SZABADOS JÓZSEF
SZABADOS JÓZSEF
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény célja a biztosítók érdekének védelme, az öngondoskodás ösztönzése, a biztosítás és a biztosítók iránti bizalom növelése, a biztosítás és a biztosítók nemzetgazdaságban betöltött szerepének erősítése, a biztosítási piac működőképességének, megbízhatóságának, a biztosítási tevékenység garanciáinak erősítése, a biztosítási tevékenység egységes, a vállalkozás szabadságát, a piaci szereplők versenyképességét, a versenyegyenlőséget garantáló szabályozása, a biztosítási rendszer megbízható működését szolgáló felügyeleti rendszer továbbfejlesztése, a biztosítók kármegelőzésben vállalt szerepének elősegítése, figyelembe véve az Európai Unió szabályainak való megfeleltetés követelményét, illetve azt, hogy a biztosítási piac szabályozása elveiben, színvonalában és a piaci résztvevőknek nyújtott biztonságában érje el azt a szintet, amelyet az Európai Unió a tagállamok szabályozásától megkövetel.
A biztosítási törvény kiállta az idők próbáját, jól szolgálta mind a biztosítók, mind a biztosítottak érdekeit. A biztosítási piac szabályozottabbá vált, beilleszkedett az európai uniós rendszerbe, nőtt a piaci résztvevők száma, működik az ellenőrzés rendszere. A 2003-ban megalkotott törvény egyes elemeit az előttünk lévő törvénymódosítás az európai uniós irányelvekhez igazítja, pontosításokat tartalmaz, elsősorban a biztosítottak érdekeit védő szabályozásmódosításokat pontosít. A korábbi jogharmonizációs célú módosítások és a gyakorlati tapasztalatok alapján vált szükségessé a felülvizsgálat, valamint azért is, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködési összhang megteremtése érvényesüljön.
A hazai biztosítási piac fejlődése során szükségessé vált főként a biztosításközvetítői szolgáltatást érintő szabályozás felülvizsgálata, az ügyfelek jobb tájékoztatását, megalapozottabb döntéshozatalát, felkészültebb, átláthatóbb, kiegyensúlyozottabb feltételek megteremtését szolgáló környezet kialakítását teremti meg a törvénymódosítás a biztosítottak védelme érdekében. A hazai biztosítási piacon a szereplők száma egyre növekszik úgy a biztosítók, mint a biztosítottak vonatkozásában, a biztosítási termékek kínálata egyre bővül, az öngondoskodás egyre nagyobb szerepet kap. Az állam kiemelt feladata, hogy törvényi szabályozással, a verseny tisztasága megőrzésének szem előtt tartásával, a biztosítottak érdekeinek védelme érdekében törvényi szinten kísérje figyelemmel a szükséges módosítási igényeket, teremtsen összhangot az európai uniós elvárásokkal.
Ma a magyar biztosítási piacon a PSZÁF nyilvántartása szerint 24 biztosítótársaság és 34 biztosítási egyesület harcol az ügyfelek érdekeiért. Hozzászólásom nem terjedhet ki a törvényjavaslat minden részletére, szeretnék azonban az indoklásban is szereplő, a biztosítottak érdekeit szolgáló néhány tételre rámutatni, illetve kiemelni. A törvénymódosítás pontosítja a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás vonatkozásában a kötelezettségviselés tagállama fogalmát, a rendeltetés szerinti meghatározással. A korábbi szabályozás a forgalmi engedélyt kibocsátó tagállamra korlátozódott. A törvénymódosítás pontosítja a versengő termékek fogalmát, amely szerint a versengő termék az a termék, amely ugyanazon biztosítási ágazatba vagy ugyanazon alágazatba tartozó kockázatokat fedez. Pontosítja a törvényjavaslat az ágazat és az alágazatok kapcsolatát, a biztosítási kockázatokat.
A javaslat rendezi a kártörténetre vonatkozó adatok rendszerét a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ágazatban, amelynek egy része az elmúlt évben volt a parlament napirendjén. Ezt a kérdést a biztosítási törvényhez igazodóan a 190/2004. (VI. 8.) számú kormányrendelet módosításáról szóló kormány-előterjesztés pontosítja, illetve módosítja az elsősorban a kárrendezésre vonatkozó új szabályozással. A törvényjavaslat 4. §-a a biztosítási törvény 33. §-ának (1) és (2) bekezdését azzal a szándékkal módosítja, hogy a biztosítási rendszer résztvevői, a biztosításközvetítői rendszer feladatait pontosítja. A szabályozás azért fontos, mert közvetlenül kapcsolódik az ügyfélhez, a biztosító szolgáltatásaihoz, az ügyféllel közvetlenül a biztosítót személyesíti meg a biztosításközvetítő.
Új a javaslatban, hogy biztosításközvetítőnek nem minősül a biztosítási szerződések lebonyolításában és teljesítésében való közreműködés, ha az azt végző személy a biztosítási igények felkutatásában és a biztosítási védelmet kereső ügyfelek igényeinek szerződéskötés céljából való kiközvetítésében egyébként nem vesz részt. Ezzel együtt pontosításra kerül a függő biztosításközvetítő, azaz az ügynök fogalma is, aki az ügyféltől biztosítási díjat vesz át a biztosító részére, azonban az ügyfél részére a biztosítótól az ügyfélnek járó összeget nem veheti át. A törvény a biztosításközvetítőkre szigorításokat és pontosításokat tartalmaz. A 6. §-ban pontosítja a biztosításközvetítők nyilvántartását, a 7. §-ban bővül az eredeti törvény azzal, hogy a biztosításközvetítő tájékoztatási kötelezettségét pontosítja, azzal, hogy a biztosításközvetítő kiért áll helyt, és azzal, hogy függő vagy független biztosításközvetítő, azzal, hogy melyik biztosító nevében jár el.
A 11. §-ban a biztosítási törvény 109. §-ának (2) bekezdését módosítja a kártörténeti igazolás kiadási rendjére vonatkozóan, amely az ügyfél és a biztosító részére egyaránt meghatároz határidőhöz, azaz 15 naphoz kötött kötelezettségeket az igazolás kiadásához. A továbbiakban a törvényjavaslat módosítja, illetve kiegészíti a biztosítási titokra vonatkozó szabályokat, az információk külföldre továbbításának kötelezettségét.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében a törvényjavaslat a 2003. évi LX. törvényt akként módosítja, hogy az illeszkedjen az európai uniós normákhoz, jobban szolgálja az ügyfelek érdekeit, ezért javaslom a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen.
