DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A reform fontos mérföldkövein jutottunk túl, jelenleg a stabilizálás és a stabilizálódás időszakát éljük. A reform utolsó, de egyben legfontosabb döntése áll előttünk. Döntenünk kell a biztosítási rendszerről, arról, hogy milyen rendszer keretezze be a meghozott intézkedéseket, hogyan alakuljon a finanszírozási rendszer Magyarországon.
Ha meg akarjuk őrizni az eredményeket, amik vannak jócskán, hiszen naponta beszámolunk róluk, ahhoz mindenképpen fontos, hogy a politikától mentes, hatékony, jó minőségű rendszert alakítsunk ki. Ehhez azonban szükséges a pénzügyi mechanizmusok átalakítása. Kompromisszumos javaslatra törekszünk; olyan kompromisszumos javaslatokra, amelyek szakmai viták során kerülnek kidolgozásra, és szakmai döntés születhet. A jelenlegi rendszeren folyamatos a politikai nyomás, nem kell ezt magyaráznom, ami lehetetlenné teszi a szakmai döntéseket. Hiányzik az érdekeltség, ami az ellenőrzés, a korrekciók elmaradásához vezet. A rendszerünk pazarló, nem működik hatékonyan; nagyon drágán működik, nagyon sok a pazarlás a rendszerben.
Az MDF-hez hasonlóan mi is alapelvnek tartjuk a nemzeti kockázatközösséget, szolidaritásnak hívjuk ezt a fogalmat. Igen, ugyanazt gondoljuk, mint önök, képviselő úr, fontos, hogy az egységes nemzeti kockázatközösség fennmaradjon, létezzen. Hiszen csak így biztosítható, hogy mindenkinek jusson ellátás, hogy ne maradhasson ki senki sem az ellátásból. A versenyt is jó és szükséges elemnek tartjuk. Hiszen csak a verseny tudja biztosítani az ellátórendszer folyamatos minőségi fejlődését, amire jelenleg semmilyen ösztönző nem működik. Az állami szerepvállalás pedig a biztonság miatt szükséges. Azt gondoljuk, az államnak igenis szerepe kell hogy legyen és maradjon, hiszen így garantálható az egyenlő ellátás elve, és így garantálható az, hogy ne alakuljanak ki gazdag- és szegénybiztosítók.
A nemzetközi tapasztalatokat érdemes elemezni, nagyon sokat lehet belőlük tanulni, azonban mindenkit féltve óvnék a nemzetközi tapasztalatok egy az egyben történő adaptálásától. Más az alkotmányos rendszerünk, mások a tradícióink, más a kultúránk. Olvassunk, tanulmányozzunk, vonjuk le a következtetéseket, és csináljunk magyar rendszert. Csak így működhet bármilyen rendszer. Ilyen ez a rendszer, amit mi javaslunk; egy vegyes modellt javaslunk, ahol a járulékfizetés az APEH-en keresztül történne, és egy állami alapkezelőhöz jutna. Fontosnak tartjuk, hogy ez az alapkezelő ossza szét a biztosítók között a járulékot.
Gondoljanak csak bele! Ha összehasonlítunk egy magas jövedelmű, fiatal, egészséges vállalkozót, aki ráér hetente háromszor sportolni, mindent megtesz az egészségéért, az fizet egy relatíve magas összegű járulékot. Vele szemben ott van a nyugdíjas, aki a nyugdíjából él, örökségként hozza magával a múltját, ami nem más, mint például hogy hogyan, mennyire él egészséges életmódot. Emiatt betegebb, sok komplikációval, sokba kerül az ellátása, és gyakorlatilag járulékot nem fizet, hiszen az állam jelenik meg utána mint befizető. Az általunk elképzelt rendszerben mind ennek a fiatal vállalkozónak, mind a nyugdíjas idős hölgynek ugyanaz jár, ugyanannyi ellátás jár. Ha bármelyikük beteg, ugyanúgy jár nekik az ellátás. Erről szól a kockázatkiegyenlítés, erről szól az az elv, hogy a biztosítóknak ne legyen érdekük különbséget tenni a gazdag vállalkozó és az idős nyugdíjas hölgy között, ugyanolyan szívesen fogadják mind a kettőt, egyiket se utasíthassák el. Ezt egyébként törvénnyel is fogjuk tiltani, és külön ellenőrizni is tervezzük. Nem történhet semmifélefajta kockázati szelekció a biztosítók között.
Egy olyan javaslaton dolgozunk tehát, amely megőrzi az egységes kockázatközösséget. Olyan javaslaton dolgozunk, ahol a biztosítók versenyeznek a biztosítottakért, és nem a biztosítottak versenyeznek az ellátókért, mint a mai rendszerben, hol hálapénzzel, hol meg hálapénzzel. Azt szeretnénk, hogy szűnjön meg a hálapénz ebben a magyar ellátórendszerben, hogy valódi verseny alakuljon ki, és a verseny a szolgáltatóknál jobb minőségű ellátást teremtsen, legyenek kényszerítve arra, hogy ellátást, minőséget javítsanak. Erről is szól a biztosítási rendszer. Egységes ellátórendszert kívánunk mindenkinek. Egységes, ugyanolyan ellátást kapjon mindenki, kivétel nélkül. Garantálnunk kell az ellátást kritikus helyzetekben, ez egy külön speciális feladata a rendszernek, hiszen gondolni kell biztosítók átalakulására, megszűnésére, erre is kell válaszokat találnunk. Ugyanakkor verseny szükséges, hiszen csak így tudjuk garantálni a hatékonyságot és a minőséget.
Bízom benne, képviselő úr, hogy annyira sok közös pontunk van, hogy el fogunk tudni jutni odáig, hogy önök is egyetértsenek és támogassák a minisztérium elképzeléseit.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
