BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint egy cseppben a tenger, úgy tükrözte vissza a múlt szerdai cardiffi döntés hazánk állapotát. Az egész ország szorított azért, hogy megkapjuk a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát, és Magyarország öt év múlva vendégszerető, professzionális világversenyt lebonyolítani képes országként mutatkozhasson meg a világ előtt. Nem sikerült. Egy dolog biztos: minden idők legnagyobb költségvetésű pályázata minden idők legnagyobb kudarcát hozta. Négy évvel ezelőtt még az UEFA végrehajtó bizottságának tizennégy tagja közül hatan ránk szavaztak, most egyetlenegy szavazatot sem kaptunk.
Érdemes azért számot vetnünk, hogyan jutottunk el a cardiffi döntésig, valamint hogy mi fog történni Cardiff után. Érdemes végiggondolnunk, várhattunk-e egyáltalán más döntést. Azért is érdemes megtennünk ezt, mert a vereség nem csak a futballról szólt; hűen tükrözi Magyarország nemzetközi megítélését, és sajnos részben előrevetíti hazánk jövőbeli esélyeit is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük a tényeket! A 2012. évi labdarúgó Európa-bajnokságra öt ország pályázott, közülük 2005 végén hárman maradtak, a magyar-horvát pályázat a második helyen fordult. Az Európa-bajnoki címmel büszkélkedő, olimpiát is rendező görögöket, valamint a BL-döntőt szervező, világbajnoki harmadik helyezett törököket ejtettük ki, és megelőztük a pályázat mostani győztesét, az ukrán-lengyel konzorciumot.
A rendkívül sikeres és a végső győzelem esélyét magában hordozó döntést követően azonban mindmáig érthetetlen, a nemzetközi közvéleményt is negatívan befolyásoló események sorozata vette kezdetét: politikai nyomásra - a MOB elnökét eltávolítani célzó puccshoz hasonló eszközökkel - eltávolították az MLSZ elnökét; a pályázati bizottság elnökévé az úszószövetség elnökét nevezték ki, aki saját bevallása szerint nem ismeri a döntéshozók mindegyikét; az MLSZ leváltotta a magyar válogatott széles körű kapcsolatokkal rendelkező szövetségi kapitányát, ami pedig a legsúlyosabb, a 2006-os országgyűlési választásokat követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr beismerte, hogy a választási kampányt és az elmúlt kormányzati időszakot végighazudta, fontos adatokat hamísítottak meg, hiteltelenné tették ezáltal Magyarország bel- és külpolitikáját. Tette mindezt az az ember, aki sportminiszterként három évvel ezelőtt, 2004-ben, tíz nappal az athéni olimpia előtt lemondott, mert éppen fontos puccsolnivalója volt saját kormányában.
(13.10)
Várhatott-e más döntést az az ország, amelynek miniszterelnöke szerint jó poén az, ha azt mondja nyilvánosan, hogy Szaúd-Arábia válogatottjában terroristák játszanak? Várhatott-e más döntést az az ország, amelynek miniszterelnöke azt állítja magáról Cardiffban, nem ért a sportdiplomáciához, annak ellenére, hogy előtte sportminiszterként dolgozott a kormányban? (Szórványos derültség az MSZP soraiban.) Várhatott-e más döntést az az ország, ahol egy Eb-pályázati anyagból minden nyilvános, kivéve azt, hogy mennyibe került és ki fizette?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A pályázat készítőinek és velük együttműködésben a magyar kormánynak nem azon kellett volna törnie magát, hogy áttekinthetetlen mennyiségű papírtömeget gyártson. A megoldás ennél sokkal kézenfekvőbb lett volna: meg kellett volna tartani korábbi ígéreteiket. Négy évvel ezelőtt ugyanis a majdnem győztes pályázat során bevállalták: ha győzünk, ha nem, a tervezett stadionokat megépítik. Ma már tudjuk, hogy az ígéretek kimondásának pillanatában tudták, ezt úgysem fogják megcsinálni.
De tekintsünk előre! Azt javaslom, vonjuk le a tanulságokat, és ne felejtsük el, hogy miképpen és miért jutottunk el a cardiffi döntésig. A lényeg azonban most már az, hogy mi lesz Cardiff után. Világos, egyszerű, a magyar sport megújítási programját előremozdító javaslatokat kívánok tenni. Négy, egymással összefüggő pontokból álló javaslatunk van, hívjuk együtt őket „Sport 2007” programnak. Arra kérem önöket, egyezzünk meg itt és most abban, hogy közös összefogással megteremtjük a lehetőségét a Puskás Ferenc Stadion újjáépítésének, amelynek biztosítására ötpárti kezdeményezéssel még ez évben törvényt alkotunk.
Arra kérem önöket, egyezzünk meg itt és most annak érdekében, hogy 2008 szeptemberétől bevezethessük a közoktatásban a mindennapos testnevelést. Arra kérem itt és most önöket, egyezzünk meg abban, hogy 2008. január 1-jétől a sportberuházások és sportesemények támogatása után élvezzenek adókedvezményt a támogatók. Egyezzünk meg végül itt és most abban, hogy 2008-tól három éven belül fokozatosan a GDP 1 százalékára emeljük a sport költségvetési támogatását.
Miniszterelnök Úr! Ön előszeretettel említi azt a kifejezést, hogy „tekintsünk előre”. Az imént említett javaslatok itt vannak a kezemben, hozzászólásomat követően leviszem önnek, és arra kérem, olvassa át és írja alá. Legyen részese ön is annak a kezdeményezésnek, amely valamennyi parlamenti párt összefogásával segíthet abban, hogy Bern, Marseille, Irapuato után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Cardiff ne csak tragédia, hanem az előrébb lépés pillanata is lehessen.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Bánki Erik átadja Gyurcsány Ferencnek a szóban forgó dokumentumot.)
