BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A beszámolóra, amely előttünk áll, szeretnénk néhány megjegyzést tenni. Az elnökválasztással különösen sokat foglalkozik a 2004-es időszakban. Ez az állapot már a Duna TV létét is veszélyeztette, ahogy olvassuk az elnökségi beszámolóból, és felhívja arra külön a figyelmet, hogy a 2002. és a 2003. év tulajdonképpen nyereséges volt a televízió működése esetében, és a 2004. évre egy olyan műsorváltozást készítettek elő, amely megterhelte a költségvetést, és úgy fogadták el ezt, hogy a régi-új elnök már nem tudott felelősséget vállalni ezekért a dolgokért.
Maga a saját tőke is jelentős mértékben csökkent ebben az időszakban, hiszen 1,8 milliárd forintról 1,3 milliárdra csökkent, mintegy 75 százalékos volt. Ugyanakkor 2004-ben 800 millió forintot kapott a televízió azzal a céllal, hogy korszerűsítse a technikáját, ebből 650 millió forintos értékben ezt a korszerűsítést végre is hajtották. Az egyik kérdésem ehhez kapcsolódna, hiszen a beszámolóból számomra nem volt egyértelmű, hogy az Amerikára és Ausztráliára kiterjedt sugárzás hogyan érintette a televízió működését. Számomra nem volt kiolvasható ebből a beszámolóból, hogy kik és hogyan végezték el ezt a fejlesztést, hiszen az Illyés Közalapítványt is megemlítették, miszerint a jogot vagy a lehetőséget, illetve a finanszírozást ők kapták volna. Elnézést, ha én ezt félreértettem, természetesen szívesen veszem, ha kiigazítanak ebben a dologban.
Az alapító okirat célkitűzését is számba veszik. Ez lényegében úgy foglalható össze, hogy az összmagyarság egészét szolgáló, értékorientált, tájékoztató, szolgáltató és kulturális televízió létrehozása a feladata. Véleményem szerint ennek a feladatának meg is felelt a televízió, nyilván egy egészen más képet és egy egészen más image-et épített fel, mint például a kereskedelmi televíziók, de ez várható is volt a televízió működésétől.
Magát a költségvetést - hogy érzékeljük, mit jelentenek ezek a számok, ez a körülbelül 492-500 millió forintos hiány - akkor értjük meg igazán, ha látjuk a televízió működésének éves kiadását és bevételét is, hiszen 6,5 milliárdos bevétellel és 7 milliárdos kiadással számolt. Ebben az esetben mintegy 8 százalékos hiányról beszélünk, és én is úgy ítélem meg, hogy ez nem egy túlzottan nagy összeg.
Nem ejtettünk szót róla, illetve talán egy picit elsiklottunk az ellenőrző testület véleménye felett, amelyet pontokba szedett össze, és a beszámoló végén zárja a sort. Néhány, azt hiszem, megszívlelendő megjegyzést tartalmaznak ezek a pontok. Néhányat felsorolnék belőlük. Az egyik az, hogy a kuratórium működését kifogásolja a beszámoló, pontosabban azt, hogy egy más összetételű kuratórium fogadja el a költségvetést, és megint egy más összetételű kuratórium számol be erről a munkáról.
A másik ilyen megjegyzés a felelősség kérdése. Szó szerint idézek: a műsorköltségek megalapozatlan növelésével kapcsolatban igazából azt kifogásolja az ellenőrző testület, hogy ezeknek a megállapításoknak nem mentek utána, nem derítették fel kellő mértékben és kellő mélységben, hogy kik a felelősek ezért, és igazából mi volt a veszteség, illetve a megalapozatlan költségek kifizetésének az oka.
A műsorértékeléssel kapcsolatban megállapítja az ellenőrző testület egy-egy műsorról - szó szerint idézi ezt -, hogy a nézők szerették, és hiba volt megszüntetni ezt a műsorszámot - most nem említem meg, hogy melyikről van szó -, és arra hivatkoznak, hogy a közalapítvány nem jogosult a részvénytársaság műsorai, műsorszámai tartalmának meghatározására, illetve értékelésére, és itt hivatkozik a médiatörvény 65. §-ának d) pontjára. Ez valóban többször előfordul a beszámolóban, hogy úgy értékelik az egyes műsorszámokat, hogy kritikusan nem veszik ezt szemügyre, bár több helyen megjegyzik, hogy bizonyos műsorszámok nem feleltek meg az elvárásoknak, ezért meg is szüntették ezeket. Talán erre a jövőben nagyobb figyelmet kellene fordítani.
A Magyar Televízióval van egy kölcsönös és ingyenes archívumhasználat, amelyet - mint ahogy a beszámoló is idézi - közel tíz éve nem tartanak be. Picit itt elbújik a kuratórium a felelősségtől, hiszen azt mondják, hogy elsősorban a parlament a felelős ezért, tehát a parlamentnek kellene intézkednie, hogy ezt az egyezséget végrehajtsák.
(20.00)
Maga az ellenőrző testület azt javasolja, hogy vannak bizonyos lehetőségek, bíróságon is lehet érvényesíteni, és ehhez nem kell külön törvényt alkotni. Tehát ezen a módon is el lehetne járni, és úgy véli, hogy nem kifogás az, ha a jó együttműködést esetleg ez valamilyen értelemben megsérti, és esetleg más úton próbálnak, talán úgy is mondhatjuk, revansot venni a Magyar Televízió részéről, ha a Duna Televízió bírósági útra tereli ezt a kérdést, tehát az archívum ingyenes használatát.
Kifogásolták, és előttem képviselőtársaim többen is megemlítették a nézettséget, hogy amíg a magyarországi nézettségre vannak adatok, úgy a határon túli nézettségről, illetve ezekről a fogadtatásokról nincsenek. Maga a beszámoló a 29-től a 36. oldalig számba veszi ezeket a nézettségi dolgokat, és ezt próbálja bemutatni. Valóban hiányzik ez az értékelés, és jó lenne, ha ezek a következő beszámolóba bekerülnének, hiszen akkor tudjuk, mert a tévé küldetése is így szól elsősorban, amit a beszámolóban is olvashatunk, hogy egy hidat kívánnak építeni a magyarországi és a határon túli magyarság közé, és ezt a kulturális együttes identitást szeretnék kialakítani, ami természetesen számunkra is elfogadható és rendkívül tiszteletteljes tevékenység.
A tulajdonosi ellenőrzést kifogásolja még a testület, itt azt, hogy a felügyelőbizottság ellenőrzéseit a gazdasági ügyekkel kapcsolatban nem szerepeltetik a beszámolóban, illetve nem kellő súllyal, és fölemlítik az ÁSZ megjegyzéseit is. Itt az archívum felértékeléséről van szó, hogy nem történt meg, és mivel a beszámolóból, illetve ebből a megjegyzésből úgy olvastam ki, hogy mind a mai napig, a magam részéről is zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy mit jelent ez a mind a mai napig. 2004-es beszámolóról van szó, és valóban 2007-ben nem történt-e meg még mindig ez az értékelés, ezt nem tudom, de biztos, hogy elnök úr erről tájékoztat.
Végezetül az utolsó pontban az elnökválasztást említik meg, amiben sok esetben pontatlanságokra hivatkoznak, és egy nagyon pontos kronológiai sorrendet sorolnak fel magára az elnökválasztás menetére. Ez valóban így fair és így korrekt, ha ezeket a problémákat ilyen súlyosan kezeljük a televízió működésében, illetve gazdálkodásában, és akkor valóban ezt így kell megtennünk, úgyhogy érdemes ezzel az utolsó 10. ponttal is úgy foglalkoznunk, mert sok tanulságot tartalmaz a mi számunkra.
Elnök úr, köszönöm szépen.
