RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A „Legyen jobb a gyerekeknek!” című program itt fekszik előttünk. Ez a program 25 éves távlatban gondolkodik. Ha a 25 éves távlatot végigvesszük, ez nem túl sokat mond a ma élő gyermekeknek, hiszen mondjuk, egy 12 éves gyermek 25 év múlva már a középkorúak között lesz számon tartva a statisztika szerint. Gyorsabban kellene ennél lépni.
Mindenki érzi, a kormány is érzi, hogy óriási gondok vannak. Óriási gondok vannak, mert a gyermeket nevelő családok meglehetősen nehéz helyzetben vannak. Számos vizsgálat készült erre vonatkozóan. Vannak úgynevezett társadalmi rétegződésvizsgálatok, és a társadalmi rétegződésvizsgálatok megállapítottak néhány tényt a rendszerváltozás óta. Az egyik legfontosabb tény, amivel szembe kell nézni, hogy a gyermeket nevelő családok életszínvonala a társadalmi rétegződésvizsgálatok szerint jelentősen romlott, a gyermeket nevelő családok lecsúsztak az elmúlt években, a középosztályból is lejjebb csúsztak és az alsó osztályokból is még lejjebb csúsztak. A legszomorúbb azonban az, hogy a társadalmi rétegződésvizsgálatok szerint a legszegényebb rétegekben drasztikusan, mondhatjuk, drámaian megnőtt a gyermekes családok száma. Ha kicsit másképp fogalmazzuk, akkor azt is mondhatnánk, hogy ma Magyarországon a szegénységnek gyermekarca van.
Meg kell néznünk azt, miért van az, hogy Magyarországon a gyermek vállalása jelentősen rontja a család életszínvonalát. Ennek számtalan oka van, sokat beszéltek róla képviselőtársaim, a közteherviseléstől elkezdve az adórendszeren át a költségvetési támogatáson keresztül. Gondoljunk bele - az elmúlt években erről nagy vita volt itt a tisztelt Ház falain belül is -, hogy egy két gyermeket nevelő családfő a jövedelméből egyébként pontosan ugyanannyival járul hozzá Magyarország közterheihez, mint az az ember, aki az egész keresetét magára költi, és nem nevel ebből a pénzből gyermeket.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
De megnézhetjük a költségvetés forrásait is. Az az igazság, ha alaposan végignézzük, hogyan is vannak a költségvetés forrásai elosztva, milyen az adórendszer Magyarországon, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy bizony a gyermeknevelés költségeit a társadalom döntően a családra terheli. Gondoljunk bele - szinte már közhely -, ha egy családi vállalkozás, mondjuk, valamilyen állatot tart, disznót nevel vagy éppen tehenet hizlal, akkor annak a takarmányozási és egyéb költségeit leírhatja az adójából. Abban az esetben azonban, ha gyermeket nevel, ez nincs így.
Tisztelt Képviselőtársaim! László Tamás képviselőtársam mondta, hogy a bajok gyökerét kellene megtalálni. Én a bajok gyökerét egyébként máshol látom. A XX. század folyamán a társadalom minden rétege szavazati joghoz jutott, egyedül a gyermekek után nem jár választójog Magyarországon, és az az igazság, hogy ennek nagyon komoly, súlyos következményei is vannak. Mégpedig azért, mert Magyarországon is, de más demokráciákban is a gyermekek ki vannak rekesztve az érdekérvényesítés egyik legfontosabb területéről, a választásokból, nem tudják az érdekeiket kifejezni. A politika számára egyébként ebből kifolyólag a gyermekek érdekei nem is jelennek meg. Ide vezethető vissza, hogy a gyermekek folyamatosan hátrányban vannak a politikai mezőben, hiszen, még egyszer mondom, a politikusoknak nem érdemes az ő álláspontjukért, az ő érdekeikért a megfelelő lépéseket megtenni.
Idézni szeretnék egy cikkből. A következőket írja a cikk szerzője: „Ezért feltétlenül kívánatos lenne egy olyan rendszer, amelyben a gyermekek igényei a jogegyenlőség értelmében az állam számára is együttesen döntők lennének. Ez természetesen a politika bizonyos átállítására vezetne. Ha a politikusokat jogosan érdeklik a szavazatok, ha tehát a családoknak több szavazata lenne, azzal a fiatalabb generációnak nagyobb volna a súlya, akkor a politikusok sokkal jobban foglalkoznának a problémáikkal, mint eddig. Sőt legnagyobb valószínűség szerint gyorsabban jönne létre egy olyan törvény, amely biztosítaná a család jogos helyzetét az államban, mert a jelenleg vitatott rendelkezések - talán bizonyos gazdasági tehermentesítést kivéve - nem hoznak semmi lényegeset a család részére.” Ezt a cikket dr. Habsburg Ottó írta mintegy kilenc évvel ezelőtt, éppen a gyermekek után járó választójog mellett érvelt ezzel a cikkével.
És valóban, ha Habsburg Ottó szavain elgondolkodunk, akkor nagyon komoly igazságokat lelünk benne. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, javasolnám, hogy gondolkozzunk el egyetlen pillanatig azon, ha a kétmillió gyermek után, akinek nem jár ma Magyarországon választójog, biztosítanánk választójogot Magyarországon, akkor mi, szocialisták, liberálisok, jobboldaliak ugyanilyen költségvetést hoznánk-e létre, vagy ugyanilyen adórendszert szavaznánk-e meg abban az esetben, ha nem nyolcmillió választópolgár járulna az urnákhoz, hanem tízmillió, ugyanilyen szociálpolitikát folytatnánk-e az országban? Most pártállástól függetlenül beszélek. Nyilvánvaló, hogy nem. Mindenki tudja, aki ezt a gondolatkísérletet eljátssza, hogy abban az esetben, ha kétmillió gyermek után megjelenne a választójog, akkor más lenne a költségvetés, más lenne a szociálpolitika, és más lenne az adórendszer.
László Tamás azt mondta, hogy a bajok gyökerét kellene megtalálni. Én azt gondolom, hogy ez így van. Én azért adtam be egy ilyen módosító javaslatot a „Legyen jobb a gyerekeknek!” című anyaghoz, amely arról szól, hogy kérjük fel a kormányt, hogy vizsgálja meg a gyermekek után járó választójog biztosításának a lehetőségét. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban az esetben, ha a gyermekek után járó választójog biztosításának a lehetőségét megvizsgálnánk, és netán itt arra a megegyezésre jutnánk közösen a parlamentben, hogy a gyermekek után jár választójog, akkor én azt gondolom, az a sok-sok kérdés, ami felvetődik, legyen az az édesanyák részmunkaidős foglalkoztatása, a gyermeket vállaló családok lakáshoz juttatása, a szociálpolitika, mind-mind szinte félig automatikusan megoldódnának, hiszen a politikusoknak megérné, oda kellene figyelni, sokkal nagyobb mértékben oda kellene figyelni a gyermeket nevelő családokra, mint most.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a módosítással a gyermeket nevelő családok nem előnybe kerülnének, arról lenne szó, hogy a jelenlegi helyzethez képest lényegesen kedvezőbb lenne a pozíciójuk, ugyanakkor a társadalomban nem előnybe kerülnének, hanem azt a nagyon jelentős hátrányt, ami a választási rendszerből levezethető, sikerülne némileg ledolgozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem véletlen, hogy egyre több európai, sőt tengeren túli demokráciában bontakozik ki vita a gyermekek után járó választójog gondolatáról. És ez a vita különböző irányokba mozdult el. Ausztriában például gondolkodnak azon, hogy a választási korhatárt leszállítsák; Németországban alkotmánybírósághoz fordultak, amely egy elég dodonai döntést hozott; foglalkozott a témával már John Lukacs, és mind-mind arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermeket nevelő családokkal szembeni nagyon súlyos társadalmi igazságtalanságoknak az egyik fő oka az igazságtalan választási, szavazati rendszer.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt javasolnám, hogy ezt a finom határozati javaslatomat, ami, még egyszer mondom, mindössze arról szól, hogy az Országgyűlés kérje fel a kormányt, hogy vizsgálja meg a gyermekek után járó szavazati jog biztosításának a lehetőségét, ezt támogassák, ugyanis abban az esetben, ha ebben a kérdésben előrelépünk, biztosak lehetünk abban, hogy azokhoz a célokhoz, amiben egyetértünk, támogatjuk és amiket megfogalmaztunk, sokkal gyorsabban eljutunk.
(22.10)
Hiszen ha a gyermekek után jár választójog, szavazati jog, akkor minden egyes párt sokkal fontosabbnak érzi majd azt, hogy a gyermeket nevelő családokat valódi társadalmi súlyuknak megfelelően kezelje. Ehhez kérem tisztelt képviselőtársaimnak a támogatását.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
