TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan azt Schiffer képviselő úr az előbb elmondta, március 21-én a kulturális és sajtóbizottságban lezajlott a Hungária Televízió Közalapítvány 2004-es és 2005-ös beszámolója feletti vita, ő ismertette az eredményt is. Az általános vitára való alkalmasságra a bizottság egyhangúlag igennel szavazott, ami az elfogadásra való javaslatot illeti, ott pedig a kormányoldallal szemben az ellenzék tartózkodik, és ilyen módon nem fogadja el a két éves beszámolót. Ennek az indoklását röviden, a bizottsági ülésen elhangzottaknak megfelelően igyekszem elmondani.
Minden kétséget kizáróan a Hungária Televízió Közalapítvány, illetve az általa tulajdonolt Duna Televízió Zárt Részvénytársaság a magyar médiarendszernek az egyik legfontosabb intézménye, tekintettel arra a történelmi helyzetre, amelyik egyrészt a trianoni békekötés következtében, másrészt pedig az első világháború utáni, majd a második világháború utáni, illetve az 1956-os forradalom utáni emigráció következtében igen jelentős számú, a magyar nemzethez tartozó személyt juttatott abba a helyzetbe, hogy a határon kívül helyezkednek el. A Duna Televíziónak az a célja, hogy ezeket a nemzetrészeket, illetve személyeket és csoportokat megtartsa a magyar nemzethez tartozásban, és a magyar nemzethez, a magyar kultúrához kapcsolódó öntudatukat, tudatukat, ismereteiket folyamatosan táplálja, ez adja ezt a fontosságot.
Abban is jól interpretálta Schiffer képviselő úr a bizottságban elhangzott véleményt, hogy úgy gondoljuk, hogy nagyjában-egészében a Duna Televízió ezeknek a feladatoknak eleget tesz, a tevékenységükben azonban és magában a szituációban merültek fel olyan dolgok, amelyek lerontják vagy meggyengítik ennek az állításnak vagy véleménynek az erejét.
Schiffer képviselő úr is említette, mindenki említi, én sem tudom megállni, hogy ne említsem, hiszen a bizottságban elhangzott, hogy a 2004-es és 2005-ös esztendőkről tárgyalunk. Magában a 2004-es beszámolóban, a 2004-es beszámoló 14. oldalán is olvasható, hogy azok a viszonyok vagy azoknak a viszonyoknak egy része, amelyekről a 2004-es beszámoló ír, már nem állnak fenn, ennek következtében olyan iratokról vitatkozunk - ez a 2005-ösre is igaz -, amelyek mögül a valóság vagy a valóságnak egy része - ezt egészen pontosan nem is tudjuk megállapítani, hogy mekkora része - kimozdult, és már nincs ott az iratok mögött.
Ami a 2004-es és a 2005-ös tevékenységét illeti a Duna Televíziónak, illetve a Hungária Televízió Közalapítványnak, mindkét esztendőben sikerek és ugyanakkor bizonytalanságok, viszontagságok jellemzik ezt a tevékenységet. A 2004-es esztendőre vonatkozólag hallottuk Bíró Sándor elnök úrtól, hogy itt az elnökválasztás körüli viszontagságokról van szó.
Azt kell mondani azonban, hogy bár a látszat az, mintha kizárólag a médiatörvény volna a ludas abban a nehéz helyzetben, ami kialakult, én úgy gondolom - és itt nemcsak az elnökválasztás körüli nehéz helyzetről, hanem a Duna Televízió tevékenységében megjelenő nehéz helyzetről beszélek -, hogy erről bizonyos mértékig a kuratórium, a kuratórium elnöksége és a még hivatalban lévő vezetői vagy vezetője a Duna Televíziónak egyaránt tehet. De természetesen a médiatörvény is ludas annyiban, amennyiben nem egyértelmű szabályokat állapít meg, vagy éppen nem is állapít meg szabályokat arra a bizonytalan helyzetre, amikor az elnök, mandátuma lejárván, leköszön, és az új elnököt még nem sikerült megválasztani.
Ebből a helyzetből is folyik az a hatalmas hiány, amelyet a 2004-es esztendő produkált, és ugyanakkor jelentős az a struktúraváltás is, amely a műsorokban bekövetkezett. Ez a beszámolókból kitűnően kétirányú legalábbis: az egyik, hogy olyan új műsorstruktúra lépett életbe, amely költségesebb a korábbinál, ugyanakkor igen jelentős mennyiségű kulturális, tudományos, művészeti és vallási műsor megszűnt, és ezzel - hogy úgy mondjam - színtelenebbé vált a műsorstruktúra.
2004-ről 2005-re a nézettségben sajátos változás következett be: miközben a beszámolók egyértelműen a nézettség növekedéséről számolnak be, ugyanakkor az Országos Rádió és Televízió Testület 2004-es és 2005-ös beszámolójában a Duna Televízió hírműsoraival, illetve a Duna Televízió politikai jellegű magazinműsoraival kapcsolatban a nézettség jelentős csökkenését konstatálhatjuk. Ez megint egy olyan tényező, amelyik a Duna Televízió tevékenységével kapcsolatban kételyeket ébreszt.
A 2005-ös tevékenységben két igen jelentős eredmény tűnik fel: az egyik jelentős eredmény, hogy az előző évi hiány megszűnt, és egy kismértékű nyereséggel zárták az évet; a másik jelentős eredmény, hogy a Duna Televízió nézettsége jelentős mértékben megnövekedett. Mind a két eredménnyel kapcsolatban azonban, ha tüzetesen tanulmányozzuk a beszámolókat, akkor bizonyos értelmezések merülnek fel.
Az egyik a költségvetési hiány lefaragásával kapcsolatos, ahol kiderül, hogy egyrészt pályázati elmaradások, másrészt pedig műsormegszüntetések állnak, részben ezek állnak a költségvetési hiány lefaragása mögött, a másik irányban pedig egy olyan műsorstruktúra-változás eredményezte a nézettségnek a növekedését, amelyik a Duna Televízió egész műsorszolgáltatásának a jellegét némileg a bulvárosodás irányába tolta el, és ennek következtében nem a Duna Televízió eredeti feladata irányában való változás hozta a döntő nézettségnövekedést, hanem sorozatműsorok, déltájban vetített olasz szappanopera és így tovább.
Ez mindenesetre azt mutatja, hogy a Duna Televízió gazdaságilag talpra állt, a nézettségét növelte, de azt a bizonyos problémát, amit az elnök úr felvet, és amit mind a két beszámoló tartalmaz, hogy tudniillik a nézettség és az érték konfliktusát hogyan kell megoldani, mintha a 2005-ös esztendőben a nézettség javára dőlt volna el ez a konfliktus, és gyengült volna a Duna Televíziónak az eredeti tevékenységre vonatkozó ráirányulása és tevékenysége.
(19.10)
Voltaképpen ezek voltak a bizottsági ülésen elhangzott legfontosabb érvek.
Még egy fontos dolgot szeretnék ehhez hozzátenni azonkívül, hogy mind a két beszámoló a médiatörvény erőteljes kritikáját tartalmazza, úgy gondolom, hogy jogosan, és ebben egyetértek az előterjesztővel. Egy másik megjegyzésem is van; ez a bizottsági ülésen nem hangzott el, de most kimondom: egyik beszámolóban sincsenek olyan közönségmérési adatok, amelyek a határon túli nézettségre vonatkoznának, ezért tulajdonképpen az eredeti feladat teljesülésének ez a legfontosabb ellenőrzési eszköze hiányzik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
