KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Az ön helyzetleírása precíz és körültekintő, pontosan írja le azt a helyzetet, ami nagy kihívás nemcsak annak a sok százezer embernek, aki ma különféle rokkantellátásokban van, ráadásul aktív korban van ezekben az ellátásokban, hanem nagy kihívás a társadalom egésze számára is, amely természetesen aktív korban ennek a költségeit állja, tehát a többség számára is.
További érvekkel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy itt valóban egy átfogó változtatást kell tegyünk, amire készülünk, és aminek a műhelymunkáiról ad hírt a média, egyébként helyesen, pontosan a közfigyelmet is felkeltve, illetve a felkészülés lehetőségét is megteremtve. Ma Magyarországon az aktív korúak aktivitási rátája mintegy 57-58 százalékos, tehát ennyien dolgoznak, illetve állnak sorba munkáért, miközben ez Nyugat-Európában 64-65 százalékos, és természetesen mindannyiunk törekvése, hogy többen legyenek, akik saját munkájukból boldogulnak, többen legyenek azok, akik a közterheket a vállukon viselik.
(13.10)
Van két jelentős nagy társadalmi csoport, ahol rendkívül alacsony az aktivitás, és annak a lehetősége is korlátozott. Az egyik a romák, akik körében mintegy 10 százalékra becsült a foglalkoztatás, az aktivitás szintje, és hasonló ez ma a megváltozott munkaképességűek körében is. Nyilvánvaló mind a két esetben: a megváltozott munkaképességűek körében az egészségügyi rehabilitáció, a képzés, a célzott foglalkoztatás, tehát egy komplex szolgáltatásrendszer, a másik társadalmi csoport, a romák esetében pedig első helyen a képzési hátrányok leküzdése, tehát képzés, szociális komplex és egyéb kulturális támogatások szükségesek a szó széles értelmében ahhoz, hogy startvonalra állhassanak, és nyilvánvalón persze a támogatáson túl új érdekeltség, hogy akarják is tenni, és a befogadó környezet erre ösztönözzön.
2002 óta jelentős lépéseket tettünk, de ez még mindig nem megnyugtató. 2002 óta ugyanis mintegy 150 ezer fővel csökkent Magyarországon a hivatalos megfogalmazás szerint az inaktívak száma, tehát az elsősorban segélyből élők száma, ráadásul úgy, hogy ez a szám az elmúlt évben mintegy 45-50 ezer fővel gyarapodott. Magyarán: bővült azok köre, akik a munkájukból tartják el magukat, nem segélyre rendezik be az életüket. Tehát jó irányba haladunk, de ebben a két társadalmi csoportban külön lépéseket is kell tenni.
A megváltozott munkaképességűek körében - ahogy ön is utalt rá - más országokban bizony lehetséges 30-50 százalékos aktivitás, foglalkoztatás is. Nálunk ez - ahogy említettem - 10 százalékos mértékű, és nyilván egyrészt azért, mert keveseket támogatunk abban, hogy kitörjenek ebből a helyzetükből direkt rehabilitációval, célzott támogatással, másik oldalról pedig jelentős a be nem jelentett foglalkoztatás ebben a körben. Mind a kettő érdekében tenni szeretnénk.
Az a komplex rehabilitációs rendszer, amit több éven keresztül szeretnénk felépíteni, európai forrásokból mintegy 60 milliárdos fejlesztést jelent a szolgáltatások és az intézmények fejlesztésében, hiszen nagyon sok eszköz, pénz, paripa, fegyver, erőfeszítés kell ahhoz, hogy személyesen is tudjunk tízezreknek segíteni. Másik oldalról meg az kell, hogy a szakmai kiindulópont - ahogy ön is említette - megváltozzon, hogy ne a sérülés mértékét, hanem a megmaradt munkaképességet és annak a fejleszthetőségét állapítsák meg azok a szervezetek, szolgáltatók, amelyek ezzel kell hogy foglalkozzanak, alapvetően az OSZI bázisán, ennek a szervezetét és működését átalakítva a rehabilitáció irányában, foglalkozás-egészségügyi, orvosi és foglalkoztatási rehabilitációs szakemberekkel kiegészítve a tevékenységét.
Ahogy említettem, ez a szolgáltatás, ami tehát mindazok számára, akiknek megmaradt munkaképességük van, ez komplex szolgáltatás, fokozatosan lép be terveink szerint először az újonnan problémával rendelkezőkre, később pedig azokra, akik már évtizedes módon ezzel a hátránnyal küzdenek, hogy tízezrek végre az alacsony színvonalú rokkantnyugellátásból átkerülhessenek a munka világába, ami a nagy közösségnek és számukra is jó, hiszen új szuverenitást teremt a munka piacán ezeknek az embereknek.
Summa summarum, azt kell mondjam önnek, hogy növekszik elsősorban a munkavégzés okán a társadalmi haszon, és természetesen ebből a nagy közösség számára is megtakarítások keletkeznek, de ami igazán fontos, az a szuverenitás megteremtése sok tízezer embernek.
Köszönöm, elnök asszony a figyelmét. (Taps az MSZP soraiban.)
