FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága 2007. március 27-ei ülésén kijelölt bizottságként megvitatta a népi kezdeményezést, és a Házszabály rendelkezése szerint a parlamenti vitához benyújtotta az ajánlását.
A bizottság meghallgatta az Országos Választási Bizottság elnökét, és meghallgatta a népi kezdeményezés szervezőjét. A bizottsági vitában a kormány képviselője nem vett részt.
Dr. Szigeti Péter, az Országos Választási Bizottság elnöke elmondta, hogy alkotmányossági kérdés a népi kezdeményezéssel kapcsolatban nem merült fel. Hangsúlyozta, hogy az OVB csak azt vizsgálta, hogy a népi kezdeményezés megfelel-e a törvényi követelményeknek. Tartalmának, célszerűségének szakmai elbírálása az Országgyűlés kompetenciája.
Itt kell elmondanom, hogy a művi meddővé tétel szabályait az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény tartalmazza. E törvény vonatkozó passzusát, pontosabban 187. § (2) bekezdését az Alkotmánybíróság 2005-ben megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság 43/2005. számú határozata ugyanis kimondta, hogy az egészségügyi törvény azon rendelkezése, amely szerint családtervezési célból a művi meddővé tétel a 35. életévét betöltött vagy vér szerinti három gyermekkel rendelkező személynél végezhető el, alkotmánysértő. Más szavakkal az Alkotmánybíróság azt a szigorú feltételt, hogy a művi meddővé tételt kérelmezőnek vagy 35 évnél idősebbnek kell lennie, vagy három vér szerinti gyerekkel kell rendelkeznie, az emberi méltósághoz való jogból származó önrendelkezési jog elfogadhatatlan korlátozásának minősítette.
Ez volt az előzménye annak, hogy az Országgyűlésnek új törvényi szabályozást kellett alkotnia, olyat, amely megfelel az Alkotmánybíróság által megszabott követelményeknek; olyat, amely az alkotmányosság próbáját kiállja.
Az egészségügyi törvény 187. §-ának módosítását, illetve kiegészítését a 2006. évi CXV. törvényben fogadta el a parlament. Az új szabályozás lényege, hogy a három vér szerinti gyermek nem szerepel a feltételek között, a kérelmezés korhatára a cselekvőképesség, a felnőttkorúvá válás általánosan meghatározott életkora, de a kérelmezés és a beavatkozás között - szigorú eljárási szabályok teljesülése mellett - legalább egy évnek el kell telnie; 26 éves életkor fölött ez fél év, de erre még visszatérek.
Visszatérve a népi kezdeményezésre, mint említettem, a bizottság meghallgatta a kezdeményezés szervezőjét, Illéssy Mátyás urat, aki az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület nevében a művi meddővé tétel törvényben meghatározott feltételeinek megszigorítása érdekében fordult az Országgyűléshez. Ő úgy ítélte meg, hogy a szabályozás enyhítése nem volt indokolt. Kifogásolta, hogy a döntést nem előzte meg semmilyen társadalmi egyeztetés, nem alapozta meg semmilyen felmérés. Amellett érvelt, hogy a vonatkozó alkotmánybírósági döntés ellenére születhetett volna más, nagyobb társadalmi támogatottsággal bíró szabályozás.
Bizottságunk ismét hosszú vitát folytatott a kérdésről. Azért mondom, hogy ismét, mert erre a vitára az elmúlt egy év leforgása alatt harmadszor került sor. Megvitattuk a kérdést akkor, amikor kereszténydemokrata képviselőtársaink törvénymódosító javaslatot nyújtottak be, amellyel azt kívánták elérni, hogy családtervezési célú művi meddővé tételre egyáltalán ne legyen lehetőség. Megvitattuk akkor, amikor a kormány előterjesztette az egészségügyi törvény módosítására vonatkozó javaslatát; és megvitattuk a problémát azon a szakmai tanácskozáson, amelyet „Eszmecsere a művi meddővé tételről” címmel bizottságunk szervezett. Ebből is adódhatott, hogy az ülésen jelen lévő és megszólaló képviselők véleménye a korábbiakhoz képest lényegesen nem változott, szinte ugyanazok az érvek és ellenérvek hangzottak el.
(16.20)
Ismét vita bontakozott ki az önrendelkezési jog értelmezéséről és korlátozhatóságáról, illetve a korlátozási jog korlátairól. Több érv és ellenérv hangzott el azzal kapcsolatban, hogy az ember szabadsága, méltósága és önrendelkezési joga, illetve a korlátozás között lehet-e mérlegelni, és ha igen, milyen alapon és milyen mértékben.
A vitában újra keveredtek a jogi, a morális, az egészségügyi, orvosetikai és népesedéspolitikai szempontok, valamint a teológiai megközelítések, ami, úgy vélem, nem baj, hiszen az a dolgunk, hogy a ránk bízott kérdéseket alaposan körbejárjuk. Ugyanakkor szinte minden megszólaló bizottsági tag elutasította azt a véleményt, hogy a törvénymódosítást megelőzően nem volt lehetőség társadalmi párbeszédre. Hiszen a bizottság említett rendezvényén és más fórumokon is lehetősége volt valamennyi frakciónak, egyháznak és civil szervezetnek kifejtenie az álláspontját. Többtucatnyi megszólalást olvashatunk vissza ma is csak a sajtóból az üggyel kapcsolatban pró és kontra. Hangsúlyozom, pró és kontra, mert legalább annyi civil vélemény szólt az alkotmányos önrendelkezési jog sérthetetlensége mellett, mint a valláserkölcs szigorú normái mellett és a két szélső álláspont között.
Tisztelt Ház! A bizottság többsége a művi meddővé tétel további szigorítása ellen, vagyis a jelenlegi, mindössze féléves szabályozás fenntartása mellett szavazott. Ehhez két dolgot mindenekelőtt leszögeztünk.
1. A kormány és a parlament nem azért foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert célja volt a művi meddővé tételre vonatkozó szabályok enyhítése. Azért foglalkozott vele, mert mint említettem, az Alkotmánybíróság a 43/2005. határozatában megsemmisítette az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény 187. § (2) bekezdését, amely szerint - mondom ismét - a művi meddővé tétel elvégzésének előfeltétele volt a 35. életév betöltése vagy a három vér szerinti gyerek. Az Alkotmánybíróság érvelése az volt, hogy ezek a szigorú szabályok sértik az egyének önrendelkezési jogát. Ugyanakkor a megsemmisítés következtében új szabályozás nélkül a művi meddővé tételnek az átmeneti időszakban semmiféle jogi korlátja nem volt.
2. A művi meddővé tételt, úgy vélem, senki nem tekinti helyes vagy kívánatos családtervezési eszköznek. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság döntése alapján világos volt, hogy bármilyen szigorú szabályok meghozatalára egészen egyszerűen nincs mód. A Kereszténydemokrata Néppárt által beterjesztett törvényjavaslat, amire már ugyancsak utaltam, és ami arról szólt, hogy családtervezési célú beavatkozásra egyáltalán ne legyen lehetőség, ha az Alkotmánybíróság döntésének indoklását elolvassuk, teljesen egyértelműen alkotmányellenes volt.
El kell mondanom azt is, hogy az Alkotmánybíróság indoklásában kétségtelenül volt egy olyan fordulat, amely szerint a testület nem ragaszkodik a 18. életévhez mint meghatározó korhatárhoz. De nem derül ki az Alkotmánybíróság döntéséből, hogy melyik az a korhatár, amit elfogadhatónak tart. És mint tudjuk, előzetes alkotmánybírósági kontroll kérésére nincs lehetőségünk. Ebből pedig az következett, hogy teljesen egyértelműen alkotmányos szabályozást csak akkor lehetett elfogadni, ha a 18. életévet vette alapul a jogalkotó.
Ugyanakkor a tavaly novemberi törvénymódosítás szigorított is: jelentősen szigorított az eljárási szabályokban. Ehhez hadd idézzem az alkotmánybírósági indoklás egyik kulcsmondatát. Eszerint: „Aki a szükséges információk birtokában képes felelősségteljes és indokolható döntést hozni családi, illetve házaséletéről, a fogamzásgátlásról és a gyermekvállalásról, annak az állam nem tilthatja meg, hogy saját életfelfogásának megfelelően vagy szociális és anyagi körülményeit mérlegelve művi meddővé tétel révén akadályozza meg, hogy gyermeke vagy több gyermeke szülessen.” Magyarán a jogalkotó feladata az volt, hogy garantáltan minden információ birtokában és elegendően megfontolt kérelmezői döntés után történhessen csak meg a műtéti beavatkozás.
Ezért van az, hogy a művi meddővé tételre irányuló beavatkozást a 18. életévüket betöltött személyek írásban, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kérhetik a beavatkozásra jogosult intézménytől. Ezért van az, hogy a jogszabály szerint a kérelem benyújtásakor az egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosának kötelezettsége, hogy szóban és írásban is tájékoztassa a kérelmezőt arról, hogy a meddővé tétel helyett milyen egyéb fogamzásgátlási módszerek alkalmazhatók, továbbá a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről, a fogamzó-, illetve nemzőképesség helyreállításának esélyéről, lehetőségeiről, valamint arról, hogy amennyiben a kérelmező a beavatkozás igénybevételére vonatkozó szándékát fenntartja, hat hónap elteltével ismételten meg kell jelennie általában, amennyiben a kérelem benyújtásakor a 26. életévét még nem töltötte be, ha pedig már betöltötte, akkor három hónap múlva.
Ha a kérelmező részt vett a tájékoztatáson, és a tájékoztatást követő hat, illetve 26. életévét betöltő kérelmező esetén három hónap elteltével az egészségügyi szolgáltatónál nyilatkozik arról, hogy a beavatkozás iránti kérelmét fenntartja, újabb hat, illetve három hónap elteltével a beavatkozás elvégezhető. Megismétlem tehát, hogy a fiatal felnőttek esetében a várakozás, vagyis a megfontolás ideje minimum egy év.
Mindezek alapján bizottságunk többsége azt az álláspontot képviselte, hogy a jelenlegi szabályozás alkotmányos, egyszersmind a korábbi szabályozásnál szigorúbb is, ezért nem tartjuk lehetségesnek és indokoltnak sem a megváltoztatását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
