DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Először is szeretném az elnök úrnak és Csáky képviselőtársamnak megköszönni, hogy megengedték a sorrendcserét.
Tisztelt Országgyűlés! Én az 1997-ben megalkotott egészségügyi törvényhez szeretnék visszamenni, noha tisztában vagyok azzal, hogy a mai megbeszélésünk tárgya több és más, mint egy egészségügyi beavatkozás végzéséhez való jogosultság vagy annak a korlátja.
Én arról szeretnék beszélni, hogy amikor 1997-ben az új egészségügyi törvényt ez a parlament megalkotta, akkor egy hihetetlen fejlődés ment végbe: bekerült az egészségügyi törvénybe a betegek jogairól szóló fejezet, és ez minőségileg változtatta meg a korábbi paternalisztikus rendszert. Vagyis maga a páciens megnevezhette, hogy mikor és milyen feltételek között egyezik bele vagy utasítja el az egészségügyi beavatkozást.
Így kerülhetett sor a szervdonáció szabályozására, az egészségügyi beavatkozás, a gyógyítási tevékenység visszautasításának alkotmányos jogára, és arra is, hogy szabályozza az egészségügyi beavatkozásoknak egy nagyon speciális ágát, ez a művi meddővé tétel, amelynek két formáját különböztethetjük meg, és ez szükséges is a mai megbeszélésünk szempontjából: az egészségügyi okból végzett művi meddővé tételt, tehát a gyógyító célból végzettet és a családtervezési célból végzettet.
Az Alkotmánybíróság, és itt szeretnék képviselőtársam hozzászólására is reagálni, nem azért ítélte alkotmányellenesnek az akkori jogszabályt, mint hogyha túlságosan is liberálisnak találta volna - ellenkezőleg. Azt mondta, hogy a családtervezési célú művi meddővé tétel olyan szigorításokat tartalmaz, amely során az alkotmányos alapjogok legfontosabbika, az emberi méltósághoz való jog és annak az egyik legfontosabb részjoga, a saját testemről való rendelkezés joga sérült. Vagyis túl szigorúnak találta, hogy családtervezési okok miatt egy országgyűlés ilyen célból megakadályozhatja-e egy ember önrendelkezési jogát. És azt mondta az Alkotmánybíróság, hogy ezt nem teheti meg egy országgyűlés. Azért nem, mert diszkriminatívnak találta, hogy három saját, vér szerinti gyermeket határozott meg az Országgyűlés, holott nevelhetett az adott család éppen öt vagy hat gyereket is. A másik pedig, hogy korhoz kötötte ezt a beavatkozást, és azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy noha egy társadalom szabhat korlátokat nagyon fontos társadalmi célok elérésére érdekében az egyén számára, ezeknek azonban célirányosnak és érdeminek, célhoz kötöttnek kell lenniük.
És azt mondja, hogy noha a népesedés javítása, a gyermekszám emelkedésének a növekedése kívánatos társadalmi cél, de a művi meddővé tétel korlátozása erre nem alkalmas és nem arányos eszköz, vagyis hogy a gyerekek száma felől közelítse ezt meg.
És azt is elmondja, hogy az a korhatár, amelyet akkor, bizonyára az akkori felfogás szerint, helyesnek tartott választani az az Országgyűlés, nem volt kellő mértékben alátámasztva, és erre hozza az Alkotmánybíróság az indoklásában, hogy az eltérő országok eltérő időhatárokat állapítanak meg.
Összességében tehát ez a családtervezési célú művi meddővé tétel, noha ezt nekünk nem kell pártolni - és ebben talán mindannyian nagyon egyetértünk -, nemkívánatos fogamzásgátlási cél. Ez a dolog egyik része.
A másik azonban, hogy abból, hogy mi mit gondolunk nemkívánatosnak, nem következik egyenesen, hogy ezt úgy érjük el, hogy mások emberi méltóságát, saját teste feletti önrendelkezési jogát az alkotmánytól eltérően korlátozzuk.
(18.00)
Ilyen értelemben alkotmányosan nem sok választása volt az Országgyűlésnek - idézném Bárándy Gergő képviselőtársamat -, de megtette a legfontosabbat, amit ebben az ügyben meg kellett tennie, hogy gondoskodott arról, hogy a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyek jogait alkotmányosan védje, hogy ezzel a lehetőséggel ne lehessen visszaélni. Ez ma még ebben a Házban nem hangzott el, pedig legalább annyira fontos része annak, amiről beszélünk, mint az, hogy hány év legyen az a bizonyos korhatár.
Hosszan lehetne idézni az Alkotmánybíróság döntéséből, és én újra csak azt hozom fel, ami az Alkotmánybíróság döntését alátámasztó indoklásában megjelenik, hogy nem kell ezzel ugyan egyetérteni vagy nem érteni egyet, de a saját testem feletti önrendelkezési jog alkotmányos védelme és az önrendelkezési jog alkotmányos védelme van olyan fontos, hogy még akkor sem korlátozhatjuk, ha az egyébként mindannyiunk által tudottan öncsonkítással is jár. Ez bizonyos esetben valóban visszafordíthatatlan, noha nem osztom azt a véleményt, hogy száz százalékban, hiszen tudjuk, hogy műtéttel a pete- és az ondóvezeték is rekonstruálható; van, amikor igen és van, amikor nem.
Vagyis a nemi szerveknek és ezeknek a mirigyeknek a mentén végzett beavatkozások, azok orvosi beavatkozások, az összes ehhez tartozó kockázattal. Nem véletlen, hogy nem engedi meg a jelenlegi szabályozás, hogy csak úgy be lehessen menni, és el lehessen végeztetni egy ilyen műtétet. Nagyon hosszú várakozási időt szabtunk, pont azért, mert azt gondoljuk, hogy a megfontolást még egy megfontolásnak követnie kell. Vagyis, hogy még egyszer meg kell ezt erősíteni, és hogy az írásban előadott kérelmet az utolsó pillanatban szóban is vissza lehet vonni, még ez a lehetőség is hozzátartozik. Vagyis azt gondolom, hogy azon közös célunknak, hogy szülessen több és egészséges boldog gyermek a Magyar Köztársaságban a családok örömére; annak a megóvása vagy annak az elérése nem jó úton keresztül vezet, ha azt mondjuk, hogy előírjuk.
Ha már itt felemlítette valaki az alkotmány eredetét, ugye, Horváth képviselő úr, emlékszik még azokra az időkre, amikor lánynak szülni dicsőség és asszonynak szülni kötelesség volt? Pedig akkor is azt gondolta az akkori rezsim, hogy ezt meg lehet tenni. Tudjuk, hogy az a tilalom, amely megtiltotta az abortuszt, hiszen az erről szólt, nem a gyerekek létszámának a növekedését jelentette csak - bár ez nagyon eredményes volt és sikerült is -, hanem az illegális abortuszok számának a jelentős növekedését, és nagyon sok nő megnyomorodását is jelentette egyben.
Abban látnám a mi kötelezettségünket, hogy minél több lehetőséget adjunk a családoknak, hogy vállaljanak több gyereket, és minél több nőnek és férfinak lehetőséget arra, hogy ha már átmenetileg nem kívánnak éppen családot vállalni vagy a gyerekeik számát bővíteni, választhassanak maguknak nem visszafordíthatatlan eszközöket is. Ez lenne talán a legfontosabb feladatunk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
