BÍRÓ ILDIKÓ
BÍRÓ ILDIKÓ
BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottságunk által a művi meddővé tételről szervezett eszmecserén elhangzott a következő: „Nemzetközi vizsgálatok tömege szól arról, hogy a legjellemzőbb módon azok a nők bánják meg később, hogy sterilizáltatták magukat, akiken e beavatkozást 18 és 24 éves koruk közt végezték el.” Van olyan statisztikai adat, amely e tekintetben 40 százalékos megbánást regisztrált. Ráadásul a magyarországi mentálhigiénés szakemberek évtizedek óta ismerik az úgynevezett posztabortusz szindrómát. Vagyis tudják, milyen traumákkal küszködnek azok a nők, akik abortuszon estek át. Hiszen ez a beavatkozás depressziót, sokszor öngyilkossági késztetést indukál. Szélsőséges esetben hozzájárulhat az elzülléshez, az ellehetetlenüléshez, a család széthullásához is, hiszen az abortuszon átesett úgy érzi, hogy nem teljes ember. Az abortusz egy magzat elpusztítását jelenti, míg a művi meddővé tétel egy egész családfa kiirtását.
Itt utalni szeretnék dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybíró különvéleményére, aki egyetértett a többségi határozat rendelkező részének alkotmányellenességet megállapító 1. pontjával és ezzel összefüggésben a döntés elméleti megalapozására irányuló indoklással. Az ő meggyőződése szerint „a nem egészségügyi okból történő művi meddővé tétel olyan fogyatékosságot okoz, amely önmagában az emberi méltóság csorbulásával jár, és melyre így az önrendelkezési jog nem terjed ki”. Más megközelítésben ez azt jelenti véleményem szerint, hogy az államnak az alkotmányból eredő általános kötelezettsége van tiltani és büntetni rendelni a nem egészségügyi okból végrehajtott csonkításban, sterilizálásban való orvosi közreműködést. Ez az általános kötelezettség levezethető az élethez, az emberi méltósághoz, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alapvető jogokból. Az államnak fő szabály szerint büntetnie kell azt, ha valaki egy másik személynek maradandó fogyatékosságot okoz.
Ugyancsak dr. Vasadi Évával értünk egyet abban a kérdéskörben, hogy „a művi meddővé tétel összefüggésében szükségesek az olyan garanciák, amelyek biztosítják, hogy valóban az érintett személy önálló, minden külső kényszertől és befolyástól mentes, a szükséges információk birtokában meghozott személyes és tájékozott döntéséről van szó”. Az objektív kritériumoknak - betöltött 35. év vagy három vér szerinti gyermek - a törvényből való kikerülésével, mi is úgy látjuk, nincs elegendő garancia arra, hogy ténylegesen a szükséges információk birtokában hozott, befolyástól mentes döntés születhessen. A tájékoztatási kötelezettség és a várakozási idő nem tekinthető elegendő garanciának. Hiszen még a nagykorú személyek is kerülhetnek átmenetileg olyan kiszolgáltatott helyzetbe, amikor ténylegesen nem szabad akaratukból hoznak döntést ebben a kérdésben.
Végül még egy részt kívánok ismertetni az alkotmánybíró asszony különvéleményéből. „Az alkotmány 16. §-a szerint az állam védelmezi az ifjúság érdekeit. A családok támogatásával kapcsolatos szabályok általában a 35. életévben húzzák meg a támogatásokra való jogosultság, vagyis a fiatalság határát. Az egyén felfogása, különösen fiatal korában idővel változhat, és e változás lehetőségét megfelelő garanciákkal az államnak is védelmeznie kell. Így előfordulhat, hogy valaki nagykorúsága elérése után egy adott élethelyzetben, valamilyen sokkoló élmény hatására, bizonytalan élettársi kapcsolatban s a többi, prostituáltként meddővé tétetné magát, azonban néhány évvel később helyzete, felfogása változásával már akarna gyermeket.”
A törvényjavaslat parlamenti vitájában a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről elmondtuk, és most is szeretnénk megismételni, hogy bár nem tartjuk jónak a megváltozott szabályozást, de hajlandók vagyunk kompromisszumok elfogadására, amely a törvénymódosításban szereplő 18. életévnél magasabb korhatárt ír elő a művi meddővé tétel végrehajtásának lehetőségét illetően.
Köszönöm a figyelmet.
