DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! A múlt hét szerdát megelőző időszakban volt egy kegyelmi időszak Magyarországon, amikor úgy tűnt, hogy egy közös cél érdekében képes együttműködni mindenki, aki ezt a célt fontosnak tartja. Konkrétan arról volt szó, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség a horvátokkal közösen benyújtott 2012-es labdarúgó Európa-bajnoksági pályázatához mindenki megpróbált hozzájárulni azzal, amivel úgy gondolta, hogy hozzá tud járulni.
Ez a kegyelmi időszak arról szólt, hogy miközben a Labdarúgó Szövetség pályázik, a kormány garanciát vállalt bizonyos beruházásokra, infrastruktúra-építésre; önkormányzatok garanciát vállaltak arra, hogy közreműködnek ebben a projektben, olyan önkormányzatok, amelyeknek fideszes vezetése van, és olyan önkormányzatok is, amelyeknek szocialista vezetése van. Sőt örömömre szolgált, hogy a polgármesterek mindkét oldalhoz tartozóan részt vettek a cardiffi prezentáción. Tehát volt egy kegyelmi időszak, amikor úgy tűnt, hogy össze lehet fogni egy közös cél érdekében.
Az eredményhirdetés után - így legyen ötösöm a lottón -, fogadni mertem volna arra, hogy lesznek olyanok, akik politikai csapkodásra, csapkolódásra és támadásra akarják majd ezt felhasználni, és lám, így lett. Bánki Erik úr ma napirend előtti hozzászólásában arra akarja ezt az alkalmat felhasználni, hogy belerúgjon a kormányba, hogy méltatlan támadásnak tegye ki a miniszterelnököt. Képviselő úr, ön súlyosan téved, amikor azt gondolja, hogy ez a döntés most Magyarország nemzetközi megítéléséről szólt - súlyosan téved, ez a döntés másról szólt, képviselő úr -, és ha egy percig is komolyan vették volna azt, hogy egy közös cél érdekében most összefogásra van szükség, akkor azt gondolom, hogy itt ezt ma most nem tették volna.
Úgyhogy szeretném mindazt visszautasítani, amit a miniszterelnökre, amit a kormányra mondott e tekintetben, ugyanis ez a döntés másról szólt, és egy kicsit nevetségesnek tartom azt, hogy a négy évvel ezelőtti meg az azelőtti döntéseknél azzal próbál érvelni a képviselő úr, hogy akkor abban az időszakban hány szavazattal nem nyert Magyarország. Nem erről van szó, félre tetszik érteni. Ez a döntés arról szólt, hogy közmegegyezés volt, jelentős többség volt a pályázati nyertes oldalán. Egyébként azt gondolom, hogy a kormány sportot felügyelő minisztereként nem lenne szerencsés, ha én itt most tippelgetnék arról, hogy az UEFA döntéshozóinak fejében pontosan mi volt; ha ők szükségesnek tartják, ezt majd nyilvánosságra hozzák.
Egy dologban azonban egyetértünk, egy mondatban, hogy a jövőről kell beszélni. Igen, azt gondolom, hogy Magyarországon egy olyan időszakban, amikor egyébként a sportstratégia néhány nap múlva az Országgyűlés asztalára kerül, érdemes, sőt szükséges többpárti megegyezésre jutni a tekintetben, hogy a sportot milyen módon és hogyan fejlesszük tovább. És szeretném a képviselő úr figyelmét arra is felhívni, hogy a magyar sport hál' istennek, szerencsére nem csak a fociból áll, mert abban egyetértünk, hogy a magyar foci ma pocsék. De amikor ön ilyen lesújtó mondatokat mond a nyilvánosság előtt, az egész sportot is valamilyen módon sérti. Mit mond, képviselő úr, a vízilabdásoknak? Mit mond a kajakosoknak, akik végigverik az egész világot? Mit mond az öttusázóknak? A magyar sportnak hál' istennek vannak nagyon fényes lapjai, vannak támogatandó sportágak, és van még egy nagyon fontos kötelezettségünk, hogy a fiatalokat az iskolában meg az iskolán kívül megtanítsuk arra, hogy a mozgás a mindennapi élet része, hogy egészséges legyen a jövő nemzedék.
Erről szól a sportstratégia, amelyet április 11-én a Magyar Köztársaság kormánya elfogadott, és amely itt az Országgyűlés előtt megtárgyalásra kerül, és lehetőség lesz mindazokra a javaslatokra, azoknak a végigvitatására, amelyeket most itt a képviselő úr szóba hozott. Én személyesen egyébként támogatom, hogy a Puskás Stadiont felújítsuk, ezt a hétvégén a sajtóban elmondtam, tehát erről értesülhetett már a képviselő úr, hogy ezzel nyitott kapukat döngetnek. Egyébként pedig minden olyan, a magyar sport érdekét szolgáló konkrét döntés meghozatalára a sportstratégia megvitatásakor és az azt követő időszakban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehetőség lesz, amelyet a parlament bármelyik frakciója hasznosnak és jónak tart.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
