BÍRÓ ILDIKÓ
BÍRÓ ILDIKÓ
BÍRÓ ILDIKÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miként az közismert, az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület népi kezdeményezést indított annak érdekében, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére olyan új törvényi szabályozás megtárgyalását, amely szigorítja a művi meddővé tétel feltételeit. Az OVB megállapította, hogy a kezdeményezés érvényes, mivel azt több mint 50 ezer honfitársunk támogatta s látta el aláírásával.
Az Alkotmánybíróság 2005 novemberében megállapította, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 187. § (2) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2006. június 30-ai hatállyal megsemmisítette. A Gyurcsány-kormány - mind az első, mind pedig a második - azonban nem tartotta be az Alkotmánybíróság által előírt határidőt, és nem terjesztette időben a parlament elé a művi meddővé tétel szabályainak megváltoztatását célzó törvényjavaslatát, amellyel több hónapra exlex állapotot idézett elő ezen az emberi jogi és egészségügyi szempontból rendkívül kényes területen.
2006. július 20-án az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság „Eszmecsere a művi meddővé tételről” címmel szakmai tanácskozást szervezett az Országház Delegációs termében. A rendezvényen felszólalt az egészségügyi miniszter, az Alkotmánybíróság tanácsadója, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, több szakorvos, egyes társadalmi és emberijog-védő szervezetek képviselői és természetesen parlamenti frakciók képviselői is.
(16.30)
Itt Molnár Lajos egészségügyi miniszter az alábbiak szerint nyilatkozott: „Erkölcsi kötelességünk, hogy ezt a helyzetet önökkel közösen végiggondoljuk, meghallgatva az önök véleményét, s önökkel konzultálva és lehetőség szerint egyezségre jutva, az erkölcsi kötelességből önkéntesen vállalt új szabályozást elkészítsük. Úgy gondolom, hogy kötelességünk előterjeszteni a törvénymódosító javaslatot, és ahogy az egy parlamenti demokráciában szokás, a parlament hozza meg a döntést. Azt viszont megígérem, hogy az önök véleményét, a civil társadalom és a civil szervezetek véleményét messzemenően figyelembe fogom venni.” Sajnos, Molnár Lajos ezt az ígéretét sem váltotta valóra. A széles körű társadalmi egyeztetést ebben az ügyben sem folytatta le a szocialista kormány, s ígéretével ellentétben nem szakmai konszenzuson alapuló döntést hozott. Sőt, az emberi jogi bizottság által szervezett szakmai tanácskozáson a civil és szakmai szervezetek, az egyes szakértők, továbbá különböző frakciók részéről elhangzott véleményeket semmilyen módon nem építették be a kormány által 2006 októberében benyújtott, majd a parlament által elfogadott törvénymódosításba.
Az új törvényi szabályozás egyedül az SZDSZ által megfogalmazott ultraliberális álláspontot tükrözi. Az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról című törvényjavaslatban a második Gyurcsány-kormány a 18. életévet jelölte meg olyan életkorként, melynek betöltésétől lehetségessé vált a művi meddővé tétel Magyarországon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a törvény előír 26 éves kor alatt kétszer hat hónap várakozási időt, azonban ez így is az egyik legmegengedőbb szabályozás az Európai Unión belül ebben a hihetetlenül érzékeny kérdéskörben. Történt ez annak ellenére, hogy magában az Alkotmánybíróság határozatában is ki lehetett olvasni, hogy a testület nem ragaszkodik a 18. évhez mint meghatározó korhatárhoz. Az AB határozatának II. fejezetének 2. pontjában ezt olvashatjuk: „A sterilizációról való döntésképesség korhatára államonként eltérő, és nem feltétlenül egyezik meg az általános döntésképesség korhatárával. Például Ausztriában és Dániában 25 év, az Egyesült Államokban 21 év, Japánban 20 év, Spanyolországban 18 év.”
Ugyancsak az AB-határozat III. fejezet 4.1. pontjában pedig ez áll: „A döntésképesség biztosítása és az ifjúság védelme szükségessé teheti speciális korlátozó rendelkezések megfogalmazását, akár életkori határok formájában is. Elsősorban a törvényalkotónak kell mérlegelnie, hogy a művi meddővé tétel feltételeinek meghatározásakor indokolt-e eltérni a cselekvőképesség általános életkori határától, és ha igen, akkor milyen mértékben. A 35. év meghatározásával a törvényhozó egyfelől az ifjúság védelmét helyezte előtérbe. Másfelől azt a - korábbi évtizedekben uralkodó - felfogást juttatta kifejezésre, hogy a 35. év alatti szülés jár kevesebb kockázattal a magzat, újszülött és az anya számára.”
Maga Bárándy Gergely, az MSZP jogi tagozatának elnöke, aki a szakmai tanácskozáson ismertette frakciója álláspontját, 2006 júliusában így fogalmazott: „Amit viszont az Alkotmánybíróság megenged - és nyilvánvalóan a vita elsősorban e tekintetben nyitott -, hogy milyen életkort lehet meghatározni. Az én meglátásom, a mi meglátásunk szerint 18. életévét betöltöttnek kell lennie ennek a személynek mindenféleképpen, de a törvény ennél magasabb életkorban is meghatározhatja azt a minimumot, amelynek elérésétől kérni lehet ezt az orvosi beavatkozást majd. Hogy ez az életkor mi legyen, éppen a 18. életév vagy éppen a 26. életév, vagy éppen, ahogy Papp professzor utalt rá, a 30. életév, én azt gondolom, éppen erre való a társadalmi vita. Éppen ezért szükséges bevonni orvosszakértőket, alkotmányjogász professzorokat, és ez után a társadalmi konzultáció után és ennek a figyelembevételével lehet meghatározni.”
Az Alkotmánybíróság valójában azt szögezte le, hogy a művi meddővé tétel végrehajthatóságának nem lehet kritériuma, hogy a beavatkozást kérőnek hány vér szerinti, illetőleg nevelt gyermeke van, továbbá, hogy a sterilizáció törvényi szabályozásában nem játszhatnak közre demográfiai szempontok.
A törvényjavaslat 2006 őszén lefolytatott parlamenti vitájában a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről világossá tettük, hogy bár nem tartjuk jónak a megváltoztatott szabályozást, de hajlandóak vagyunk egy olyan kompromisszumos megoldás elfogadására, sőt minden rendelkezésünkre álló eszközzel ennek elérésére törekedtünk, mely a törvénymódosításban szereplő 18. életévnél magasabb korhatárt ír elő a művi meddővé tétel végrehajtásának lehetőségét illetően. Felhívtuk rá a figyelmet akkor is, és jelezzük most is: a művi meddővé tétel a fogamzásgátlásnak egy olyan módja, amely visszafordíthatatlan, amely a családtervezés lehetőségét gyakorlatilag megszünteti az ilyen beavatkozást választó személy számára. Azt is elmondtuk, hogy egy ennyire enyhe szabályozás nagymértékben növelheti a nők kizsákmányolását, és itt elsősorban a prostitúció terjedésére kell utalnunk, hiszen a jelenlegi szabályozás nem tudja kiszűrni azokat a fiatal felnőtteket, akik kényszerből jelentkeznek sterilizációs műtétre. Hogy szép számban vannak ilyenek, erről sajnos szomorú statisztikai adatok állnak rendelkezésünkre.
Végezetül nem mehetünk el a mellett a tény mellett, hogy a második Gyurcsány-kormány által bevezetett új törvényi szabályozás ellen több mint 50 ezer magyar ember tiltakozott azzal, hogy aláírásával támogatta az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület által útjára bocsátott népi kezdeményezést. Éppen ezért megdöbbentő, hogy a kezdeményezésnek az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban lefolytatott vitáján nem jelent meg a kormány képviselője.
Kérem ezért itt, a parlament nyilvánossága előtt a szocialista kormány tagjait, és a kormánypártok képviselőit, vegyék komolyan ennek az 50 ezer honfitársunknak a kérését, és ne forduljanak szembe velük. Ne vegyük semmibe jogos kérésüket! Dolgozzuk ki közösen a művi meddővé tételre vonatkozó törvényi szabályozás módosítását, szigorítását! Ezt kéri tőlünk a választópolgárok jelentős része, és ennek teljesítése elsősorban a kormány és a parlamenti többséget biztosító kormánypárti képviselők felelőssége.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
