DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy valóban van miről vitatkoznunk, hiszen sok olyan pontot találhatunk, amelyek abszolút közös kiindulási alapul szolgálhatnak. Például ön azt mondta, hogy a betegek jó orvost, jó kórházat szeretnének. Ebben teljesen igaza van, és mi is teljesen egyetértünk ezzel, mert ez tény. Ugyanakkor adott a kérdés, hogy honnan lesz jó orvos, honnan lesz jó kórház, mitől fog javulni az ellátás színvonala. Az önök tipikus válasza erre, hogy több pénzből. De 1997-hez képest 2007-ben már közel négyszer annyi pénz jut egészségbiztosításra - és észreveszik önök a színvonal javulását? Szerintem nem nagyon. Éppen ezért gondoljuk - és látjuk is - azt, hogy az egészségügy egy lyukas zsák, ahol szükségesek a strukturális átalakítások, hogy valóban érdemes legyen egy másik rendszerben pénzt, akár több pénzt folyatni ebbe a rendszerbe.
Képviselő úrnak abban is igaza van, hogy nem most kellett volna a biztosítási reformhoz hozzányúlni. Több kérdésben is nagyon nagy köztünk az egyetértés. Az SZDSZ gyakorlatilag 1989 óta, tizenhét éve javasolja a több-biztosítós rendszer bevezetését. A minisztérium álláspontja egy olyan rendszer, amely fenntartja az egységes nemzeti kockázatközösséget. Senki nem maradhat ellátás nélkül, nem eshetnek ki szegények. Folyamatosan célnak tartjuk, hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, ahol a fennálló verseny minőséget garantál.
Képviselő úr azt mondta, hogy a beteg jobb orvost, jobb kórházat akar. Ez igaz. De a biztosítóval együtt tud erős nyomásgyakorló hatása lenni, és valóban el is érni ezt a kívánalmat. A beteg választani tud mint biztosított a biztosítók között, és a biztosítók azok, akik minél előnyösebb szerződésekre törekszenek a kórházakkal, amiben a fő kritérium a minőség lesz. Azaz egy kétszintű versenyt tudunk létrehozni.
Képviselő úr nagyon szépen bemutatta az amerikai rendszerben a szegény- és a gazdagbiztosítókat. De hadd ismételjem el újra itt a tisztelt Ház falai között, pont arról szól a tárca elképzelése, hogy ne engedjünk ilyen rendszert, ne engedjünk gazdag- és szegénybiztosítókat. Ezt akadályozzuk meg mind a törvénnyel, mind pedig azzal, hogy egy újraelosztási rendszer jön létre. Nem a járulékok képezik a biztosítók bevételét, hanem a járulékok egy központi alapba jutnak, ahol történik egy újraelosztás kor, nem és egyéb tényezők szerint, és ez az, amiből a biztosítók gazdálkodhatnak. Azaz Mari néninek ugyanúgy nem kell járulékot fizetnie, mint ahogy nem fizetett most sem, ugyanúgy az állam fizet utána, csak éppen Mari nénire a biztosító sokkal több pénzt fog kapni a közös járulékalapból, mint amit az állam megfizetett utána. Erről is szól a szolidaritás. Az állami biztosítónak fenn kell maradnia, mert szükség van állami garanciára. Ezt olyan kompromisszumnak tartjuk, ahol ott kell hogy legyen az állam szerepe. Amint látja, képviselő úr, ez a koncepció garanciát nyújt az egyenlő elbánásra, megtartja az egységes nemzeti kockázatközösséget, erős állami biztosítót hoz létre, ugyanakkor a piac megnyitásával engedi a verseny áldásos hatását.
Teljesen igaza van képviselő úrnak abban, hogy nem vehetők át egy az egyben a nyugat-európai példák, az amerikai példa pedig még kevésbé. Az elmúlt hetekben-hónapokban számos konferencia, számos fórum foglalkozott a biztosítás kérdéseivel. S a napvilágot látott közvélemény-kutatásokról sem szabad megfeledkeznünk, amelyek szerint az emberek közel kétharmada támogatja a több-biztosítós rendszert, több-biztosítós modellt szeretne látni.
Hadd kérjem képviselő urat, hogy az általa említett nyugodt légkörben járuljon hozzá érdemi, konstruktív javaslatokkal ahhoz, hogy Magyarországon jól működő több-biztosítós rendszert tudjunk megteremteni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
