TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. A törvényjavaslat még egy paragrafusára szeretném fölhívni a figyelmet, ez pedig a 7. §. Nagyon-nagyon veszélyes útnak tartom, hogy jelen esetben az adóhatóság kezébe adja a törvényjavaslat a becslés módszerének lehetőségét. Aki ismeri, hogy mit jelent becsléssel megállapítani az adó összegét, az nagyon jól tudja, hogy ez körülbelül azt jelenti, ha példával szeretném illusztrálni, mint amikor viaskodnak egymással a kardozók, az egyiknek kiesik a kard a kezéből, a másik a szívére teszi a pengét, és azt mondja neki, hogy kezemben az életed. Körülbelül ez a becslési eljárás az adóhatóság szempontjából; a védtelen, az, akinek kiesett a kezéből a kard, az az adózó. Innentől kezdve az APEH-revizor szubjektivitásán, a küldetésén, hogy hogyan küldték oda, azon múlik. Teljesen mindegy, hogy az adott vállalkozó tisztességes, nem tisztességes, igazak, amik ott vannak a számlákban vagy nem igazak, innentől kezdve a becslési eljárással teljes egészében átadjuk az adóhatóság revizorának, aki élet-halál urává válik.
Egyébként az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat nem is engedte ezt mind ez ideig. Abban az esetben engedte, ha nem álltak rendelkezésre dokumentumok, amelyek alapján az adó alapját, az adó összegét meg lehetett állapítani. Jelen esetben azonban minden rendelkezésre áll. Csak az adóhatóság meg fogja kapni azt a lehetőséget, hogy azt mondja rá, hogy te pedig, vállalkozó barátom, hazug vagy és csaló, nem hiszek neked, bármi van a számlában, eltitkoltad, bizonyítsd, de ha még próbálja is bizonyítani, akkor is csak egy fog számítani, hogy mit mond az adóhatóság. A becslési módszer ellen a vállalkozó teljesen védtelen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Jelen esetben ezt a módszert nem szabad átadni az adóhatóságnak, teljesen szakmai meggyőződésem ez.
