DR. BÍRÓ SÁNDOR
DR. BÍRÓ SÁNDOR
DR. BÍRÓ SÁNDOR, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Hungária Televízió Közalapítvány mint a Duna Televízió tulajdonosi jogait gyakorló testületnek, közalapítványnak a 2004. és 2005. évi beszámolójáról szeretnék röviden szólni, tekintettel arra, hogy az írásbeli beszámolót már korábban elkészítettük, azt megvitatta a Hungária Televízió Közalapítvány elnöksége, továbbá a társadalmi kurátorokkal kiegészített kuratórium, mind a kettő fórum elfogadta, és az Országgyűlés számára időben be is nyújtottuk. Következésképpen úgy gondolom, hogy nagyon hosszan részletezni talán nem szükséges az előttünk fekvő beszámolókat, tekintettel arra, hogy írásban ezektől eltérni módomban nem áll, illetve pontosabban legfeljebb kiegészítést tudok tenni ezekhez a beszámolókhoz.
Tisztelt Országgyűlés! A Hungária Televízió Közalapítvány két beszámolója, a 2004-es és a 2005-ös a legszorosabban összefügg egymással. Engedtessék meg, hogy talán azokról a Szküllákról és Karübdiszekről beszéljek, amelyeket itt ebben a két évben kerülgetnie kellett a közalapítványnak, és amelyek, őszintén mondom, megkeserítették az életünket, nagyon megnehezítették a munkánkat, illetve adott esetben némi kis örömöt is jelentettek azért számunkra.
Közelebbről. A 2004-es esztendő a nehézségek esztendeje volt, a 2005-ös esztendő a várakozás esztendeje, és az eredmények belső megjelenésének esztendejévé vált. Miért volt nehéz a 2004-es esztendő? Miért keserítette meg az életünket? Nagyon egyszerűen: azért, mert abban az évben lejárt az elnök mandátuma, továbbá lejárt a kuratórium mandátuma, és új elnököt kellett választani egy új kuratórium, pontosabban egy új elnökség élén, jelölni kellett valakit a törvény által előírt kétharmados arányban.
Már most jelzem, hogy az egyik alapvető problémát éppen a jelölés nehézsége, az elnök megválasztása, a menedzsment megválasztása jelentette, tekintettel arra, hogy a közalapítvány nem tudta meghosszabbítani a korábbi elnök mandátumát újabb négy évre, mivel a kétharmados arányt nem sikerült előállítania. Noha az elnök korábban mindent megtett annak érdekében, hogy valamilyen módon továbbra is irányíthassa a Duna Televíziót, a helyzet azonban az, hogy bármennyire is új műsorszerkezetet és igen költséges műsorszerkezetet, új műsorstruktúrát kívánt megvalósítani és jó részben meg is valósított, azért ennek ellenére a közalapítvány elnöksége nem támogatta az elnök mandátumának a minden további nélküli meghosszabbítását, hanem helyette új pályázat kiírását és a pályázatok elbírálását tartotta célszerűnek.
Igen ám, csak ez 2004-ben jelentős költségvetési hiánnyal is együtt járt. Tekintettel arra, hogy a menedzsment egy új műsorstruktúrát, amelyet maga a közalapítvány is szívesen látott volna, egy nézettebb, egy hasznosabb vagy talán érdekesebb és a közönség igényét jobban kielégítő műsorstruktúrát akart megvalósítani, rendkívül költséges eszközökkel, ennek az eredménye az lett, hogy a 2004-es üzleti tervet a Duna Televízió 460 millió negatívummal, passzívummal fogadta el, azzal, hogy félévben természetesen meg fogja vizsgálni, hogy ez a hiány ne legyen nagyobb, utána fog nézni, és meg fogja állítani, ha esetlegesen romlás következik be.
Őszintén meg kell mondanom, nem volt alaptalan az a remény, hogy a 460 millió forintos hiányt sikerül majd kigazdálkodni, és az új műsorokban majd csillogóan visszaköszön számunkra mindaz, amit a korábbi elnök elképzelt, hiszen ígéretet kapott a közalapítvány is, illetve a menedzsment is arra, hogy az Országgyűlés rendkívüli támogatás címén bizonyos összeget, 800 millió forintot meg fog ítélni és át fog adni. A 800 millió forint meg is érkezett 2004 folyamán, azonban struktúraátalakítás címen érkezett meg. Szeretném hozzátenni, hogy az utolsó fillérig pontosan elszámoltunk már 2005-ben erről a 800 millió forintról, de mégis említést érdemel, hogy struktúraátalakításra, műszaki fejlesztésre, két tudósítói pont kiépítésére, tehát brüsszeli és marosvásárhelyi tudósítói pont kiépítésére, valamint 100 millió forintot pedig a létszámcsökkentésre, jelentős létszámstruktúra-átalakításra használt el a Duna Televízió. Tehát a műsorok által felemésztett összeget pótolni ebből nem lehetett.
Ennek eredménye lett az, hogy a 2004-es évet a Duna Televízió nem is 460 millió, hanem 518 millió forintos hiánnyal zárta, figyelembe véve azt is - és ennek okát is rögtön mondom -, hogy nem sikerült elnököt választanunk sem szeptemberben, sem októberben, és csak 2005. február végén sikerült a menedzsmentnek egyértelmű, a jogosítványaival felruházott elnököt adnunk. Ennek eredményeképpen egy triót nevezett ki az elnökség, hogy egy ügyvezető alelnök és két másik alelnök közösen irányítsák addig a Duna Televízió feladatait, és segítsenek megoldani a problémákat. Ennek az eredménye az lett, hogy liberum vetót biztosítottunk számukra, tehát ez azt jelentette, hogy bármelyik vétót emelhetett bármelyik döntése ellen. Tessék elképzelni, nem akarok rossz hasonlatot mondani, de kicsit úgy működtünk, mint a lengyel parlament, annak idején, nem most - nem akarom bántani -, évszázadokkal korábban. Igazában véve döntést elérni annak érdekében, hogy a hiány lefaragódjon, nem lehetett.
2005 februárjában sikerült elnököt választani. Az elnök elsőrendű feladata volt a hiány lefaragása és megszüntetése, továbbá egy új műsorpolitika kialakítása. Szeretném előrebocsátani, hogy a 2005. év ebből a tekintetből sikeresen zárult, tekintettel arra, hogy az 518 millió forintos hiányt 2005. december 31-éig 16 millió forintos pluszszaldóval tudtuk zárni, ez gyakorlatilag nullszaldós, hiszen 16 millió ebben a tekintetben nem volt jelentős, de felszámolta a menedzsment a hiányt, a Duna Televízió azóta is nullszaldóval működik. Már most szeretném azt mondani, és minden okom megvan rá a 2006-os mérlegeink főösszegeinek ismeretében, hogy a Duna Televízió gazdálkodása megint nullszaldós lesz. Tehát gyakorlatilag és elméletileg sem keletkezik hiánya.
Miből származott ez a pénzügyi pozíciójavulás? Elsősorban 350 millió forinttal a saját műsor gyártására fordított költségeket sikerült csökkenteni, így műsorszerkezet-átalakítással, a gyártási költségek racionalizálásával - rendkívül sok filmet sugároz a Duna Televízió, ezek szinkronizálási költsége óriási -, a szinkronizálási költségek szinten tartásával, pontosabban tervezett mértékének betartásával és nem utolsósorban a csoportos létszámcsökkentéssel. Nevezetesen azzal, hogy 92 főtől a Duna Televízió megvált, pontosabban 10 főnek minőségi cserével, 82 főnek pedig felmondással megszüntette munkaviszonyát. Ily módon a fel nem osztható központi bérköltségek jelentősen csökkentek.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a nehéz évben, 2004-ben is és 2005-ben is a Duna Televízió pénzügyi helyzetét a stabilitás jellemezte. Soha nem hozta a magyar állam költségvetését olyan helyzetbe, hogy tőkeinjekcióval, utólagosan átadott valamilyen pénzeszközzel lehessen vagy kelljen életben tartani. Minden egyes alkalommal időben kifizette az adóját és az összes állami járulékot, ami ezzel együtt járt. Tehát az állam számára sem tartozott semmivel sem.
(18.50)
Végül is ebből az egészből a tanulság kettős. Egyrészt a saját számunkra és a tisztelt Országgyűlés számára is azért mondom, mert törvényalkotás következhet, médiatörvény-módosítás, sok minden egyéb bekövetkezhet, de nagyon szeretném hangsúlyozni azt, hogy a médiatörvényt végre lehet hajtani, csak a végrehajtáshoz konszenzus kell, közös megegyezés és jóindulat. Elég hosszú időt vett igénybe a Duna Televízióban mindez, amíg meg nem találtuk a közös hangot, és nem sikerült valamilyen módon megoldani ezt a vezetési válságot. Még annyit, hogy a szabályozatlan elnökválasztás eljárási tekintetben teljesen lehetetlen helyzeteket hoz létre. Nem mondja meg a törvény, hogy mi történjen akkor, ha valakit nem hosszabbítanak meg, de ugyanakkor újat se tudnak helyette választani, hány alkalommal lehet újabb és újabb pályázatokat kiírni, hány alkalommal lehet még húzni az időt arra való tekintettel, hogy majdcsak lesz valami megoldás. Sajnos ezeknek a szabályai a jelenleg hatályos médiatörvényben kidolgozatlanok.
Szeretném végül megjegyezni azt is, hogy a másik nagy probléma pedig a médiafinanszírozás zavara. Nagyon jól tudjuk, hogyan történik a médiafinanszírozás: az állam átvállalta a médiafinanszírozást, most már nincsenek ezek a korábbi készülékhasználati díjak, de a korábbi, úgynevezett készülékhasználati díjakat - hadd mondjam régi nevén, előfizetési díjakat -konzerválja a jelenlegi megoldás. Nevezetesen, amikor bevezetésre került az átvállalás, akkor a Magyar Posta saját bevallása szerint 65 százalékát tudta beszedni az előfizetési díjaknak vagy készülékhasználati díjaknak, teljesen mindegy, és ez a 65 százalék megy azóta is tovább.
Tisztelt Országgyűlés! A 2004-es nehézségekből - amelyek a mi hibáinkból is vagy pontosabban abból adódtak, hogy nem tudtunk elnököt választani, nem tudtunk stabilitást nyújtani - elég nehezen, de 2005-re a Duna Televízió azért fényesen kiszabadult ezzel a pozitív szaldójával együtt.
Szeretnék néhány szót szólni arról, hogy az alapító okirat célkitűzéseinek mennyiben felelt meg a Duna Televízió ezekben az években, ebben az időben milyen módon valósította meg a médiatörvényben előírt szabályokat a közszolgálatiság helyzetét illetően.
Alapvetően a célkitűzés a Duna Televízió esetében az, hogy az összmagyarság egészét szolgáló, értékorientált, tájékoztató, szolgáltató és kulturális televízió legyen és ilyen műsorokat sugározzon. Mind 2004-ben, de még inkább 2005-ben, úgy gondoljuk, a magyarság múltját, jelenét és jövőjét alakítva készültek a műsorok, a tudásjellegű társadalom és az európai integrációs célkitűzések megvalósításáról szóltak döntő módon.
Ami a közszolgálati műsorszolgáltatás helyzetét illeti, rendkívül hosszan és régóta vitatott, hogy mit kell közszolgálatiságon érteni, ezen el lehetne meditálni, de nem kívánok ezzel foglalkozni. A Duna Televízió alapító okirata egyértelműen kimondja, hogy a sokoldalúság, hitelesség, tárgyilagosság, vélemények, nézetek sokféleségének biztosítása, személyiségi jogok tiszteletben tartása, a pártatlan tájékoztatás és az anyanyelv ápolása az alapvető feladat. Ennyi feladatnak egyszerre megfelelni nagyon nehéz, azt hiszem, ezt senki nem is vitathatja, mert ami valakinek pártatlan, azt lehet, hogy más, akivel szemben valamilyen híradást közvetítenek, már nem pártatlannak fogja érezni. Önmagában véve eldönteni, hogy mennyire volt valami pártatlan és mennyire nem, rettenetesen nehéz.
Annyit szeretnék itt megemlíteni, hogy 2005-ben az ORTT-hez kettő, azaz kettő darab panasz érkezett a Duna Televízió ellen. Ebből a két panaszból egyet visszavont a panaszoló, egyet pedig az Országos Rádió és Televízió Testület nem tudott elfogadni. Úgy gondolom, hogy ezzel sok minden tekintetben előbbre léptünk.
A közszolgálati előírásokat is a Duna Televízió nagyjából-egészében, inkább egészében megvalósította. A médiatörvény pontosan meghatározza azt, hogy milyen előírásoknak kell érvényesülniük ahhoz, hogy közszolgálatiságot lehessen megállapítani. Így például a teljes műsoridő 50 százaléka legyen európai, a Duna Televízió esetében ez 91 százalék; a teljes műsoridő 34 százaléka legyen magyar, a Duna Televízióban ez 66 százalékos volt 2005-ben; 10 százaléka a műsoroknak öt évnél nem régebbi, ez 20 százalék fölött volt a Duna Televízió esetében.
Amit nem sikerült megvalósítani: a médiatörvény egyértelműen előírja a fő műsoridősávokat, de ezeket a fő műsoridősávokat betartani a Duna Televízió nem tudta, ma se tudja, tekintettel arra, hogy a határon túl, tehát a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarság számára kell alapvetően vagy döntő módon elsősorban műsorokat készíteni. Ami Magyarországon 6 óra vagy 7 óra, az Erdélyben már egy órával több, és ha még keletebbre megyünk, akkor még több, tehát úgy kiválasztani a fő műsoridőt, hogy a fő nézettség tekintetében az mindenütt megfelelő legyen, nagyon nehéz.
Tisztelt Országgyűlés! 2005-ben árvíz volt Erdélyben, Székelyudvarhelyen, és a Duna Televízió pár hét alatt 100 millió forintot gyűjtött össze az árvízkárosultak megsegítésére. Beszél a nézettségről a két írásbeli anyagunk, továbbá újabb felméréseink is beszélnek a nézettségről. Szeretném azt kérdezni, hogy nézett-e az a televízió, amelyik 100 millió forintot tud egy-két hét alatt összeszedni árvízkárosultak számára. Ha nem lenne eléggé nézett vagy nem lenne nézett, akkor ez a 100 millió forint sose jött volna össze.
Örök probléma egyébként az érték és a nézettség kérdése, egymáshoz való viszonya. Ezt eldönteni, hogy most az érték fontosabb-e vagy a nézettség… - persze, hogy az érték, de mindent el kell követnünk, hogy az értéket nézzék és kövessék is a nézők. Ezt olyanformán és olyan módon kell előadnunk, hogy a nézettség azáltal ne csökkenjen, hogy igényesebb művészeti tevékenység, művészeti műsorok kerülnek előadásra.
Tisztelt Országgyűlés! Még sok mindenről kellene beszélni, a műszaki fejlesztés állapotáról, ami a Duna Televízió esetében 70-80 százalékos avultságot jelent, hiszen a médiafinanszírozásban nincs kiemelve a fejlesztésre fordítható összeg, következésképpen abból az összegből, amit kapunk, elkülönít a menedzsment, illetve az elnökség műszaki fejlesztésre, amennyit tud, de ez rettenetesen kevés.
Továbbá szeretném elmondani azt is, ami a közalapítvány működését, gazdálkodását illeti: a HTVK az összes bevételének - tehát amennyit a Hungária Televízió Közalapítvány bevételként az államtól kapott, bárhonnan kapott - 98 százalékát fordította 2004-ben és 2005-ben is a Duna Televízió finanszírozására. Ez azt jelenti, hogy a 151 millió forintból 143 milliót a saját működésére és 8 milliót pedig annak rendje és módja szerint átadott a Duna Televíziónak - a médiatörvénybe foglaltak szerint - műsorgyártásra, illetve szabad felhasználásra.
Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló, hogy lesznek hozzászólások, ha majd lehetőséget kapok, hogy válaszoljak, akkor azt előre is megköszönöm, és akkor még szeretném elmondani a továbbiakat is.
Köszönöm szépen, az időm letelt, most abba kell hagynom. (Taps.)
