, hogy tudja mérlegelni, hogy a társadalom mely részéről és hogyan kívánja a pénzeket elvonni.
Önök a szolidaritási adó kapcsán a nemzetközi cégek legkisebb rezdülésére módosították a szolidaritási törvényt a K+F beruházások levonhatóságával, amivel az önök bevallása szerint 10 milliárd forinttal csökkentették a tervezett adókat. A nemzetközi cégeknek egyetlenegy mozdulatba telt, hogy azokat a K+F beruházásokat, amelyeket a nemzetközi tőke amúgy is - mondom konyhanyelven - simán tudna finanszírozni, önök ezt a gesztust minden további nélkül megtették a nagy nemzetközi cégek számára, és most nyögvenyelősen valóban a hetedik bőrt próbálják lehúzni a vállalkozókról, a kicsikről, akik nem tudnak igazából hatékonyan érdekképviselettel fellépni az önök folyamatos megszorító programjaival szemben.
Amikor egy konkrét adótörvényről beszélünk, sosem lehet azt önmagában, kiragadva tárgyalni. Nem lenne ezzel a törvénnyel talán túl nagy probléma, ha egy kiegyensúlyozott, stabil növekedési pályán lévő gazdasággal, egy versenyképességében javuló hazai kis- és középvállalkozói réteggel szemben „követnék el”. Akkor lehetne azt mondani, igen, az állam ad, segít, támogat, de elvár érte valamit. Akkor is lennének technikai problémák ezzel a törvényjavaslattal, de akkor megérthető lenne az az igyekezet. Most nem erről van szó. Tudnám sorolni azokat a javaslatokat, terveket, amelyek az elmúlt egy-másfél évben tovább rontották a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességét. Azt megerősítem, hogy sajnálatos módon a kormány megint nem jól mérlegel, és megint azok felé próbálja az adóprést erőltetni, akik a leggyengébbek és a legkiszolgáltatottabbak.
Egy dolgot még az elhangzottak kapcsán el szeretnék mondani. A kormánypárti képviselők többször azt hangoztatják ennek a törvényjavaslatnak a vitájában, hogy valamifajta feketegazdaság kifehérítéséről van szó, és a vállalkozások költségelszámolása olyan, hogy azt a saját hasznukra fordítják, próbálják leírni az adójukból.
(12.10)
Nem tudom, mennyire idevaló, de nem tudom megállni azt a példát elmondani, hogy minden kormánynak maga kellene, hogy mintát mutasson. Nem akarok sajtócikkekből idézni, de amikor a kormány egyes tagjai a saját házépítésük során cégek kapcsán leírják az ottani költségeket, az nem más, mint amiről most beszélünk, hogy elkerülik az adójukat. A legmagasabb szinten ezt űzik egyes kormánytagok. Egyébként azok nem veszteséges vállalkozások valószínűleg, mert abban a kormány téved, a vállalkozások nem szeretnek veszteségesek lenni. Nem azért veszteségesek, mert ennek annyira örülnek, egyik vállalkozó sem. Tehát szeretne nyugodtan aludni, és szeretné bevallani az adóját, ha egyébként az adókörnyezet ezt lehetővé tenné. Sajnos olyan terhek vannak a magyar vállalkozásokon, hogy ezt sok esetben nem tudják megtenni, és a túlélésért küzdenek. Amikor arról beszélünk, hogy veszteséges vállalkozások vannak, akkor ezek kényszerből született veszteséges vállalkozások.
Egyébként nem tudom megállni azt sem, hogy megemlítsem, hogy a nagy reformhangulatban, aminek eladják önök ezt a megszorítást, senkinek eszébe nem jut azt a kormányzati ígéretet beváltani, ami nem most, már az előző négy évben is fölmerült, hogy megalkossák az önfoglalkoztatók törvényét.
Arról van szó, hogy van több százezer vállalkozás, akik lényegében önfoglalkoztatóként dolgoznak a saját vállalkozásukban. Ezt a problémát a kormány maga előtt görgeti most már négy-öt éve, és ahelyett, hogy megoldást kínálna ezeknek az embereknek, ahelyett egy újabb adóval próbálja megsarcolni őket.
Összességében azt emelném ki a törvényjavaslat kapcsán, hogy ha lecsupaszítjuk a dolgokat, és lényegre törően próbáljuk megítélni ezt a törvényjavaslatot, akkor azt gondolom, hogy egy gazdaságpolitikában nem lehet kizárólag fiskális szempontból nézni a dolgokat. Három kérdést tudunk föltenni ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Az egyik az, hogy ez a törvényjavaslat javítja-e a hazai kis- és középvállalkozások versenyhelyzetét. Nem javítja. Javítja-e ez a törvényjavaslat a hazai foglalkoztatási mutatókat? Nem javítja. Csökkenti-e ez a törvényjavaslat a vállalkozások adminisztrációs terheit? Nem csökkenti, pénzügyminiszter úr.
Innentől kezdve ezt a törvényjavaslatot nem tartjuk elfogadhatónak. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
