TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon elgondolkodtató az, hogy április közepén egy Országgyűlés miért tárgyal adótörvényt. Elgondolkodtató az, hogy az Alkotmánybíróság döntését követően miért fontos egy kormánynak, hogy mégis bebizonyítsa, hogy 10 vagy 15 milliárd forintot még ebben az évben akkor is be fog szedni ezektől a vállalkozásoktól, amire az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy alkotmányellenes ez a gondolat, ez az elképzelés, ez a törvénycsomag.
Egészen bizonyos, hogy nem egy olyan ország képét mutatjuk ezzel, ahol az adórendszer kiszámítható és stabil. Nem egy olyan európai uniós országot mutatunk, ahol a vállalkozások tudják, hogy az adott évben - legalább az adott évben - mennyi adót kell nekik fizetni, milyen adót kell egyáltalán fizetni. Mert lám-lám, a példa bizonyítja, hogy ma a jelenlegi kormány, a szocialista-szabad demokrata kormány év közben módosítja az adótörvényeket, és könnyedén, év közben fog bevezetni egy újabb adónemet.
Egy kicsit menjünk mélyebbre, és vizsgáljuk meg azt, hogy a jelenlegi adótörvénynek milyen a viszonya, mondjuk, az Alkotmánybírósághoz, a demokrácia alapelveihez.
(10.40)
Úgy gondolom, joggal merül fel ma Magyarországon az a kérdés, hogy valójában az adózó polgárokat, az adózó vállalkozásokat ki védi meg. Egy demokráciában az adózóknak igenis vannak törvény adta jogaik, és vannak törvény általi kötelezettségeik. Ma az Országgyűlés kormánypárti többsége nem védi meg a vállalkozásokat a törvénytelenségektől. Hiszen ez a törvény is bizonyítja azt, és az Alkotmánybíróság a határozatában alátámasztotta, hogy alkotmányellenes törvényeket is képes elfogadni csak azért, hogy a kormányzati elképzelések megvalósuljanak.
Fel kell tenni azt a kérdést, hogy csak kormányzati akarat létezik-e ma Magyarországon az adópolitikában. Miért nem működik a kormánypárti képviselők demokratikus joga, amikor azt mondják, hogy nem szavazom meg az adott adótörvényt, és figyelembe veszem a vállalkozók érdekeit? Ma az Alkotmánybíróság tevékenysége, az adott ügyre vonatkozó határozata sem más, mint a kormány számára egy jogi tanácsadás. Az Alkotmánybíróság döntésének ugyanis nagyon komoly üzenete van az országnak, a társadalomnak, és üzenete van a kormánynak, a kormánypárti képviselőknek is. Nem az az üzenete, hogy kifacsarjuk az alkotmánybírósági döntést, és saját nyelvezetünk szerint azt átírjuk, és újra idehozzuk az Országgyűlés elé. Nem ez az üzenete. Az az üzenete, hogy az alkotmány 70. §-a értelmében Magyarországon igenis be kell tartani az arányos közteherviselés elvét. És ez a törvényjavaslat ezt az elvet újra nem fogja betartani. (Domokos László: Úgy van.)
Az a mérhetetlenül nagy kérdés, hogy a kormány miért veszi el a magyar vállalkozásoktól a vállalkozások kockázatának lehetőségét és elvét. Ma a pénzügyi kormányzat azt mondja, hogy a magyar vállalkozásnak nincs kockázata, akármilyen tevékenységet folytat - hiszen az a tevékenység lehet nyereséges, lehet veszteséges, ezt ő a saját kockázatára végzi -, a mai kormány azt mondja neki az Országgyűlés többségének felhatalmazásával, ha ezt a törvényt el fogják önök fogadni, hogy ez az elv megszűnt, és akkor is fizetni kell a jövedelem, a nyereség, az eredmény után adót, ha az önmagában nem létezik. Az más kérdés, hogy a vállalkozók felteszik a kérdést a következőképpen: érthetetlen számukra az, hogy miközben ez a kormány például csak az elmúlt évben a költségvetés kapcsán 700 milliárdot tévedett, akkor nekik a tevékenységük és a vállalkozásuk során miért nem lehet kockázatuk, miért nem lehetnek ők veszteségesek? Miért szükséges ennek a kormánynak, hogy 10 milliárd forintot ilyen alkotmánysértés árán is képes legyen beszedni? (Babák Mihály: Ötvenes évek! Megfélemlíteni mindenkit mindenért!)
A másik nagy kérdés az, hogy milyen ország az, ahol egy kormánynak az adózással kapcsolatos döntéseit, azt, hogy milyen törvényeket hoz a parlament elé, alapvetően egyrészt az alkotmánybírósági döntések, másrészt a költségvetési hiány kényszere, az úgynevezett konvergenciaprogramban megfogalmazottaknak mindenáron való megfelelés kényszere irányítja. Egy felelős kormányzat számára, amely az Európai Unió tagja - egyébként az Európai Unió nem más, mint adók versenye -, nem az kell hogy meghatározza, hogy képes-e jogilag az alkotmánynak megfelelő törvényjavaslatot az Országgyűlés elé hozni, nem az kell hogy egy adófilozófiát, egy adópolitikát meghatározzon, hogy mekkora a költségvetési hiány mértéke, és mekkora bevételt kell majd az adott évben produkálni az adónemekből.
Nagyon érdekes annak a köztisztviselőnek a véleménye, aki a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság ülésén ezzel kapcsolatban a következőt mondta: „A tájékoztató tervezete is tartalmazza, hogy a második félévben 10-15 milliárd forint többletbevétellel számolunk, ami a feltöltésnél majd jelentkezik. A nettósítás attól függ, hogy ad-e felhatalmazást a kormány 2008-ban, olyan utasítást kapunk-e, hogy a rendelkezésre álló keretek között vagy pedig pluszforrások biztosításával kell az eljárást megoldanunk. Mi most azt mondjuk, hogy a bevétel 10-15 milliárd, a törvényjavaslat elfogadása után leszünk birtokában annak a tudásnak, hogy kapunk-e pluszforrást az adóhatóság bővítésére.”
Tehát, ha jól értem, a Pénzügyminisztérium köztisztviselője azt mondta, hogy a pénzügyminisztertől függ, hogy a következő évben ebből az adónemből mennyi adóbevételt kell nekik produkálni, és az APEH majd úgy fog pluszforrásokat kapni, hogy üldözze Magyarországon azokat a szerencsétlen vállalkozásokat, amelyek egyébként önmaguk nem tehetnek arról, hogy ilyen eredményt produkálnak. Igaz, hogy nagyon sok vállalkozásról van szó, azonban ezeknek a vállalkozásoknak a nagy többsége kényszervállalkozás. Ma már itt, a parlamentben is elhangzott, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a nagyon nagy többsége igenis fizet adót. Megfizeti a saját minimálbére után a járulékot és az adót, illetve most már valószínűleg a minimálbér duplája után, és emellett még árbevételt is produkál és áfát is fizet.
Ez a törvényjavaslat azoknak a céloknak, amelyeket a kormány kitűzött, egyáltalán nem felel meg. Egyetlenegy vállalkozóra apellál, a gyáva vállalkozóra, aki azt mondja, hogy félek az APEH-től. És féljél is az APEH-től, mert te egy csaló vagy, Magyarországon minden veszteséges vállalkozás csaló (Babák Mihály: Ez nem igaz.) - ez a törvényjavaslat ezt mondja ki -, ezért aztán te nem vagy képes arra, hogy meghatározd a saját vállalkozásodban, hogy mennyi adót fizessél, szépen jelentsd fel magad az adóhatóságnál, és miután feljelented magad, majd mi megmondjuk, hogy mi téged ellenőrzünk vagy nem. Ezt nevezik kockázatelemzésnek.
Ahelyett, hogy ez a kormány figyelembe venné, hogy az európai uniós tagságunk milyen versenyhátrányt jelentett ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak, figyelembe venné, hogy az országban a növekvő terhek és a csökkenő gazdasági növekedés mind-mind erre a vállalkozói szférára volt negatív hatással, ahelyett, hogy segítene, a kormány lényegében agyoncsapja ezt a több százezres vállalkozói réteget. Ennek a következménye persze az lesz, hogy vissza fogják adni a vállalkozásokat. Nem azért, mert nem szeretnék továbbfolytatni; egyszerűen azért, mert nincs több forrása, nincs több pénze, mert kiszorul a magyar piacról, mert nem tud megfelelni, nemhogy a kormány elvárásának, saját maga, a családja elvárásának sem.
Uraim! Ez a törvényjavaslat nagyon súlyos tévedése a kormányzatnak, mind politikai szempontból, mind szakmai szempontból. Ez a törvényjavaslat nem szolgálja a magyar adófizetők, a magyar kis- és középvállalkozások demokratikus alapelveit, sőt nemhogy nem szolgálja, hanem azt el is veszi tőle. Azt gondolom, hogy továbbra is alkotmányos kifogások vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban, és ez a törvényjavaslat, annak ellenére, hogy a kormánytöbbség elfogadja az Országgyűlésben, akkor sem szabad, hogy hatályba lépjen.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon. - Babák Mihály: Úgy rossz, ahogy van.)
(A jegyzői székben dr. Kis Zoltánt Török Zsolt váltja fel.)
