GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti frakciója - tiszteletben tartva a népi kezdeményezést aláírásukkal támogató választópolgárok választói akaratát - természetesen részt vesz a népi kezdeményezés parlamenti vitájában, és elmondja a saját maga érveit arról, hogy miért nem támogatja a népi kezdeményezésben foglaltakat.
Mielőtt erre rátérek, még egyszer szeretném azt elmondani, hogy a liberális frakció természetesen fontosnak tartja ezt az intézményt, tiszteletben tartjuk ezt az intézményt, fontosnak tartjuk azt, hogy a magyar parlamenti gyakorlatban gyakorlatilag az elmúlt években több alkalommal is sikeres népi kezdeményezést tárgyalt, tárgyalhatott a Magyar Országgyűlés. Ez mint a közvetlen demokráciának egy eszköze a magyar alkotmányos berendezkedésben mindenképpen fontos eszköz, függetlenül attól, hogy ennek vagy éppen a legutóbbinak, vagy az azelőtti népi kezdeményezésnek a tartalmával az Országgyűlés végeredményképpen egyetértett-e, vagy sem.
Szeretnék idézni az országgyűlési határozat indoklásának megállapításaiból, a nemzetközi gyakorlatból. „Napjainkban számos demokratikus jogrendű államban törvények és bírósági döntések a fogamzásgátláshoz való jog analógiájára nem kérdőjelezik meg, hogy a jogi értelemben döntésképesnek tekintett személyek életkorra, családi állapotra, saját gyermekek számára tekintet nélkül kérhetik a művi meddővé tételt.”
Az önrendelkezéshez való jogról ezt mondja az alkotmánybírósági határozat indoklása: „Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján megállapítható, hogy az alkotmány 54. § (1) bekezdése széles körű védelemben részesíti a szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes ember saját teste és sorsa feletti rendelkezési jogát. A jelen ügy szempontjából annak van jelentősége, hogy az önrendelkezéshez való jog alapján az emberek az alkotmány rendelkezéseivel összhangban lévő jogszabályi korlátok között szabadon dönthetnek a családi élet, a házasság, a gyermekvállalás kérdéseiben. Aki a szükséges információk birtokában képes felelősségteljes és indokolható döntést hozni családi, illetve házaséletéről, a fogamzásgátlásról és a gyermekvállalásról, annak az állam nem tilthatja meg, hogy saját életfelfogásának megfelelően vagy szociális és anyagi körülményeit mérlegelve művi meddővé tétel révén akadályozza meg, hogy gyermeke, illetve több gyermeke szülessen.”
Azt gondolom, hogy ez a passzus egyértelművé teszi, hogy a több kereszténydemokrata képviselő által korábban benyújtott törvényjavaslat nem állta volna ki az alkotmányosság próbáját.
Mielőtt az idézeteket folytatom, szeretnék arra reagálni, hogy a köztársaság Alkotmánybírósága nem ragaszkodott a 18 éves korhatárhoz. Természetesen nem ragaszkodott, nem ragaszkodhatott egyetlenegy korhatárhoz sem, merthogy az Alkotmánybíróság nem írhat jogot. Egy konkrét beadvány alapján megállapította egy korábbi jogszabályról azt, hogy az alkotmányba ütközik, ez a 35 év, illetve a három gyermek mint feltétel, erről mondta ki azt az Alkotmánybíróság, hogy ez az alkotmányba ütközik. De nem mondhatta és ezért nem is mondta azt, hogy 18, 20, 22, akárhány év legyen a korhatár, mert nem alkothat jogot a köztársaság Alkotmánybírósága.
Visszatérve magához az alkotmánybírósági határozat indoklásához: „Az önrendelkezéshez való jogból az következik - mondja az AB -, hogy az állam nem vállalhatja át az emberektől a fogamzásgátló módszerek és eszközök közötti választás, az előnyök és hátrányok mérlegelésének felelősségét. Ez indokolatlan paternalizmus volna.”
Máshol ezt mondja: „Köztudomású tény, hogy Magyarországon csökken a népesség, és a korösszetétel egyre kedvezőtlenebb. A hátrányos folyamatok megállítása legitim jogalkotói cél. Az állam a születések számának emelkedése érdekében számos eszközzel rendelkezik. Népesedéspolitikai szempontok az alkotmány keretei között megjelenhetnek például az adópolitikában, a társadalombiztosítási szabályozásban és mindenekelőtt a családi és anyasági támogatások kialakításánál.”
Folytatom az idézetet: „A kedvezőbb demográfiai mutatók elérésére a demokratikus államokban nem az önrendelkezési jog korlátozása a célravezető eszköz, hanem az említett közteher-viselési és szociálpolitikai szabályozás, valamint a születésszabályozási kultúra fejlesztése. Csak az alapvető jogokat el nem ismerő politikai rendszerekben lehet szélsőségesen tiltó és korlátozó népesedéspolitikai eszközökkel pozitív vagy negatív irányban befolyásolni a népszaporulatot. A fogamzásgátlás adminisztratív korlátozásával nem az élve születések, hanem a terhességmegszakítások száma növekszik. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az önrendelkezési jog korlátozása nem alkalmas és ezért értelemszerűen nem is szükséges eszköz az egyébként legitim népesedéspolitikai célok megvalósítására.”
Végezetül még engedjenek meg egy rövid részt idéznem. „Az állam - mondja az Alkotmánybíróság - nem írhatja elő az emberek számára az ideálisnak tartott gyermekszámot, és nem juttathatja érvényre a legitim népesedési és más társadalompolitikai szempontokat az önrendelkezési jog sérelmével. Összességében pedig - és ez is egy fontos megállapítás - megállapítható, hogy a testi és szellemi egészség védelmében, illetve a személyiség integritásának megőrzése érdekében is sor kerülhet olyan egészségügyi beavatkozásra, amely önmagában véve a testi egészség csorbításának minősülne.”
Azért prelegáltam, ha tetszik, az alkotmánybírósági határozat indoklását ilyen részletesen, mert nagyon fontosnak tartom azt, hogy ennek a harmadszorra, vagy nem tudom hányadszorra lefolytatott vitának az elején, újra szögezzük azt le, hogy egy alkotmánybírósági döntés teremtett jogalkotási kényszerhelyzetet, és hogy az Alkotmánybíróság nagyon határozottan kijelölt nagyon-nagyon konkrét jogi kereteket a jogalkotás számára, és az Alkotmánybíróság nagyon fontos elvi alapvetéseket tett, amiket itt az imént ismertettem.
Mindezeken túlmenően azt gondolom, hogy a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezetnek van igaza, amikor azt mondja saját állásfoglalásában: „Az egyén önrendelkezési jogát tiszteletben tartó demokratikus alapelvektől idegen, hogy felnőtteket korlátozzanak olyan, a magánszférát közvetlen közelről érintő kérdésekben, mint az, hogy felnőttek vállalnak-e gyereket, vagy sem, illetve ha nem, ezt milyen módszerrel kívánják megvalósítani. „Az állam kötelessége - mondja a TASZ - csak arra terjedhet ki, hogy a tájékozott, megfontolt és kényszertől vagy fenyegetéstől mentes beleegyezés és beavatkozás körülményeit biztosítsa, arra viszont nem, hogy törvényben előírja, ki hogyan gondolkodjon a gyermekvállalást illetően. Védő, nem pedig kizáró garanciák kellenek” - mondja ez a civil szervezet.
(16.50)
Én velük értek egyet, és az elfogadott törvényi szabályozásban látom ezeket a védő, de nem kizáró garanciákat. Fontos garanciális elem a kétszer 6 hónap 26 év alatt, az összességében egyéves várakozási idő, ez kizárja az elkapkodott, hirtelen döntést, és egyébként pedig az a garanciális elem, hogy közokiratba kell foglalni ezt a nyilatkozatot, gyakorlatilag képes arra, hogy megakadályozza a kényszerítés hatására vállalt ilyen jellegű döntést.
Szeretném azt is felidézni, hogy a hivatkozott konferencián megszólaló bioetikus hosszan beszélt arról, hogy a szellemi és lelki egészség vonatkozásában értett valódi felnőttség nem köthető életkorhoz. Vannak emberek, akik 16 évesen képesek felelősségteljes döntést hozni gyakorlatilag bármiben, és vannak olyanok, akik erre 46 évesen sem képesek. Ezt nem lehet csak önkényesen meghatározni, éppen ezért lenne önkényes a 21, a 23, a 25 vagy bármelyik év, és nehéz lenne azt garantálni, hogy ha azt mondjuk, hogy 25 év, és azt valaki megtámadja az Alkotmánybíróságon, vajon nem minősülne-e újra alkotmányellenesnek.
Szeretném azt is leszögezni, hogy nem demográfiai kérdésről beszélünk, ellentétben más beállításokkal, nem ez a magyar demográfiai problémák forrása, és nem itt keresendő a magyar demográfiai problémák megoldása. Szeretném azt is leszögezni, hogy a liberálisok szerint természetesen nem az a kérdés, hogy helyes-e, ha 19 éves lányok egész életükre meddővé teszik magukat. Nem ez a kérdés. Senki nem gondolja azt, hogy ez helyes. A kérdés az, hogy kinek kell ezt eldönteni. Nekünk, politikusoknak itt, a törvényhozás falai között, vagy pedig olyan szabályozó kereteket teremtünk, amik, még egyszer mondom, kizárják a fenyegetés alatti döntést, kizárják az elkapkodott, megfontolatlan döntést, egyébként pedig a családokra és a polgárokra bízzuk azt, hogy rendelkezzenek a saját testükkel.
Még egy utolsó szempont. Nemcsak a hölgyekről beszélünk. Azokban az országokban, ahol erre lehetőség van, számos férfi ezt a megoldást választja a fogamzásgátlás eszközeként. A férfiaknál ez a dolog visszafordítható a megszólaló szakemberek szerint, a meglehetősen hímsoviniszta magyarországi társadalomban pedig az a bevett módszer, hogy a fogamzásgátlás legyen a nők problémája. Ezzel a problémával is szembe kell néznünk, ha a 18 évnél magasabb korhatárban gondolkodunk, ha azt mondjuk, hogy 26 év, akkor mit csinálunk azokkal a huszonéves férfiakkal, akik a fogamzásgátlás felelősségét néhány évre a partnerüktől magukra szeretnék vállalni. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Ezekre a felvetésekre - elnézést kérek az időtúllépésért, elnök úr, egy mondat - még nem hallottam választ azoktól, akik 18 évnél magasabb életkori korhatárt szeretnének javasolni.
Köszönöm szépen a türelmet és figyelmet.
