GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A ciklus egyik leglátványosabb változásait hozó területe az egészségügy volt. Érthető, ha sokakban felmerül a kérdés, hogyan tovább Molnár Lajos miniszter úr lemondása után.
Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, néhány gondolat erejéig érdemes visszatekinteni az elmúlt hónapokra, hogy mi is történt. Elhangzott itt korábban, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény nyilvános ártárgyalást hozott a gyártók számára, és a legnagyobb fogyasztó, az állam szép kedvezményeket is kiharcolt.
(9.50)
Ez a törvény felszabadította a kiskereskedelmet a patikaalapítás liberalizációjával és a patikán kívüli forgalmazás engedélyezésével. Kemény lépéseket tett az orvoslátogatás álcáját öltő korrupció ellen. Ma a gyógyszerpiac átláthatóbb és gazdaságosabb.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozásával komoly szemléletváltás indult el. A beteg immár nem kiszolgáltatott alávetettje az orvosnak, hanem az a személy, aki igénybe veszi az orvos által nyújtott szolgáltatást, amivel lehet elégedett, de joga van elégedetlennek is lenni ezzel a minőséggel, és lehetőséget kapott, hogy panaszát kivizsgáltathassa. Fontos a felügyelet tájékoztatási funkciója is; gondoljunk a várólisták nyilvánosságára vagy az intézmények minősítésére. A felügyelet munkája egyértelműen arra ösztönzi az ellátókat, hogy minél magasabb színvonalú, minél betegközpontúbb ellátást nyújtsanak.
A vizitdíj azt jelképezi, hogy mindannyian felelősek vagyunk egészségünkért, a gyógyulásunkért és az ellátásunkért. Ez nincsen ingyen, és ezt meg is kell becsülnünk, és számon kérhetjük annak minőségét. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy komoly bevételt jelent a háziorvosnak, rendelőnek, kórháznak egyaránt.
A legnagyobb vihart a struktúraátalakítás váltotta ki, a leghevesebb ellenkampány, a legnagyobb ellenállás ezt övezte. Bár az ellenzék megpróbálta megakasztani ezt a folyamatot, az ellátók képviselői előbb-utóbb csak tárgyalóasztalhoz ültek, és partnerek voltak az új ellátási struktúra kialakításában. Bár a Fidesz az aláírás megtagadásával fenyegetőzött, végül mindenki aláírta az új finanszírozási szerződéseket, az obstrukció tehát eredménytelen volt. Itt tartunk ma. És mi következik most?
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha azt akarjuk, hogy az elmúlt időszak küzdelmei, vitái, társadalmi felelősségvállalása ne menjen veszendőbe, tovább kell lépnünk. Az új rendszer ugyan kész, de bizonytalan még; egyrészt azért, mert még nem volt ideje megszilárdulni, bejáratódni, másrészt pedig azért, mert ma is ugyanúgy ki van téve a politika kényének-kedvének, mint korábban. A változáshoz a biztosítási rendszer reformjára van szükség. Ma három elképzelés vetélkedik egymással.
A Fidesz által képviselt „egybiztosítós modell” a régi jó kommunista időket idézi: állam bácsi a köz pénzéből mindenkit ellát. (Domokos László: Szégyelld magad!) Ez a rendszer az elmúlt években nem működött (Domokos László: Kommunista bérenc!), bizonyította, hogy az egy állami biztosító nem valódi biztosító, a politika eszközévé válik, és a költségvetésben pedig fekete lyukat képez.
A szocialisták által képviselt modell egy biztosítót képzelne el a kötelező ellátáshoz, viszont versenyt engedne a kiegészítő biztosítások terén. Nem nehéz belátni, hogy ez valójában a jómódúaknak kedvez. Ezzel azok járnak jól, akiknek van pénzük válogatni a kiegészítő biztosítók ajánlatai között. Az átlag állampolgár, a szegényebbek, az elesettek azonban csak az egy állami és kötelező biztosító szolgáltatásait érhetik el, csakúgy, mint az előző modellben.
Mindezekhez képest a liberálisok javaslata az eredeti liberális elképzelésekhez képest egy kompromisszumos megoldás. Azt mondjuk, tartsuk meg az állami biztosítót, hogy megőrizhessük az általa elérhető biztonságot és a közös társadalmi felelősségvállalást, ugyanakkor engedjük be mellé a versengő biztosítókat, hogy ezek valóban kikényszeríthessék azokat a pozitív változásokat, amelyeket csak a verseny tud hozni. Engedjük meg, hogy azok, akik számára az állami biztosító jelenti a nagyobb biztonságot, azok, akik nem akarnak váltani, maradhassanak. Hiszen az új rendszer ezen javaslat szerint nem tartalmaz kötelező változtatást, kötelező váltást, ők tehát maradhassanak. Akik viszont szeretnének élni ezzel a lehetőséggel, és szeretnének váltani, azoktól miért tagadnánk ezt meg? Ez a javaslat megfelelő törvényi garanciákkal egyaránt szolgálja valamennyi állampolgár érdekeit, egyenlő ellátást képes biztosítani, megszünteti a politikai befolyást, és garantálja a versenyt, hiszen az OEP is egy versenyző szereplővé válik.
Szeretnék emlékeztetni itt arra befejezésképpen, hogy mennyi félelem volt a magán-nyugdíjpénztári rendszerre való átállástól annak idején. Arról volt szó akkor, hogy nem fogják érteni ezt az emberek.
Arról volt szó, hogy nem szabad beengedni a magántőkét erre a területre. És azt látjuk, hogy a liberálisoknak volt igaza: az öntudatos, magáról gondoskodó polgár megtanulta, megértette a magán-nyugdíjpénztári rendszert, ami azóta is kiválóan működik. Hogyan? Versengő, magántulajdonban lévő biztosítók rendszerében úgy, ahogy azt mi szeretnénk most az egészségügyi rendszerben is megteremteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
