ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön Klebelsberggel fejezte be, én hadd kezdjem Klebelsberggel. Őt azért tiszteljük, mert az akkori kornak megfelelő legkorszerűbb, leghatékonyabb, legjobb oktatási rendszert hozta létre; egy olyan hálózatot, amely egy nem könnyű történelmi helyzetben képes volt arra, hogy a kornak megfelelő legjobb műveltséget, legjobb tudást adja a diákoknak.
Ma sem tűzhetünk ki ennél szerényebb célt. Nem lehet szerényebb célunk annál, mint hogy a rendelkezésre álló eszközök, a rendelkezésre álló források, lehetőségek lehető legjobb felhasználásával a lehető legjobb színvonalat biztosítsuk minden egyes gyerek számára. Mert ami mindannyiunknak fontos, az az, hogy a gyerekek számára, minden egyes gyerek számára olyan lehetőségeket biztosítsunk, amelyek számukra egyéni életlehetőséget, egyéni sikert biztosítanak, és ilyen módon sikeressé teszik a kisebb közösséget és az országot egyaránt.
(9.10)
Tisztelt Képviselő Úr! Sokfajta vitát folytathatunk arról, hogy milyen értékeket képviselnek a kisiskolák. És képviselő úrnak igaza van, egy kistelepülésen működő kisiskolának számos jó lehetősége van, számos fontos lehetősége - ami nagyobb településeken nem feltétlenül adatik meg - a személyes kapcsolattartásban, a támogató háttérben, a támogatói közösségben.
De képviselő úr, nem csukhatjuk be a szemünket a tények előtt sem. Ismerjük ezeket a tényeket, sokszor szót váltottunk róluk a parlamentben is. Azt tapasztaljuk, hogy ezekben az intézményekben - a legutolsó kompetenciamérés adatai is ezt mutatják - bizony rosszabbak a teljesítmények, mint a nagyvárosokban, s éppen abban, amit képviselő úr mondott, írásban, olvasásban, számolásban. Azt mutatják a tények, hogy a szülők jelentős része elviszi a gyerekét az intézményből, elviszi, mert nem bírják a versenyt ezek az intézmények a nagyobb városban lévő, jobb továbbhaladást, jobb esélyt biztosító iskolákkal, vagy akár csak abban az illúzióban - ezt is elfogadom -, hogy egy nagyobb iskolában, egy nagyobb településen jobb körülményeket lehet teremteni.
Képviselő úr, nyilván abban sincs vitánk, hogy egy olyan helyzetben, amikor az oktatás területén is számos dologra kellene forrás, kellene lehetőség, üres vagy félig üres épületeket fenntartani pazarlás, luxus.
De képviselő úr joggal kérdezi, az-e a megoldás, hogy bezárjuk a kisiskolákat, a kisintézményeket, s joggal mondja, hogy nem ez a megoldás. Arra kell megoldást találnunk, s mi arra keresünk és kínálunk megoldást, hogy hogyan lehet megtartani ezeket a kisintézményeket úgy, hogy mögéjük kerüljön egy olyan háttér a több település közötti együttműködésben, a térségi együttműködésben, amely lehetővé teszi, hogy ezek az iskolák versenyképesek legyenek a tudásban, a nevelésben és a továbbtanulásban. Tudjuk, hogy ez nem lehetetlen. S hozzá kell tennem, hogy a törvény erről szól. A törvény nem az intézmények bezárásáról szól, hanem a társulásról. A finanszírozási rendszer nem az intézmények bezárásáról szól, sőt ellenkezőleg, arról szól, hogy hogyan lehet többlettámogatást juttatni azoknak a tagintézményeknek, amelyek megmaradnak ezekben az iskolákban.
És hogy ez nem lehetetlen, képviselő úr: éppen az önök megyéjében Kiskőrös, Soltvadkert térségében most szerveznek olyan intézményi társulást, amely az egész kistérséget felöleli, annak minden települését, beleértve a városokat is. De ez így van más megyékben is, az önkormányzatok pártállástól függetlenül keresnek ilyen megoldásokat.
Abban bízom, hogy tudunk olyan megoldásokat találni, tudunk olyan alternatívákat, lehetőségeket kínálni a kistelepüléseknek, a kisiskoláknak, amelyek hosszú távon is garantálják a fennmaradásukat, s nem kell vergődniük, nem kell napi küzdelmet folytatniuk az anyagi és szakmai életben maradásért, a színvonal tartásáért, hanem a fejlődés, a megfelelő színvonalú feladatellátás lehetőségét kínálják ezeknek az intézményeknek is. Ha ebben akár képviselő úrnak, akár az ön által említett civil szervezetnek, akár a Magyar Tudományos Akadémiának vannak jó szakmai javaslatai, akkor azokat örömmel fogadjuk, de vitatkozzunk ezekről, keressünk megoldásokat, folytassunk le egy olyan szakmai vitát, amelynek lehet előnye, lehet lehetősége. Egyetlen dologról nem mondhatunk le: arról, hogy a kistelepüléseken élő gyerekek is egyenlő színvonalú, jó oktatást kapjanak.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
