TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én megszavazom az előterjesztést, ez rendben van. Kezel egy problémát, hogy a fiatalok nehezebben jussanak hozzá, s még azt se bánom, hogy az alkoholtól a dohányáruig. Csak ezzel a probléma egyik szeletével foglalkozunk. Az a törvény, amire hivatkozik - s én nem vagyok egyetlen dohánygyár lobbistája sem, tényleg nem, s ráadásul amit szívok, azt nagyon nehéz megvenni, mert kicsi a nikotintartalma, és ezért nem lelkesen gyártják -, amiért szót kértem, az a következő. Ez a törvény, amit meghoztunk, azt is mondja, hogy a dohányosoknak, mivel nem bűncselekményt követnek el, ráadásul nem is rontják jobban az egészségüket, mint azok, akik elhíznak - és ezzel én kevésbé vagyok vádolható, mint más, az, aki lelkesen beszél a dohányzás ellen -, tehát arról is szó volt, hogy a dohányzóknak is vannak jogaik. A nemdohányzónak megvan a joga ahhoz, hogy ne kelljen együtt élnie a cigarettafüsttel, ha nem akar, ezért mindenütt ki kell jelölni dohányzóhelyet.
Azért örülök, hogy megnyitották a törvényt, mert - sajnos nem tudtam beadni módosító javaslatot, ezért kénytelen vagyok önálló indítványt benyújtani, mert az a szakasz nem nyílt meg - akkor védeni kell a dohányosok érdekeit is. Amíg nem mondjuk ki, hogy bűncselekmény az, amit tesznek, addig ki kell mondani a következőt: a dohányzásra kijelölt hely színvonala nem lehet alacsonyabb, mint az intézményrendszer egészének színvonala; a dohányzásra kijelölt helyek befogadóképessége nem lehet kisebb, mint az adott munkahelyen, intézményben dohányzók száma, mert egyébként az az ősállapot lesz, amiről beszélek.
Az nem normális, hogy Magyarországon nem egy helyen kijelölték a lapos tetőt dohányzásra. Szerintem több dohányos betegszik meg attól, hogy mínusz 20 fokban felmegy cigarettázni, mint a cigarettától. Azt gondolom, hogy a törvény mindegyik elemét következetesen kell végrehajtani. Ez nem többpárti kérdés, mert a dohányra nincs ráírva, hogy milyen párti. Amikor az ember elkezdte terjeszteni és használni a dohányt, az itt jelen lévő pártok közül, hála istennek, még egyik se volt meg - ezért is pártsemleges.
De az se normális, hogy a dohányosok érdekeit nem tartjuk tiszteletben. Amíg nem tartjuk tiszteletben, addig mindig meglesz a visszaélés. Ha kulturált a kijelölt dohányzóhely, akkor nem gyújtok rá ott, ahol nem lehet; ma se teszem.
Ha vigyáznak rá, hogy a vonatokon legyen kijelölt dohányzórész, akkor nem gyújtok rá ott, ahol nem lehet dohányozni. De aki legalább annyit utazik IC-n, mint én, az tudja, mindig bemondják, hogy csak egy vagonban lehet dohányozni. De amelyik vagonszámot bemondják, olyan számú vagon már nincs a szerelvényen, mert közben új számozást csináltak, a hangosbemondó meg változatlanul mondja, hogy hányas fülkében gyújtsak rá - nemcsak én, hanem minden dohányos -, de olyan számú fülke már nincs. Olyan számú kocsi már nincs a vonatszerelvényhez kapcsolva.
Még egyszer mondom, azt szeretném, ha ugyanilyen teljes, egyhangú lelkesedéssel szavazná meg mindenki, amikor erről a javaslatról van szó. Igen, egyrészt tegyünk meg mindent azért, hogy az emberek ne dohányozzanak - ezzel egyetértek -, másrészt tegyünk meg mindent azért, hogy a fiatalok ne szokjanak rá, mert akkor nem kell leszokniuk, harmadrészt még nem mondtuk ki, hogy aki cigarettázik, az bűncselekményt követ el; ráadásul többet fizet egy dohányos, mint egy jól menő magyar vállalkozó, aki minimálbéren jelenti be magát ebben az országban, és arra még nem hoztunk rendeletet, hogy az hány évig nem lehet vállalatvezető minimálbéren, annál többet fizetünk, pláne az, aki egy doboznál többet szív, s nemcsak én, hanem minden magyar állampolgár. Remélem, ebben ugyanilyen összhang lesz, remélem, a szabadságjog itt is érvényesül, mert mindkét társadalmi csoport érdekeit védeni kell, akkor van esély a békés egymás mellett élésre.
Szeretnék egy illúziót eloszlatni. Az átlagéletkor és a cigarettázás között túlnyomó többségben nincs direkt összefüggés. Ami van, az a következő: hogy egy ember nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott életet él-e. Ha igen, akkor hála istennek, úgy lesz nyolcvanéves, mint az édesapám, aki orvosnál is a múlt héten volt először. Én nem ettől félek. Én is szeretnék ugyanannyit élni, de ahhoz nyugodtabbnak kellene lennem, például abból a szempontból is, hogy amikor törvényt alkotunk, akkor valamennyi társadalmi csoport érdekeire tekintettel vagyunk. (Koszorús László: Ó!) Még a tiedre is, barátom, ha már beleszóltál.
Én tehát támogatom ezt a javaslatot, de arra szeretném kérni a harcos nemdohányzó propagandistákat, hogy ők meg támogassák azt a javaslatot, amelyik lehetővé teszi, hogy kulturált színvonalon, méltó helyen, emberséges módon legyenek kijelölve a dohányzóhelyek, és mindenütt megtörténjen, de nem az utcán, nem a padlástérben, hanem európai módon.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
