LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Legyen jobb a gyerekeknek!”, 2007-2032 program; legalább nekik legyen jó, az ebben az évben születetteknek. Ezzel a hozzászólásommal próbálok meg a szemébe nézni a pár napja született hatodik unokámnak, Emmának, aki teljes gyanútlansággal és ősbizalommal jött a világra. Jobb lesz-e neki 25 év múlva? Jobb lesz-e azon barátaim gyermekeinek, akik mostanában születnek? A mai trendeket nézve, úgy gondolom, hogy nem, hiszen 25 év múlva a mai gyermekek egészen rendkívüli és szinte megoldhatatlan helyzettel találják szembe magukat.
Lássunk néhány statisztikai adatot, a Népességtudományi Intézet általános trend szerinti prognózisát felhasználva! A 62 év felettiek száma 2000 és 2030 között több mint 630 ezerrel nő; a 18 év alattiak száma szintén 2000 és 2030 között csaknem 510 ezerrel csökken; a kettő közötti korosztály körülbelül 800 ezerrel csökken. A legsúlyosabb adat a derékhad lecsökkenése, a 2032-ben 25 évesek olyan összetett és kettős, hármas teherrel néznek szembe, ami szinte lehetetlen feladat lesz számukra. Ha ezeket a számokat nézzük, csak nagyon összeszorított fogakkal és reménytelenül szemlélhetjük ezt a programot a ma született gyermekeinkre, köztük az én Emmámra tekintve, mert ők 2007 és 2032 között olyan új kihívásokkal néznek majd szembe, amire ebben a programban még csak kérdések sincsenek, nemhogy válaszok.
A programnak a figyelemfelkeltő voltát feltétlenül dicséretesnek tartjuk, de szerintünk ez kevés. Ezért kezdeményeztünk egy konferenciát, ötpárti egyeztetést, ahol a közösen elfogadott kilenc pontból álló javaslat az a közös nevező, ami az együttműködési, közös felelősségvállalási törekvéseinket hivatott szolgálni, de ez kevés, a lehetséges jövőt tekintve különösen az.
Másképpen teszem fel a kérdést: mi a legtöbb, ami egy gyermeknek adható? Ha látja, tudja és érzi, hogy a szülei szeretik egymást. Sajnos, a legnagyobb hiány ebben van. Itt van minden elrejtve ebben a válaszban, minden különösebb moralizálás nélkül.
Úgy gondolom, hogy minden általános és részkérdést erre a válaszra kell visszavezetni a társadalmi, szociális, gazdasági, oktatási, mentális és településfejlesztési témákban egyaránt, hiszen ma azt mondhatjuk, hogy a településeink sok vonatkozásban gyermek- és családellenesek. Ezen előbbi válasz kibontása érdekében kell mindent megtennünk, és ez elől kell az akadályokat elhárítanunk.
Többen említették már, hogy alapvető hiba az, hogy a gyermekeket kiragadjuk az organikus kapcsolatából, a családból, és gyermekszegénység elleni küzdelemről beszélünk. Olyan nem létezik, hogy gyermekszegénység; a család szegénysége létezik, és ahol gyermeket nevelnek, ott különösen, őket hatványozottan sújtják az adóterhek. A gyermekszegénységnek sok esetben kimutathatóan alapvetően a gyermek léte az oka, ezt tarthatatlannak tartjuk. A szinte beláthatatlan távlatú, éppen ezért szinte számon kérhetetlen program gyönyörű elveket fogalmaz meg, mindegyikkel egyet lehet érteni, maga a program is gyönyörű.
Szerintem viszont sokkal egyszerűbb dolgokról van szó, egyszerűbb dolgokat kell kitűzni célul. Néhányat hadd soroljak fel! A gyermeknevelésnek költsége van társadalmi megbecsültség nélkül, ezen kell változtatni. Ekkora távlatban, de még inkább rövid távon ki lehet tűzni célul azt, hogy a gyermeknevelés erkölcsi és anyagi megbecsültségét igyekszünk kidolgozni, erre nagy erőfeszítéseket teszünk. Például alternatív lehetőségként a családi adózást kellene támogatni, sőt olyan adózási modellek megvizsgálását is fontosnak tartjuk, amelyek a generációs lánc újraépítését célozzák. Ha ez lenne a programban, akkor ez valóban a gyermekszegénység megszüntetéséhez vezethetne, többek között a középosztály lecsúszásának megakadályozása révén.
Innovatív törvényalkotás; számos meglepő és a társadalom szempontjából rendkívül hatékony és gyors módszert várok, viszont már annak a minimumnak nagyon örülünk, hogy azt a mondatot sikerült beletenni a szövegbe, hogy a gyermeknevelést a társadalom erkölcsileg és anyagilag elismeri.
Egy másik gond: a 25-35 éves korosztály rendkívüli terhekkel küzd: pályaválasztás, családalapítás, otthonteremtés, a gyermekeik és a szülői korosztály együttes támogatása. Ez ennek a korosztálynak a számára olyan különös metsződés, amikor az egyes feladatok egyszerre történő vállalása helyett az egymásutániság lesz a megoldás, és az nyer ezek közül, ami erőszakosabb, vagy ami több félelmet jelent. Így lesz vesztes a család és a gyermek. Ha azt akarjuk, hogy legyen jobb a gyermekeknek, akkor ezt a 25-35 év közötti korosztályt különös módon, mértékben kell támogatni mind a családalapításban, mind a gyermekvállalásban. Ez még nem került bele a programba, de ezek azok a vázolt küszöbök, pontok, ahol különösen figyelnünk kell.
A program foglalkozik az oktatásban számos részletkérdéssel, ami mind fontos. De az egésznek a gyökeréig nem hatolnak el, mert a probléma gyökere az, hogy a ma születő gyermekek túlnyomó része nem rendelkezik megfelelő családi, házassági mintával, sőt az emberi kötődés alapvető ismereteivel, készségeivel sem. Ezért tartjuk kiemelten fontosnak azt, hogy az oktatásban új tananyagok jelenjenek meg, családi élettan, házassági élettan, közösségi élettan, ezzel kell kezdeni, utána lehet a versenyre felkészíteni, tehetséget gondozni és a többi. Előbb az összetartozási deficitet kell felszámolni, utána jöhet a verseny. Előbb a kötöttséget kell tanulni, hiszen ha a kötöttség nem jön létre, akkor lelkileg, de gyakran még testileg sem bontakozhat ki az emberi élet.
Az embernek ez a kötöttségszükséglete, az az igény, hogy egy másik ember elfogadja, olyan egzisztenciális jelentőségű, hogy ebben antropológiai állandóról beszélhetünk. A kötöttség állandósága azért olyan fontos, mert a szociális és érzelmi tájékozódás és az értelmes tapasztalatszerzés feltétele. Ehhez nemcsak az oktatást, de a médiát is át kéne alakítani, mert nemcsak a kereskedelmi média, a reklámok, de sajnos a közszolgálati médiumok is rengeteg olyan műsort közölnek, amelyek végső soron család- és házasságellenesek. Ez többek szerint súlyosabb, mint a gyermekszegénység, sőt lehet, hogy ez vezet ide többek között. Örülök viszont annak, hogy ez a két pont, az oktatás és a média ügye is bekerült a közösen elfogadott kilenc közé.
Visszatérek a kezdeti statisztikai adatokhoz. Ezek a számok nem a fátum, amivel szemben semmit nem lehet tenni, de sajnos azt állítom, hogy most ellenirányú folyamatok zajlanak; van olyan vélemény, amely szerint indirekt népirtás folyik. Azt állítom, hogy ez a kormány a vázolt demográfiai folyamatokat nem megakadályozza, hanem elősegíti, a demográfiai válságot mélyíti, hiszen gőzerővel folyik a népesség fizikai és lelki ellenálló képességének gyengítése, ami a lecsúszás és a gyermekszegénység bővített újratermelődéséhez vezet. Néhány jegye ennek: hátrányosan romlanak az életkörülmények; a népesség fizikai állapota fokozatosan romlik; a társadalom dezintegrálódik; a közösségek hiánya nemcsak a végzetesen atomizált, kiszolgáltatott lakótelepi népességet érinti, hanem a falusi lakosságot is sújtja. E védtelenség az oka a szolidaritás hiányának, emiatt a szülők szegénysége, szegregációja csak a haragot, a szembenállást erősíti. Számos egyéb jegyet tudunk még felsorolni, amelyek alapvető összefüggéseket és gondokat rejtenek.
(22.00)
A kormány érzi a bajokat, ez az, ami mindenképpen elismerésre méltó. De amíg a gyermekszegénység-ellenes program mellett létezik egy, a családokat, gyermekeket szegényítő program, addig kevés hatása lesz ennek a „Legyen jobb a gyerekeknek!” 2007-2032 programnak. Addig sajnos minden elem csak a lózungok szintjén hatásos, és ez bizony olyan, mint a fájdalomcsillapító. A bajok gyökerét kellene megkeresni és gyógyítani. Ennek kevés nyomát látjuk, ezért, bár fontosnak és aktuálisnak tartjuk ezt a programot és támogatni fogjuk, mégis sok vonatkozásban meg kell haladni.
Mi tehát a legtöbb, amit adhatunk a gyermekeinknek? Ha látják, tudják, érzik, hogy a szüleik szeretik egymást. Ezt kell segítenünk az oktatásban, a gazdasági életben, az adózási rendszerben, a településfejlesztésben, az egészségügyben, minden téren, hogy a gyermek közös öröm és ne létbizonytalanság és különösen sújtó teher legyen. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Szórványos taps az MSZP soraiból.)
