PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előre le szeretném szögezni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a „Legyen jobb a gyermekeknek!” nemzeti stratégiát, a gyermekszegénység elleni hosszú távú programnak a megalkotását egy jelentős eseménynek tekinti, és kiemelkedően fontosnak tartja. Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a gyermekszegénység fogalmat önmagában továbbra sem tudjuk értelmezni. Úgy véljük, hogy a családszegénység fogalom a teljes stratégiai anyagban helyesebb lehetett volna. Alapvető hibának tartjuk, hogyha a gyermeket kiragadjuk az organikus kapcsolatából, a családból, és gyermekszegénységről és gyermekszegénység elleni küzdelemről beszélünk. Olyan, hogy gyermekszegénység, nem létezik, a család szegénysége létezik, és valljuk be, ott, ahol gyermeket nevelnek, különösen erről kell beszélnünk.
Elvi viták helyett azonban fontosabbnak tartottuk azt, hogy a problémát kezeljük, éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség női tagozatának kezdeményezésére egy majd' 200 fős konferenciát szerveztünk, ahol tartalmi kérdésekkel kezdtünk el foglalkozni. Konferenciánkat megtisztelte Ferge Zsuzsa akadémikus asszony, akivel együtt a konferencia végén egy közös állásfoglalást, nyilatkozatot fogalmaztunk meg, amit Csizmár államtitkár úrnak vezérszónoki felszólalásom után átnyújtottam.
(20.50)
Reméltem, hogy az átnyújtott állásfoglalás, ami majd’ kétszáz nő véleményét tükrözte, valamilyen szinten beépítésre kerül az előterjesztésbe. Félve azonban, hogy ez is csak gyarapítani fogja az elkészült dokumentumok sorát, egy ötpárti kezdeményezéssel is éltünk, és szerettük volna, ha ezt a stratégiát kiegészítjük azokkal a fontos gondolatokkal, amelyektől a tartalmi mélysége tovább fokozódna. Az ötpárti egyeztetésbe beépítettük azokat a javaslatokat, amiket fontosnak tartottunk. Örömmel mondhatjuk minden parlamenti képviselőtársunkkal együtt, hogy ez az ötpárti egyeztetés eredményes volt, és az egyeztetés végén megszülettek olyan módosító javaslatok, amelyek a stratégia tartalmi kérdéseivel foglalkoznak, és annak a mélységét növelik.
Ugyanakkor - bár a stratégia céljaival alapvetően egyetértünk - továbbra is fenntartjuk azt az álláspontunkat, hogy a stratégia mellett rövid távú cselekvési programot is célszerű meghatározni. Tudom, hogy Török Zsolt képviselőtársamnak van egy módosító indítványa, amely szeptember 1-jében határozza meg azt az időpontot, amit a cselekvési terv készítésére tűznek ki. Ehhez szeretnénk ajánlásokat megfogalmazni, minekutána ennek a stratégiának illeszkednie kellene a rövid távú cselekvési programhoz.
Értékeltük Ferge Zsuzsa és majd’ kétszáz munkatársa szakmai munkáját, és nem gondoltuk, hogy a mi munkánk kellene ahhoz, hogy ezt a rövid távú programot tartalommal töltsük meg, ezért nem tettünk mást, mint hogy az akadémikus asszony által elkészített rövid távú programot tisztelettel javasoljuk a stratégiába beépíteni V. fejezetként a megfelelő ponthoz. Tartalmi kérdésekben a stratégiában nem kívánunk módosítani. Ebből szeretnék néhányat kiemelni.
Módosító indítványunk egyértelműen a családban nevelkedő gyermekek harmonikus fejlődéséhez szükséges társadalmi, gazdaságpolitikai és jogalkotási feladatokra koncentrál. Ezek a feladatok kitérnek a kisgyermekes szülők számára biztosítható részmunkaidős foglalkoztatásra, az atipikus munkavégzés feltételeinek megteremtésére és arra, hogy a szülők bármikor változtathassanak a teljes munkaidős foglalkoztatás irányában. Javaslatunk a gyermekintézmények és a szolgáltatások terén kiemelt prioritást irányoz elő a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű települések, iskolák, illetve három- és többgyermekes családok, valamint a fogyatékkal élő gyermeket nevelő családok számára. Külön kitér a javaslatunk a gyermekvédelmi intézményrendszer területi egyenlőtlenségeinek felszámolására, valamint arra az oktatási prioritásra, hogy 2010-ig az óvodától a felsőoktatási intézményig bevezetésre kerüljön a családi életre nevelés tananyaga.
Egyetértünk azzal, amit Juhászné képviselőtársam mondott, hogy minden feladathoz forrás szükséges. Sajnos, én nem látom ennyire kedvezően a helyzetet, biztos másik szemüvegen keresztül nézem. Azt kell tudni, hogy a nemzeti fejlesztési terv II-ben a TÁMOP keretében - mint bizonyára képviselőtársam is tudja - 1 milliárdos keretet írtak elő erre az évre. Ezt egy nap alatt lejegyezték a gazdálkodó szervezetek. Úgy gondolom, hogy ebben az évben erre nincs lehetőség. Nem lenne célszerű azonban a 25 éves stratégiát a 20. évtől kezdődően megvalósítani. Címszavakban ezért a feladatok mellé forrásmegjelöléssel a következő javaslatokat fogalmaztuk meg tizenöt pontban.
Elsőként a jövedelmi szegénység mélységének csökkentését. Azt javasoljuk, hogy az átlagos bérnövekedésnél 10 százalékkal magasabb családi pótlék emelése történjen meg a három- és többgyermekes családoknál, valamint a gyermeküket egyedül nevelőknél.
Második pontként azt javasoljuk, hogy a rendszeres szociális segély rendszerének átalakítása után folyamatos monitorizálás történjen meg.
Meg kell teremteni a társadalmi szolidaritás új rendszerét, amelyben azt javasoljuk, hogy az állampolgárok a munkajövedelmük után levont személyi jövedelemadójuk meghatározott mértékét arra rászoruló családtagjaik megsegítésére fordíthassák.
Különösen fontosnak tartjuk a családi adózás rendszerének kidolgozásával alternatív lehetőség biztosítását, mégpedig a munkabér-jövedelemmel rendelkező családfenntartók számára.
Fontosnak tartjuk a kisgyermekes szülők számára az alanyi jogon történő részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét, majd a visszafelé nyitás lehetőségét a teljes munkaidőre.
Támogatjuk a munkanélküli családok helyzetének javítását, mégpedig oly módon, hogy eltartott gyermekkel rendelkező szülők számára differenciáltan állapíthassák meg az álláskeresési támogatást.
Véleményünk szerint felül kellene vizsgálni a bölcsődei sztenderdeket, különös tekintettel a kis intézmények lehetőségeire. Módosítani kellene azt a finanszírozási gyakorlatot, amely a jelenlét alapján finanszíroz a férőhely-finanszírozás helyett.
Fontosnak tartjuk, hogy húsz óvodáskorú gyermek esetén három éven belül biztosítani kelljen helyben az óvodai ellátást. Ugyanez igaz a bölcsődére és az általános iskolára is.
Az iskolai étkeztetés ingyenességét az óvodákhoz hasonlóan 1-4. osztályra bevezetni javasoljuk. Mindannyian egyetértünk abban, hogy anyagi vagy egyéb okokból a gyermekek negyede-harmada éhgyomorral kezdi a tanulást, aztán előbb-utóbb kiájulnak az iskolapadból. Lehet, hogy ez a helyzet egyszerűen megoldható egy mindenki számára ingyenes reggelivel.
A gyermekvédelmi intézményrendszer kiépítettsége területi egyenlőtlenségeinek a felszámolását javasoljuk rövid távon megoldani úgy, hogy a közoktatási intézményben főállású és szakképzett szociálpedagógus működjön, és gyermekekkel foglalkozó szakember legyen.
Minderre a koronát természetesen a lakhatási feltételek javítása és segítése tenné fel, mégpedig oly módon, hogy a szociális bérlakások részarányának növelése valósuljon meg. Úgy véljük, minden kormánynak felelősséget kell vállalni ennek a stratégiának a megvalósításában, a megvalósíthatósághoz azonban hozzátartozik a rövid távú programhoz forrás megjelölése is.
Köszönöm szépen.
