DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Molnár Lajos miniszter elképesztő iramot és céltudatosságot diktálva végigvitt egy reformot az egészségügyben - 17 év után egy első, valódi reformot ebben az egészségügyben. Például beszélhetnék a gyógyszer-gazdaságossági törvényről, amelynek eredményeként több mint ezer gyógyszer ára csökkent; lefelé csökkent, csökkentek a gyógyszerárak. Ilyen még nem fordult elő. A gyógyszerkassza az időarányoson belül van. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Ez csak a betegeknek tízmilliárd forintnyi megtakarítást jelent.
De beszélhetnék az Egészségbiztosítási Felügyeletről, amely a betegek, a biztosítottak jogait őrzi, védi, felügyeli az ellátást. A betegek nagyon nagy számban keresik fel a felügyeletet, és fordulnak például panasszal, akár a jogtalan vizitdíj-fizettetések miatt. Hiszen a képviselő úrral ellentétben én azt látom, hogy nagyon is nagy a tájékozottság a vizitdíj fizettetése kapcsán. Időnként még talán túl széles is a fizettetése, különösen ahogy megtörténik egy-egy intézményben, egy-egy háziorvosnál. Ez ügyben a biztosítottak a felügyelethez fordulhatnak panasszal.
Aztán nyilvánosak lettek a várólisták. Valamennyi intézménynek nyilvános várólistát kell vezetnie, a betegnek tiszta és világos legyen, hogyan kerül fel egy listára, lehetőleg mindenfajta anyagi ösztönzőtől mentesen, hiszen ez ügyben is a felügyelethez lehet fordulni panasszal, ha bármifajta ösztönző lett volna szükséges a várólistához. A várólista követhető, hogy ki mikor kerül sorra, hogyan kerül ellátásra.
A vizitdíj bevezetéséről azért azt is el kell mondanom, hogy ez gyakorlatilag zökkenőmentesen történt meg, ha jól érzékelem, a képviselő úr legnagyobb bánatára. Ez a háziorvosokat havonta átlag 150 ezer forint többletbevételhez juttatja, az intézményeket pedig átlagosan akár 10 millió forinthoz. Azt gondolom, ez bizonyítja, hogy a reform valamennyi kellemetlenségével együtt igenis elnyerte a társadalom támogatottságát, amit nagyon szépen bizonyítanak a közvélemény-kutatások is.
Aztán jött egy ötödik törvény, ez pedig nem volt más, mint az ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény. Szeretném megköszönni a képviselő úrnak, hogy alkalmat adott nekem arra, hogy itt, a Parlament falai között még egyszer - bár nem tudom, már hányadszorra - elismételjem, hogy a területi ellátási kötelezettség nem beutalási rend. Az ön által említett konkrét példában, ha annak a celldömölki gyermeknek speciális szemészeti műtétre van szüksége, akkor valószínűleg jobban jár, biztonságosabb ellátást kap, hogyha a gyermekszemészetre jut. Nem tudom, ön mit szeretne: azt, hogy a gyermekét gyermekszemészeten műtsék meg, vagy felnőttszemészeten, ahol ahhoz valószínűleg nincs meg a hozzáértés és a gyakorlat. Azt szeretném, hogy majd az én gyermekemet gyermekszemészeten műtse olyan team - olyan gyakorlat -, amely csinálja.
A „helyben” aggodalmukra szintén szeretném megnyugtatni önöket, hogy fekvőbeteg-ellátásról beszélt a képviselő úr; tehát fekvőbeteg, műtétre, jobban jár a gyermek, ha utazik. Járóbeteg-szakellátásra itt van például akár a pápai kórház kiváló szemészete, mint szomszédom említette. (Gőgös Zoltán: Így van.) Tehát szakrendelésre ugyanúgy a legközelebbi szakrendelőbe mehet, műtétre szintén mehet a közelebbi kórházba. Döntse el a szülő, hogy mit akar: olyan súlyos-e a beavatkozás, ahol akarja azt a nagyobb biztonságot, amelyet egy gyermekszemészeti osztály nyújt, vagy megelégszik egy felnőttszemészeti osztály nyújtotta biztonsággal. Erről egyébként a gyermekorvossal tud konzultálni.
Említette még a képviselő úr Kóka miniszter úr jogállását, amelyre csak nem bírom ki, hogy ne válaszoljak. Szeretném tájékoztatni a képviselő urat, hogy Molnár Lajos miniszter úr lemondott. Ilyen esetekben a minisztert csak miniszter helyettesítheti. A kormány döntése alapján dr. Molnár Lajos minisztert helyettesítő miniszterként dr. Kóka János minisztert nevezték meg. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) A miniszter úr az, aki rendeletalkotási jogkörrel rendelkezik. Itt különösen tájékoztatnám a képviselő urat, hogy a reform közepén bizony fontos, hogy legyen rendeletalkotási lehetőség.
Maradt még egy kis időm a több-biztosítós rendszerre is. Mi olyan rendszert szeretnénk, ahol verseny és szolidaritás érvényesül. Ez azt jelenti, hogy nincsenek kimaradók. Azt jelenti, hogy mindenkinek jár az ellátás, és igen, képviselő úr, bármilyen furcsa gondolat is, be kell vallanom önnek, és fel kell világosítanom önt, hogy bizony egybiztosítós rendszer nem létezik. Ezeket állami rendszernek hívják, amelyek bizony nem hatékonyak, nem működnek jól.
Mi több-biztosítós rendszert szeretnénk. Szívesen átadjuk az SZDSZ Kék könyvét, hogy a 17 évvel ezelőtti modellt olvashassa. Ezen dolgozunk, és ezzel folytatjuk a reform második szakaszát, mert meg fogjuk csinálni. Végig fogjuk csinálni, ahogyan azt Mikola István is nagyon helyesen elmondta.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
