DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Több százezer emberről van szó, ők a rokkantsági nyugdíjasok. Ez idő szerint a rokkantnyugdíjasok száma megközelíti a 800 ezer főt, kis túlzással azt mondhatnánk, fél Budapest, és csaknem 60 százalékuk, 460 ezer ember a nyugdíjkorhatár alatt van. (Folyamatos zaj.)
Joggal vetődhet fel: a koruk szerint (Az elnök csenget.) legkevésbé sem idős embereknek ezzel lezárult a pályájuk? Mindent elkövettünk értük, vagy pedig a társadalom leírta őket? Nézzük, hogyan lesz valakiből rokkantnyugdíjas! Sajnálatosan megbetegszik vagy megsérül, munkaképességét elveszíti, és miután kellő járulékfizetési idővel rendelkezik, él a nyugdíjazás lehetőségével vagy belekényszerül, vagy a munkanélküliség elől oda menekül, és van olyan is, aki mindezzel visszaél.
Sokak előtt ismert a leszázalékolás vagy köznapi kifejezéssel élve a rokkantosítás folyamata, hogy súlyossági fok szerint 1-es, 2-es és 3-as csoportba sorolják az ellátásba kerülőket. A legenyhébb a 3-as fok, ide tartoznak azok, akik a jelen minősítési rendszer alapján munkaképességük 67 százalékát vesztették el, ők 380 ezren vannak.
És tegyük fel a kérdést, hogy vajon a jelenlegi minősítési rendszer abból indul-e ki, hogy az egyénnek milyen kiesést okozott a munkájában a baleset, a betegség, hogy milyen képessége maradt meg ezek után. Megvizsgálja, hogy milyen lehetősége, mondhatnám, jövője van az illetőnek? Hát nem, kedves képviselőtársaim, erről szó nincsen! Egyszerűen az egészséges ember szervezetét 100 százaléknak véve, egy fogyatkozási táblázatban megadott százalékokat összeadva alakul ki az eredmény. Csak a példa kedvéért: egy gyomorfekély 15 százalék, visszeres lábak 10 százalék, bokatörés ízületi károsodással 20 százalék, magas vérnyomás 15 százalék, az annyi mint annyi, és ennek eredményeként vagy rokkant lesz, vagy nem.
Azt egyáltalán nem vizsgálják, hogy egyébként mi a munkája az illetőnek, és hogy abban az egészségkárosodása ellenére vagy azzal együtt tud-e tovább dolgozni, vagy hogy milyen körülményeket kell őhozzá igazítani, hogy a lehető legkisebb megrázkódtatással tudja folytatni megszokott életmódját. Hiányzik az a komplex szemlélet a rendszerből, amely az embert és munkáját együtt tekinti egésznek, azaz száz százaléknak. És a jelenlegi minősítési rendszerről pedig azt is sokan tudják, hogy - finoman szólva - nem mindig elfogulatlan a százalékoló bizottság.
És hogyan tovább a leszázalékolás után? A rokkantnyugdíjasok egy része, aki teheti és talál munkát, dolgozik az ellátása mellett, azaz rehabilitálja magát. És nemcsak azért, mert a rokkantnyugdíjból megélni vagy akár egy családot eltartani bizony nem egy könnyű feladat, hanem azért is, mert az addig munkát végző, a társadalomnak, a környezetének szerves részeként aktív életet élő, fiatal embernek nem lehet egyedüli életcélja, hogy otthon ülve havonta egyszer várja a pénzes postást, így hát munkát keres magának, de jelen szabályok miatt legtöbbször feketén dolgozik.
Ha kitekintünk más uniós országokra, akkor azt látjuk, hogy nálunk, Magyarországon nem a rokkantellátásba bekerülők magas száma a probléma, sokkal inkább a rendszerből kikerülők rendkívül alacsony száma okozza a problémát. Ennek oka viszont az is, hogy nincsenek ma nálunk használható, a rokkantság megelőzését vagy annak enyhítését szolgáló rehabilitációs szolgáltatások, és amint az imént már a minősítési rendszerről szóltam, hogyha az nem megfelelő, akkor az arra épülő rendszer sem lehet jó.
A kormány még tavaly ősszel elfogadott egy határozatot, amely kimondja, hogy ezen ellátások rendszerét úgy kell kialakítani, hogy az aktív korú személyek közül csak azok részesüljenek rokkantsági nyugellátásban, akik teljes értékű munka vállalására rehabilitációval sem tehetők képessé. A javaslatot még nem tárgyalja a parlament, de a média és így az emberek érdeklődését már felkeltette ez a hír, és ezért tartom fontosnak, hogy most szóljunk erről a valóban százezreket érintő kérdésről.
Tudni kell, hogy van a rokkantnyugdíjazás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vagy a munkanélküliség választása mellett egy harmadik lehetőség, és ez a rehabilitációs járadék.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
