DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Rendkívül nagy érdeklődéssel olvastam a kormány előterjesztését, és nagyon sokat ígért a címe, amely így szól: „Legyen jobb a gyermekeknek!” Aztán, ahogy az ember továbbolvasta, kérdések vetődtek fel, hiszen az előterjesztés a nemzeti stratégia címet is viseli, és alatta van két évszám, amely a 2007-től 2032-ig tartó időtartamot jelöli. Ez - akárhogyan számoljuk - bizony 25 esztendő.
Felszólalásom elején azt szeretném leszögezni, hogy számomra nőként és anyaként semmi nem lehet fontosabb, mint amit az előterjesztés címe is sugall, hogy valóban legyen jobb a gyermekeknek. De az előttünk lévő határozati javaslat nem egyéb, mint egy helyzetértékelés, beszél a jelenről és 25 év távlatáról, de nem szól arról, hogy holnap, egy hét múlva, egy hónap múlva vagy 2007 végére mi történik a 2 064 793 tizennyolc éven aluli gyermekkel.
Öt év óta a szocialista-szabad demokrata kormány van hatalmon, és eljutottunk odáig, hogy a 21 fejlett ország közül Magyarország a 19. helyen áll a gyermekjólét tekintetében. (Csizmár Gábor: 2002-es adatok szerint!) Ezt a szomorú tényt az ENSZ Gyermekvédelmi Alapja tárta fel. Megfogalmazódik a kérdés, hogy milyen tényezők együttes feltételére van szükség ahhoz, hogy valóban jobb legyen a gyermekeknek. Akkor jobb a gyermekeknek, ha jobb a családoknak. Ehhez pedig munkahelyre és otthonra van szükség. A munka ad megélhetést és gyarapodást a családoknak. De mi a valóság? Erősen növekedő munkanélküliség, stagnáló foglalkoztatás, túlméretezett segélyezési kör. Így jellemzi a Munkapiaci Tükör a magyarországi helyzetet: egymillióval több munkahelyre lenne szükség, hogy a foglalkoztatás magyarországi szintje elérje az uniós átlagot. Hazánkban az aktív korosztály 56,9 százaléka dolgozik, a nők körében 50 százalék alatti az arány.
A gyermeket nevelő családokban az egy főre jutó jövedelem folyamatos csökkenését a kormányhoz közel álló szakemberek is tragikusnak tartják. A szegénységet, amely a családokat és a családon belül a gyermekeket sújtja, lehet mérni az egy főre jutó jövedelemmel, de ez a valódi hátrányos helyzetnek csak az egyetlen szeletét mutatja.
A gyermekek valódi családon belüli szegénységét akkor érthetjük meg igazán, ha áttekintjük azon funkciókat, amelyeket a szociológusok nagy része a család feladatának tart. Gondolatmenetemben ezeket a feladatokat összevetettem a kormány eddigi intézkedéseivel, és mintegy nyolc pontban határoztam meg.
A család, amely szeretetközösség, amelynek alapja a szülők életszövetsége, az élet továbbadásának a lehetősége. A család meghatározó szerepet játszik a kötődés képességének kialakításában. A gyermek jövője attól függ, hogy a család mennyi időt tud önzetlenül a gyermekre fordítani. De nézzük meg, hogy mi történt eddig! Az anyákat arra biztatja a kormány, hogy ne maradjanak otthon a gyermekükkel, gyermekeikkel, hanem minél előbb menjenek dolgozni, vegyék el a gyermekektől azt az időt, amely a kötődési képességet, az érzelmi stabilitást jelenti. A szeretetközösséget az anyagi gondokkal mételyezi; még szerencse, hogy a nagyszülőktől nem vették el a polgári kormány által biztosított gyes lehetőségét.
A második fő jellemző: a család élet- és gazdasági közösség. A gazdálkodás megtanulására a közösen és örömmel végzett otthoni munka közben van lehetőség. Azok a szülők, akik dolgoznak, napi 10-12 órás távollétre kényszerülnek a sikerorientált, versengő világban. Közös beszélgetésre nincs erejük, nemhogy közösen és örömmel végzett munkára! Akinek pedig nincs munkája, az a depressziójával válik képtelenné arra, hogy gyermekével foglalkozzon. Jelenleg egyre több családnak a munkanélküli lét mérgező hatásával kell megbirkóznia.
A következő jellemző: a család otthont nyújt. Az otthon több mint lakhatási lehetőség. Az otthon melege azonban csak a lakhatási feltételek biztosítása esetén válik lehetővé. Az otthonhoz kell lakás és közösen eltölthető idő. A családok egyre nagyobb részének lakhatási lehetőség sem jut, a lakáshitelek kedvezményei megszűntek, a megélhetési harc pedig elrabolja az időt. Bizonyított tény, hogy otthont teremteni csak az tud, akinek van otthona. A gyermekvédelmi ellátásból kikerülő fiatalok döntő többségének akkor sem lesz sajnos otthona, ha pénzzel támogatja őket az állam.
Aztán a család közös asztalt is biztosít. A közös asztalhoz kell az otthon, amelyben az asztal megteríthető. Kell anyagi forrás ahhoz, hogy ennivaló kerüljön az asztalra. Kell közösen eltölthető idő, amelyet a család beszélgetéssel tölt. Az élelmiszerárak nőnek, az energiaárak növekedése egyre jobban terheli a családokat, idő és kellemes téma sajnos egyre kevésbé akad.
A család közös háztartást és munkamegosztást is jelent. A munkamegosztáshoz azonban szükség lenne arra, hogy a családtagok együtt legyenek. Ha az anya esetleg tud is a gyerekekkel és a háztartással foglalkozni, az apának sajnos olyan munkát kell vállalnia, hogy szinte soha nincs otthon. A nőkre és az anyákra óriási teher hárul. Egyre kevesebb gyermeknek van testvére, ezért a munkamegosztás megtanulására alig van lehetőség.
A család kulturális közösség is. A család a hagyományok átörökítésének lehetőségét kell hogy biztosítsa. Kulturális közösséghez pedig közösség kell és lehetőség. A színházjegyek, a mozijegyek, a közös sportolás, a közös állatkerti séta, a közös utazás a családok nagy része számára ma már sajnos megfizethetetlen. Az elmúlt években folyamatosan nőnek a jegyárak, és szűnnek meg a kedvezmények. A rokonok látogatása az utazási kedvezmények megnyirbálásának esik áldozatul.
A gyermekeikkel otthon lévő anyák közül nagyon sokan élnek ma még azzal a lehetőséggel, amelyet a polgári kormány teremtett meg számukra: ingyenesen tanulhatnak szakmát, nyelvet, végeznek főiskolát, egyetemet, mintát adva ezzel a gyermekeiknek arra, hogy érdemes tanulni. A jelenlegi kormány azonban ezt a lehetőséget elveszi tőlük. A gyes, a gyed, a gyet melletti ingyenes tanulás szeptembertől az ingyenes felsőoktatással együtt megszűnik. A tudás értékének a mintáját az anyák nem tudják átörökíteni.
Aztán a család a nevelés lehetőségének és kötelezettségének legfontosabb színtere. A neveléshez idő és minta kell. Milyen mintákat tud átadni az agyongyötört, anyagi gondokkal küzdő anya vagy apa? Milyen mintákat lát a szabadjára eresztett, a bevételekért minden erkölcsi kontrollt elvető televízióban, egyéb médiában a gyermek? A gyermekvédelmi törvény kimondja: a gyermeket megilleti az erkölcsi védelem, de a jog biztosítása érdekében a kötelezett állam semmit sem tesz. Az állam súlyosan megszegi saját törvényeit.
A szülőnek joga van arra - lásd a gyermeki jogok nyilatkozatát -, hogy saját értékeinek, vallási meggyőződésének megfelelő nevelésben részesítse gyermekét. Az állam a kötelezett, akinek a szabad választás lehetőségét biztosítania kell. Az Európai Unió oktatáspolitikai szakértője szerint demokrácia csak abban az országban van, amelyben az oktatás finanszírozása a fenntartótól függetlenül egységes. Az egyházi és alapítványi oktatás ellehetetlenítése eggyel több bizonyíték arra, hogy a kormány nem demokráciát akar, sőt mindent megtesz a maradék demokrácia lerombolása érdekében.
Aztán nyolcadikként: a család a szocializáció biztosítéka. A szocializáció lényege a közösség, a közösség tagjainak a mintaadása. A közösségek megszűnnek, mivel létfeltételeiket elszívják alóluk. A közösségi házak bezárnak, a művészeti iskolákat bezárják, szakkörökre nincs pénz, a sportegyesületek és más szabadidőközpontok magánkézbe kerülnek, és a gazdagok kiváltságává válnak.
(22.30)
Egészséges életmódra nevelés sincs, sőt hamarosan orvosi ellátás sem lesz. A szocializációhoz tartozik például, hogy a beteg rokonokat meglátogatják, de hamarosan senkinek sem lesz pénze és ideje arra, hogy a kórházba került nagymamát, nagypapát, anyát, apát meglátogassa. Ha kistestvér születik, nem lehet megnézni, mert fél napot kell utazni a kórházig. Beteg osztálytárshoz hogy fognak bemenni a gyerekek, ha az osztálytárs ápolását egy kétszáz kilométerrel odébb fekvő kórházban látják el? És sorolhatnám ezt az egészet tovább.
Felvetődik a kérdés, hogy azokra, amiket említettem, a kormány vajon a GDP hány százalékát kívánja fordítani. Hány százalékát kívánja fordítani gyermekjólétre és milyen ütemezésben? Ezt feltétlenül fontos lenne tudni.
Nagyon örülök annak, hogy volt egy ötpárti megállapodás. Remélem, hogy ez az ötpárti megállapodás nemcsak a papírnak, illetve a fióknak készült, hanem valóban megvalósul, de csak úgy fog megvalósulni, ha a forrását a költségvetésben megteremtik, és nem 25 éven, hanem belátható időn belül, mert csak ez szolgálja a családok és a gyermekek érdekét.
Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
