CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Nemrégiben az Ecostat egyik felmérése került a kezembe, amelyben magyar vállalkozások fejtik ki véleményüket a rejtett gazdaságról és annak visszaszorítási lehetőségeiről.
A vállalkozások véleménye szerint a feketefoglalkoztatás és a számla nélküli szolgáltatás képezi a rejtett gazdaság előfordulási arányának több mint kétharmadát. A felmérés azt is megállapítja, hogy az illegális gazdaság súlyának csökkentésére irányuló erőfeszítések az elmúlt években csekély eredményt hoztak. A válaszadók döntő többsége a rejtett gazdaság visszaszorítását elsősorban a vállalkozások adó- és járulékterheinek mérséklésében, másodsorban az ellenőrzések, szankciók szigorításában látja.
Tisztelt Miniszter Úr! Nem ismerősek önnek ezek a mondatok? Azt hiszem, abban megegyezhetünk, sem az elemzés készítőiről, sem a magyar vállalkozásokról nem állítható, hogy Fideszhez közeliek lennének, vagy pártpolitikai érdekek motiválnák őket gazdaságpolitikai kérdésekben. Ők csupán a vállalkozásukból korrekt piaci versenyben, tisztességes jövedelemre szeretnének szert tenni. Nekünk, törvényalkotóknak pedig az a feladatunk, hogy az ehhez szükséges jogszabályi feltételeket megteremtsük.
De hogy is állunk ezzel ma? Magyarország jelenlegi kormánya - a vállalkozásokkal ellentétben - nem a terhek csökkentésében, hanem éppen ellenkezőleg: azok folyamatos emelésében látja a kiutat. Olyan présbe szorítja azokat, akik még tudnak és akarnak vállalkozni, amiből csak illegális eszközök igénybevételével lehet szabadulni. Ezt viszont az ellenőrzések szigorításával kívánja büntetni, így a kör bezárul.
Abban, hogy ellenőrzésekre szükség van, nincs közöttünk vita, de ennél sokkal fontosabb, hogy olyan gazdasági környezetet teremtsünk, amelyben sem a munkaadónak, sem a munkavállalónak nem érdeke az illegális foglalkoztatás.
Ennek kapcsán az alkalmi munkavállalói kiskönyv példája jut eszembe. Ameddig 1500 forint napi bér mellett közel ugyanannyi közteherjegyet kellett megfizetni, a munkaügyi kirendeltség vezetőjeként hiába vártam volna el az illetékes ügyintézőtől, hogy növekedjen a kiadott AM-könyvek száma, mert a kiskönyv sikere elsősorban nem rajta múlt.
Amikor a jogalkotó a befizetési kötelezettséget harmadára, ötödére csökkentette, az eszköz azonnal sikeres lett, ráadásul az állam ebből származó bevétele egy év alatt megduplázódott.
Jelen esetben sem a munkaügyi felügyelők számának folyamatos növekedésében látom a probléma megoldását. Bármennyire is sikeres lesz a számok tükrében a felügyelőség munkája, az illegális foglalkoztatás elleni küzdelemben legfeljebb csatát nyerhet, mert az igazi eszköz nem az ő kezében, hanem a mi kezünkben, a törvényalkotók kezében van.
Tisztelt Miniszter Úr! Ön hogyan látja a kialakult helyzetet? Nem gondolja, hogy érdemes lenne a gazdaság szereplőinek véleményére hallgatni? Várom megtisztelő válaszát.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
