MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A pénzügyi törvénycsomag egyik részeként a biztosítási törvényt is érintő jelentős, még ha az alapvető kérdéseket nagyon mélyen nem is megváltoztató szabályozás fekszik most a Ház asztalán. Ez a szabályozás két célból született. Az egyik cél, hogy uniós szabályokat fogadtassunk el, illetve honosítsunk meg Magyarországon. Itt már korábban is történtek jogharmonizációs típusú lépések, ez a benyújtott törvényjavaslat ezeket egészíti ki jó néhány ponton. Ezen túlmenően a javaslat másik célja, hogy gyakorlati problémákra próbáljanak meg megoldást találni, ma is létező olyan szabályozásbeli problémákra, amelyek megfelelő módosítással orvosolhatók, vagy legalábbis kedvezőbb helyzetet lehet kialakítani.
(15.30)
Egy benyújtott törvényjavaslatot mindig két dolog jellemez: ami benne van és ami nincsen benne. Ebben az értelemben az általam elmondott vélemények is ezen két megfontolás alapján születtek, alapvetően több olyan kifogás fogalmazódik meg most általunk, ami hiányosságként merül fel a törvénytervezet kapcsán.
A benyújtott törvény négy kérdéskörre terjed ki: a biztosításközvetítőkre, a bonus-malus igazolások kiadási kötelezettségeire, a szavatoló tőke szintjét és átszámítási szabályait tartalmazó részre és a felügyeletidíj-fizetésre. Kezdjük akkor sorrendben ezek mentén!
Az első kérdéskör a közvetítési díjjal, a közvetítési szabályozással kapcsolatosan merül fel. Itt egyértelműen két kérdést ölel fel a szabályozás: az egyik a képzési kötelezettsége a biztosításközvetítőknek, a másik pedig a díjfizetési kötelezettség. Az uniós szabályozásban is egyértelmű követelmény a biztosításközvetítők képzési kötelezettsége, és ez helyes is. A kérdés azonban az, hogy a követelménynek milyen szintjét határozzuk meg. A nagyon magas követelmény a jelenlegihez képest és az Unió gyakorlatához képest nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy magunk számára versenykorlátozó helyzetet idézünk elő, kiemelkedően képzettebbek lesznek az ügynökeink, a közvetítőink, mint az Unióban. Azt gondolom, hogy ez az alap jelen körülmények közepette nem lenne túl szerencsés, még ha szakmailag indokolható lenne is. Jelen pillanatban azonban nem ez a helyzet, sokkal kedvezőtlenebb az uniós átlaghoz képest is a követelmény, csupán diplomával vagy szigorú és igen költséges OKJ-s képzéssel teljesíthető az elvárás, ugyanakkor ma még ennek sem felelnek meg tömegesen üzletkötőink, és mindig újabb és újabb haladékot adunk az ő számukra.
A mentesítés most újabb egy évre szól, és ez helyes, hiszen el tudjuk fogadni, hogy a közvetítők tömege ne veszítse el munkáját. Az alapvető megoldás azonban az lenne, ha a képzési követelmények átgondolása megtörténne. Sokkal differenciáltabb formában, sokkal inkább a képzésbe bevonva a biztosítóknak kellene ezeket a követelményeket megállapítani, a biztosítók saját oktatási bázisán keresztül. Ez egyébként pénzügyminisztériumi rendeletben is szabályozható lenne. Sajnálatos módon erre vonatkozóan nincsen garancia, mi itt a törvény kapcsán nem tudunk a rendeleti szintre rálátni és arra befolyást kapni. Ilyen értelemben garanciális problémáink vannak.
A tervezet díjfizetési kötelezettséget ír elő a függő közvetítő vállalkozásoknak, minimálisan 50 ezer forintban meghatározva ezt az összeget. Amennyiben ez az egyéni vállalkozókra is vonatkozik - és attól tartunk, hogy a szabályozás alapján ez így van -, akkor ez a megfogalmazás nagyon súlyos, komoly gondokat fog bizonyos ügynököknek, az egyes ügynököknek jelenteni. Az alkuszok és a többes ügynökök számára ez nem jelent többletköltséget, ám az egyes ügynökök számára sok esetben megoldhatatlan problémát fog jelenteni, és ezen ügynökök jó része elveszítheti emiatt a munkáját. Ebben több megfontolásra lenne szükség.
A második témakör: a gépjármű-felelősségbiztosítási igazolások tekintetében fontos, hogy a bonus-malus rendszert mindannyian nyilván tudjuk tartani, hiszen az lenne a cél, hogy aki kevesebb balesetet követ el, annak alacsonyabb díjfizetése legyen. A szabályozás sok ponton érinti is az igazolások kiadását, azonban fontos lenne, hogy a biztosítók egyes ügyekben kommunikálni tudjanak egymással, például a csalások kiszűrése érdekében. Sajnálatos módon ezt a törvényi szabályozás nem biztosítja, fontos lenne ezért a Mabiszt - a Magyar Biztosítók Országos Szövetségét - bevonni a törvényalkotásba, hiszen a csalások kiszűrését segítő szakasz nagyon hiányzik a törvényből. Ezt remélhetőleg most a törvényalkotás során még sikerül pótlólagosan megoldani. Ilyen és hasonló problémáktól tesszük függővé támogatásunkat a Fidesz részéről a benyújtott törvényjavaslat kapcsán.
A harmadik kérdéskör a felügyeletidíj-bevételekhez kapcsolódik. Eddig egységes díjszabás volt meghatározva, most megváltoztatja a díjfizetés rendszerét ez a törvényjavaslat. A felügyelt intézmények felügyeleti díjat fognak fizetni, ami normatív módon lesz meghatározva, ugyanakkor ezen túlmenően - és ez egy új elem - egy pluszszolgáltatási díj megfizetésére is kötelezi a törvényjavaslat a biztosítókat. Ez a két díj fogja lényegében a felügyelet működési költségeit fedezni, hiszen rég elmúlt már az az idő, hogy költségvetési támogatás biztosítsa a felügyeleti munkát, alapvetően a piaci szereplők befizetései rendezik a felügyelet költségeit, fedezik a hivatal működését.
Az igazgatási díj azonban nincsen tisztázva. Ezt is rendeleti formában kívánja a benyújtott törvényjavaslat rendezni, a tervezetet a pénzügyminiszterre bízva. Mi ezt garanciális oldalról nem tudjuk elfogadni, megint csak azért, merthogy a parlament látókörén kívül, parlamenti kontroll nélkül történne ennek a nagyon fontos átalakításnak a levezénylése. Ez ráadásul többletköltségeket is jelenthet a pénzintézetekre. Nyilvánvalóan nem mindenkire egyformán, hanem a szolgáltatási díjak igénybevételével arányban.
A negyedik témakör a közvetítői szabályozáson, a gépjármű-felelősségbiztosítási igazolásokon, a felügyeletidíj-bevételeken túlmenően a szavatolótőke-szükséglet meghatározása. Alapvetően el tudjuk fogadni ezt a szabályozást, még akkor is, ha a szabályozás úgy tesz, mintha már az euróövezetben lennénk, mint ha már Magyarországon az euróval fizetni lehetne. De mindannyian tudjuk, hogy a kormány elmúlt ötéves, az ország számára súlyos károkat okozó politikája miatt az euróövezetbe való belépés bizonytalan időre kitolódott, és ma még azt sem lehet pontosan tudni, hogy erre 2013-2014-2015-ben vagy azt követően kerül majd sor. Ezért is furcsa, hogy egy törvényi szabályozásban egy euróövezetbe tartozó tagállam mintájára van szabályozva ez a kérdés, euróban határozza meg ugyanis a szavatoló tőkét, amelyet mindig aktuális árfolyamon számol át éppen az adott év árfolyamán forintösszegre. Ám ez az átváltási árfolyam nincs megfelelően rögzítve, és növelné a jogbiztonságot, hogyha a korábban egyébként már az egyeztetés során szereplő átváltási metódus a törvényjavaslat része lenne, garanciális oldalról megint csak tisztán, stabilan és kiszámítható módon lehetne ezzel kalkulálni. Ez azonban valami általunk érthetetlen módon kikerült a benyújtott törvényjavaslatból, végül is nincs a Ház asztalán.
Említettem, hogy kétfajta szempontból lehet megfigyelni vagy értékelni a benyújtott javaslatot: az egyik az, hogy mi van benne, a másik az, hogy mi nincs benne. Jó néhány olyan dolog nincsen benne, ami viszont meggyőződésünk szerint a problémák oldaláról rendezésre szorulna. Ilyen a versengő termékek meghatározása például a biztosítási piacon, az ügyfél-tájékoztatás kötelezettségének meghatározása, a szerződésmegújításra vonatkozó részek - ami nincsen, illetve pontatlanul volt eddig is használva - és a közvetítői tevékenység pontos határainak meghatározása, elkülönítése a valójában nem közvetítői tevékenységektől. Ezek sajnálatos módon hiányoznak a törvényjavaslatból, és nem szerencsés az állandó törvényi bizonytalanság, nevezetesen, hogy hónapról hónapra avagy félévről félévre alapvető törvényeknél új és új módosítások születnek, ami nyilvánvalóan növeli a jogbizonytalanságot, és nem tesz jót a piac szereplőinek üzleti megfontolásaiban sem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ezek miatt összességében a javaslatot ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Majd később, a vita során derül ki az, hogy a kormánykoalíció nemcsak szavakban, hanem tettekben is konstruktív-e, és tudunk-e itt konszenzusra jutni.
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
