DÉR ZSUZSANNA
DÉR ZSUZSANNA
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a késői órán egy nagyon rövid sétára invitálom önöket: egy sétára az alapokhoz. Számomra az alapokat a Magyar Köztársaság alkotmánya jelenti, amely önálló fejezetet szentel az alapvető jogoknak és kötelezettségeknek. Többek között kimondja a Magyar Köztársaság alkotmánya, hogy minden gyereknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
Nagyon fontosnak tartom a „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégia elfogadását, hiszen e stratégia III. fejezete éppen az alkotmányban foglalt alapjog megvalósítását szolgálja. Ez a stratégia egy generáció felnőtté válásának ideje alatt három átfogó célt kíván elérni, mégpedig hogy csökkenjen, méghozzá jelentős mértékben a gyermekek és családjaik szegénységének aránya, ezzel egyidejűleg közeledjenek egymáshoz a gyermekek továbbtanulási esélyei, életkilátásai. Azonos jelentőségű, azonos rangú átfogó célként fogalmazza meg a stratégia, hogy szűnjenek meg a gyermeki kirekesztés, szegregálás és mélyszegénység szélsőséges formái, csökkenjen az életesélyeket romboló devianciák előfordulása. A harmadik átfogó cél pedig, hogy alapvetően alakuljon át az intézmények és szolgáltatások működési módja és szemlélete. Igen, átfogó célként fogalmazza meg a nemzeti stratégia, hogy ezeknek az intézményeknek és szolgáltatásoknak a mainál sokkal nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a gyermekek képességeinek kibontásához, ahhoz, hogy felnőttként értelmes tevékenységek révén, teljes jogú polgárként kapcsolódjanak be a társadalom életébe.
Úgy vélem, nincs közöttünk vita az átfogó stratégiai célokban. Egyetértünk abban, hogy szükség van a családi életre nevelésre, az etikai oktatásra, nevelésre. De ne felejtsük el, az alkotmány azt is alapjogként rögzíti, hogy a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. Pelczné Gáll Ildikó javasolta, hogy vezesse be az Országgyűlés a családi adózást. Emlékeztetem önöket, az alkotmány azt is leszögezi, hogy minden természetes személy köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Meg kívánom jegyezni, ez az alapvető kötelezettség azt is jelenti, hogy aki képessége, képzettsége, tehetsége folytán úgymond tehetősebb, az vállaljon nagyobb terhet a társadalmi feladatokból. És ez nem függ, nem függhet a családnagyságtól. Ne kapjon adókedvezményt az, akinek olyan nagyságú a jövedelme, amiből kedvezményt lehet igénybe venni, és ne essen el a kedvezményektől az, aki csak szerényebb jövedelmet tud önmagának előteremteni. Arról nem is beszélek, hogy ebben a konstrukcióban hol marad a nagyon sokat emlegetett szolidaritás, az elesettek segítése, felzárkóztatása.
Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy most az egyszer ne aktuális pártpolitikai erényt kívánjanak kovácsolni javaslataikból, hanem valóban próbáljunk meg a gyermekek jólétéért tenni, azért, hogy valóban jobb legyen a gyerekeknek. A gyermek és a társadalom jövője lebegjen valamennyiünk szeme előtt. Bízom mindannyiunk józanságában, felelősségtudatában, ezért kérem, hogy támogassák és fogadják el a „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégiát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
