DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az önt gyötrő kétségek eloszlatása nem bonyolult feladat. Világos kérdésre világos választ fogok adni.
Oktatási és kulturális miniszterként kijelentem, hogy a felsőoktatás privatizációját nem támogatom, sőt azt ellenzem. Se nekem, se a tárcának, se a kormánynak nincs olyan célja, hogy a felsőoktatást privatizálja, vagyis hogy az állami felsőoktatási intézményeket más tulajdonába adja. Erről én magam, aztán a tárca szakállamtitkára egyértelmű véleményt fogalmazott meg. Az interpellációjában említett kormánybiztos, Draskovics Tibor volt miniszter, az Államreform Bizottság vezetője egy esti televíziós műsorban szintén nyilatkozott, és a felsőoktatás privatizációjáról szóló kérdésre azt mondta - idézem -: badarság. Igaza volt; igaza volt, és egyetértek vele. Ezt, képviselő úr, vérszegény kijelentésnek, véleménynek tartani, finoman fogalmazva is téves diagnózis. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Badarság!) Minthogy tehát az alapállítás nem igaz, az ön utolsó kérdésében ebből fakadó feltételezéssel nem kell foglalkozni, és én sem foglalkozom.
Amit ön nyomásnak, tudniillik, szabad demokrata nyomásnak nevez, azt én politikának tartom. Habitusom szerint én ugyan először tanácskozom, kiérlelem a véleményt, és aztán állok a nyilvánosság elé, de ettől függetlenül senkitől sem vitatom el azt a jogát, hogy kifejtse véleményét. Ön is ezt tette most, államtitkár is volt, egy ideig a tárcát vezette, aztán mégsem hiszi senki ebben az országban, hogy ön most a miniszter. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hát igen!) Eddig, képviselő úr, az interpelláció szakmai része.
Szabályszerűen a házbizottságnak benyújtott interpellációját azonban egy ponton, érdekes módon most, a felszólalásában módosította. Itt van a szöveg (Felmutatja.), idézem: „pár hónappal később egy másik volt miniszter, Magyar Bálint, akit - hogy őt idézzem - a színpadról egyszer hordágyon vittek ki, rukkol elő” - tudniillik, a véleményével. Képviselő úr, ön érezhetően Magyar Bálinttal vitatkozik, engem interpellál, hiszen a miniszter véleményére kíváncsi, és ez így rendben is van. Ugyanakkor az előbb általam idézett, és itt írásban szereplő rész, képviselő úr, engem megdöbbent.
Megdöbbent, mert azt az érvelést elképesztőnek tartom, hogy egy szakmai vitában bárki argumentumként azt használja, hogy valaki rosszul lett, és hordágyon kellett kivinni. Ezt érvként felhozni egy szakmai, felsőoktatásról szóló vitában, képviselő úr, szégyenletes és sértő dolog. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Bármelyikünkkel bármikor, itt, ebben a teremben vagy máshol, önnel, velem megtörténhet, és ebből politikai tőkét kovácsolni több mint hiba.
Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, mielőtt reakciójában valami huszárosat kanyarít és valami hasonlóval áll elő, úgy is, mint egy vezető értelmiségi, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, ismerje el, hogy ez méltatlan eszköz volt, és tévedett. A tisztesség ezt követeli meg.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
